A Philadelphia elleni hazai vereség után ismét a Florida Panthers következett, és sajnos a Capitals számára ismét ugyanaz lett a történet vége: Washington 3–2-re kikapott, így két egymást követő hazai mérkőzésen sem sikerült pontot szereznie. Ráadásul a statisztika alapján ezúttal sem igazán lehetett azt mondani, hogy a Capitals megérdemelte volna a győzelmet. A Florida 40 alkalommal lőtt kapura, miközben Washington mindössze 17 lövésig jutott.
Az első harmadban gyorsan megmutatkozott, hogy komoly gondok lesznek. A Florida a 13. percben Brayden Schenn góljával megszerezte a vezetést, majd alig két perccel később Jeff Skinner emberelőnyben növelte 2–0-ra a Panthers előnyét. Washingtonnak azonban sikerült még a harmad vége előtt visszakapaszkodnia. A 19. percben Joel Armia szépített Matt Boldy passzából.
A Capitals azonban még örülni sem nagyon tudott a gólnak, mert 55 másodperccel később Brayden Schenn ismét betalált, így a Florida 3–1-es előnnyel zárta az első harmadot. Schenn számára ez különösen jó játékrész volt, hiszen kétszer is eredményes volt, és végül a mérkőzés első csillagát is megkapta.
A második harmadban Washington végre mutatott valamit abból, amit támadásban várnánk tőle. A 32. percben Peter Forsberg emberelőnyben szerezte a Capitals második gólját, Jack Hughes és Joel Armia előkészítésével. Ezzel 3–2-re módosult az állás, és úgy tűnt, hogy a Washington akár vissza is jöhet a mérkőzésbe.
A probléma csak az volt, hogy ehhez előbb több lövést kellett volna kapura küldeni. A második harmad után is óriási volt a különbség a két csapat között a kapura lövésekben, és a harmadik harmadban sem sikerült igazán megfordítani ezt a képet.
A záró húsz percben egyik csapat sem tudott betalálni, így Washingtonnak nem sikerült kiegyenlítenie. A Panthers ugyan rengeteg lövéssel próbálkozott, de a Capitals védelme a harmadik harmadban legalább már nem engedett újabb gólt. Ez azonban kevés volt, mert támadásban nem sikerült olyan nyomást kialakítani, ami egyenlítéshez vezethetett volna.
A mérkőzés egyik legszembetűnőbb statisztikája a 40–17-es lövési arány. Ez már nem egyszerűen egy kisebb különbség: a Florida több mint kétszer annyiszor találta el a kaput. A Capitals kapujában Petr Mrazeknak 37 védést kellett bemutatnia, vagyis ismét ő tartotta meccsben a csapatot. Ha nincs Mrazek, könnyen lehetett volna ennél is nagyobb a különbség.
Washington emberelőnye ezúttal működött valamennyire: öt lehetőségből egyszer sikerült betalálni, Forsberg gólja révén. Ez jobb teljesítmény, mint a Philadelphia ellen látott 0/2, de még mindig van hova fejlődni. A Florida hat emberelőnyéből szintén csak egyszer volt eredményes.
A támadók közül Joel Armia volt a Capitals legjobbja. Gólt szerzett, valamint gólpasszt is adott, vagyis a két washingtoni találatból mindkettőben benne volt. Ráadásul ezzel megszerezte szezonbeli 20. asszisztját is. Peter Forsberg szintén betalált, Jack Hughes pedig gólpasszal segítette a csapatot.
A másik oldalon Brayden Schenn volt az este embere: két gólt szerzett, és ő bizonyult a mérkőzés legjobb játékosának. Jeff Skinner egy góllal és egy gólpasszal zárt, míg a Panthers kapujában ezúttal is stabil teljesítményt nyújtott a védelem.
Ami viszont egyre kellemetlenebb Washington szempontjából, hogy ez már zsinórban a második hazai vereség, ráadásul mindkettő a Philadelphia és a Florida ellen született. A Vancouver és Calgary elleni mérkőzéseken még sikerült valahogy összekaparni a győzelmeket, de az utóbbi két találkozón ismét előjött a támadójáték problémája.
A 17 kapura lövés egyszerűen kevés. Lehet 92%-os passzpontosságot produkálni, lehet emberelőnyből gólt szerezni, lehet Armia két pontot szerezzen, de ha az ellenfél 40-szer lő kapura, Washington pedig csak 17-szer, akkor hosszú távon nagyon nehéz mérkőzést nyerni.
A pozitívum, hogy a Capitals kétgólos hátrányból egyszer már visszajött egyetlen gólra, és a második harmadban volt lehetősége kiegyenlíteni. A negatívum viszont az, hogy a harmadik harmadra már nem maradt elég támadóerő.
És most jön az igazán kellemetlen rész: a következő mérkőzés ismét a Philadelphia Flyers ellen lesz. A Capitals két nappal korábban 3–1-re kapott ki tőlük, most pedig újra találkoznak. Ennél jobb alkalmat talán nem is lehetne kapni arra, hogy Washington megmutassa, hogy az előző két hazai vereség csak kisiklás volt.
Mert jelenleg a csapat helyzete kezd egy kicsit aggasztó lenni: a Calgary és Vancouver elleni szoros győzelmek után két hazai vereség következett, és mindkettőnél komoly támadójátékbeli problémák jelentkeztek.
A Florida ellen legalább volt küzdés és sikerült 3–1-ről 3–2-re feljönni, de a végén ez megint kevésnek bizonyult.
Armia és Forsberg megtette, amit tudott, Mrazek ismét rengeteget dolgozott, de 17 lövéssel nem lehet folyamatosan mérkőzéseket nyerni.
A Flyers elleni következő meccsen tehát nem egyszerűen visszavágóra lesz szükség. Washingtonnak végre támadásban is meg kell mutatnia valamit, különben könnyen három egymást követő vereség lehet a történet vége.
A Florida elleni 3–2-es vereség után a Capitalsnek újra a Philadelphia Flyers ellen kellett pályára lépnie, és sajnos a visszavágás ezúttal sem sikerült. Philadelphia 5–3-ra megverte Washingtont, így a Capitals egymás után már a harmadik mérkőzését veszítette el. Ráadásul az előző két vereség után ezúttal sem sikerült igazán jól kezdeni a mérkőzést, és mire Washington magára talált, már háromgólos hátrányban volt.
Az első harmad kifejezetten rosszul alakult. A Flyers a 16. percben Kenny Sandvik emberelőnyös góljával megszerezte a vezetést, majd alig két perccel később Ryan Wiemer növelte 2–0-ra az előnyt. Washingtonnak ekkor még lett volna ideje reagálni, de a harmad végén ismét a Philadelphia talált be: Tyson Clarck emberelőnyből 3–0-ra módosította az állást.
Háromgólos hátrány, ráadásul az első harmadban. Nem éppen az a forgatókönyv, amit egy csapat szeretne, különösen egy olyan időszak után, amikor már két vereségből érkezett.
A második harmadra viszont végre megérkezett a Capitals is. A 30. percben Judd Blackwater szépített Zack Kassian és Joel Armia előkészítéséből, majd három perccel később Jack Hughes is betalált, így Washington 3–2-re felzárkózott.
Ekkor már úgy tűnt, hogy talán megint sikerül egy nagy visszatérést produkálni. A probléma az volt, hogy a Capitals ismét képes volt saját magát nehéz helyzetbe hozni. A harmad végén Fabrice Forest emberelőnyből visszaállította a Philadelphia kétgólos előnyét.
Ez különösen fájó volt, mert Washington a második harmadban végre kezdett jól játszani, és kétgólos hátrányra fel is jött. Ahelyett azonban, hogy 3–3 környékére hozta volna a meccset, ismét kapott egy gólt emberhátrányban.
A harmadik harmad elején aztán jött az újabb pofon. Logan Couture a 44. percben 5–2-re alakította az eredményt, és ezzel ismét háromgólos előnybe került a Flyers.
Washington ugyan nem adta fel. Alig két perccel később Judd Blackwater másodszor is betalált, így 5–3 lett az állás. A Capitalsnek még több mint 14 perce maradt arra, hogy újabb visszatérést produkáljon, de ezúttal már nem sikerült.
A mérkőzés egyik legjobb washingtoni játékosa egyértelműen Judd Blackwater volt. Két gólt szerzett, ezzel végre megszakította 11 mérkőzéses gólínségét. Ráadásul mindkét találata fontos pillanatban érkezett, de a kétgólos teljesítménye sem volt elég a pontszerzéshez.
Jack Hughes szintén betalált, és ezzel véget vetett saját 7 mérkőzéses gól nélküli sorozatának. Joel Armia ezúttal két gólpasszt adott, Zack Kassian pedig szintén asszisztot jegyzett.
A probléma azonban ismét a speciális egységeknél jelentkezett. A Philadelphia négy emberelőnyből háromszor is betalált, miközben Washington mindössze egyetlen power play lehetőséget kapott, és abból nem tudott gólt szerezni.
Ez gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. Washington ugyan 93%-os passzpontosságot produkált, ami nagyon szép adat, de önmagában ez semmit nem ér, ha az ellenfél emberelőnyben folyamatosan büntet.
A kapura lövésekben ezúttal nem volt akkora különbség, mint a Florida ellen: 28–23-ra vezetett Philadelphia. Ez már sokkal elfogadhatóbb arány, tehát nem lehet azt mondani, hogy Washington egyszerűen végig alárendelt szerepben játszott. A fő probléma inkább az volt, hogy az első harmadban túl nagy előnyt engedett a Flyersnek.
A mérkőzés három csillaga közül kettő is philadelphiai játékos lett: Ryan Wiemer és Tyson Clarck, míg Washingtonból Judd Blackwater kapta a harmadik csillagot. Wiemer egy gólt és két gólpasszt szerzett, Clarck pedig egy góllal és egy gólpasszal járult hozzá a győzelemhez.
A Flyers számára különösen emlékezetes volt Logan Couture estéje is: megszerezte pályafutása 500. pontját, ráadásul 11 mérkőzés után ismét gólt szerzett.
Washington szempontjából viszont egyre kellemetlenebb a helyzet. Három egymást követő vereség, ráadásul az utolsó kettő ugyanattól a Philadelphiától és a Floridától érkezett. A Vancouver és Calgary elleni győzelmek után úgy tűnt, hogy a csapat talán elindul egy jobb irányba, de az elmúlt három mérkőzés ismét megmutatta, hogy még mindig komoly problémák vannak.
A legnagyobb gond most talán az, hogy Washington rendszeresen saját magát hozza nehéz helyzetbe az első harmadban. A Florida ellen 2–0-s hátrányból kellett visszajönni, most pedig már 3–0 volt az eredmény, mire a Capitals elkezdett igazán veszélyesen játszani.
Persze pozitívum, hogy háromgólos hátrányban sem adta fel a csapat. Blackwater és Hughes góljaival sikerült 3–2-re feljönni, majd a harmadik harmadban 5–3 után is próbálkoztak. Csakhogy folyamatosan hátrányból játszani nem lehet hosszú távon.
És most jöhet a Montreal Canadiens.
A Capitalsnek sürgősen meg kell állítania ezt a lejtmenetet. Blackwater végre megtörte a gólcsendjét, Hughes is újra eredményes volt, Armia pedig két gólpasszt adott, tehát vannak pozitív jelek. De a védekezés és főleg az emberhátrányos játék továbbra is komoly probléma.
Három vereség egymás után már nem véletlen.
Most már nem elég az, hogy Washington időnként visszakapaszkodik. A következő mérkőzésen az első harmadtól kezdve koncentráltabb játékra lesz szükség, mert nem biztos, hogy minden este lesz még egy negyedik vagy ötödik lehetőség a feltámadásra.
A hárommeccses vereségsorozat után végre megérkezett a válasz, amire a Capitalsnek nagyon nagy szüksége volt. Washington 6–1-re kiütötte a Montreal Canadienst, ráadásul hazai pályán, így a Philadelphia, Florida és ismét Philadelphia elleni vereségek után végre sikerült megállítani a lejtmenetet.
És ami különösen biztató: ezúttal nem kellett a mérkőzés közben hátrányból visszakapaszkodni. A Capitals már az első harmadban megszerezte a vezetést, a másodikban pedig gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést.
Az első harmadban a 15. percben Joel Armia nyitotta a gólok sorát Jack Hughes és Nick Ebert segítségével. Armia ezzel ismét fontos szerepet vállalt a támadójátékban, és az elmúlt mérkőzések után már kezd úgy kinézni, mint a csapat egyik legmegbízhatóbb pontszerzője.
Alig több mint négy perccel később Lars-Bjorn Ericsson is betalált, Mike Green és Scott Niedermayer előkészítéséből. Ericsson számára különösen fontos volt ez a gól, hiszen 10 mérkőzéses gólcsendjét törte meg, és ezzel megszerezte szezonbeli 11. pontját, ami új karriercsúcsot jelentett.
Washington tehát 2–0-s előnnyel mehetett az első szünetre, és most végre nem az történt, hogy a Capitalsnek kellett futnia az eredmény után.
A második harmadban pedig jött az igazi henger. A 31. percben Lyle Clark megszerezte szezonbeli 10. gólját, majd mindössze két és fél perccel később Matt Boldy is betalált. Ezzel már 4–0 volt az állás.
De Washington nem állt le.
A 35. percben Jere Lehtinen is eredményes volt, Robert Oppenheimer és Mike Green passzából. Lehtinen ezzel 12. gólját szerezte a szezonban, ami számára új karriercsúcs.
A Capitals öt góllal zárta a második harmadot? Nem egészen – de öt gólos előnnyel igen, és ezúttal már tényleg úgy tűnt, hogy a mérkőzés eldőlt.
A harmadik harmadban Montreal ugyan megszerezte a becsületgólját, Harvey Specter révén, de Washingtonnak erre is volt válasza. A 50. percben Jack Hughes visszaállította az ötgólos különbséget, Peter Forsberg és Robert Oppenheimer segítségével.
A vége így 6–1, és ez már az a fajta győzelem volt, amire három egymást követő vereség után szükség volt.
A Capitals támadójátéka ezúttal sokkal hatékonyabb volt. Washington 27 lövésből hat gólt szerzett, míg Montreal 28 alkalommal próbálkozott. Vagyis most sem arról volt szó, hogy a Capitals szétlőtte volna az ellenfelet – egyszerűen sokkal jobban használta ki a lehetőségeit.
A mérkőzés három csillaga is Washington-játékos lett. Lars-Bjorn Ericsson kapta az első csillagot, Joel Armia a másodikat, Jack Hughes pedig a harmadikat.
Ericsson egy góllal és egy gólpasszal zárt, Armia szintén egy gólt és egy gólpasszt jegyzett, míg Hughes egy góllal és egy assziszttal járult hozzá a kiütéshez. Jack Hughes ezzel megszerezte szezonbeli 17. gólját.
Lyle Clark és Matt Boldy is elérte a 10 gólos határt, Jere Lehtinen pedig új karriercsúcsot állított fel 12 góllal. Végre egyszerre több támadó is megtalálta a góllövő ütőjét.
Ami viszont érdekes, hogy Washington öt emberelőnyből egyszer sem tudott betalálni. Tehát a power play továbbra sem működik úgy, ahogy kellene. A Montreal mindössze egyszer került emberelőnybe, és abból sem tudott gólt szerezni. A Capitalsnek most nem is kellett a speciális egység, mert öt az öt ellen is bőven elég veszélyes volt.
A mérkőzés másik érdekes része a rengeteg bunyó volt. A második harmadban Peter Forsberg és Charlie McAvoy verekedett össze, majd a harmadik harmad elején valóságos tömegverekedés alakult ki. Judd Blackwater, Lyle Clark, Nick Ebert és Peter Forsberg is belekeveredett a bunyókba.
A bunyók alapján azért látszott, hogy a Capitals nem akarta csendben végigjátszani ezt az estét. McAvoy több washingtoni játékossal is összecsapott, és három különböző bunyúban is érintett volt. A jegyzőkönyv szerint McAvoy legyőzte Forsberget és Louis Leblancot, Blackwater viszont Jonathan Huberdeau ellen nyert, míg Forsberg a mérkőzés végén Elias Lindholmmal szemben maradt alul? A jegyzőkönyv alapján pontosan ez a megoszlás szerepel, így elég mozgalmas este volt a jégen.
A legfontosabb azonban nem a bunyó, hanem az, hogy Washington végre kilencven percnyi – pontosabban hatvan percnyi – idegeskedés nélkül tudott le egy mérkőzést. Nem kellett háromgólos hátrányból kapaszkodni, nem kellett az utolsó percekben csodát várni, és nem kellett Mrazeknek 37 védéssel életben tartania a csapatot.
A Philadelphia elleni 5–3-as vereség után ez különösen fontos volt. Ott a Capitals 3–0-ról próbált visszajönni, most viszont Washington volt az, amelyik már az első harmadban irányította a mérkőzést, majd a másodikban egyszerűen eldöntötte.
Persze egy 6–1-es győzelem után sem kell azonnal bajnokesélyest csinálni a csapatból. A power play továbbra is problémás, és a védekezés sem volt hibátlan, hiszen Montreal 28 lövésig jutott. De három vereség után most végre minden fontos dolog összeállt.
Ericsson megtörte a gólcsendjét, Clark és Boldy elérte a 10 gólt, Lehtinen karriercsúcsot állított fel, Armia ismét eredményes volt, Hughes pedig újra betalált.
Ez már sokkal inkább az a Capitals, amelyet látni szeretnénk.
A következő ellenfél a Dallas Stars, és ott már az lesz az igazán érdekes kérdés, hogy ez a 6–1-es győzelem egy egyszeri kisiklás volt-e felfelé, vagy valóban sikerült visszatalálni a helyes útra.
Mert három vereség után egy 6–1-es győzelem szép válasz. Most már csak az a kérdés, hogy tudják-e folytatni.
A Montreal elleni 6–1-es kiütés után a Capitals rögtön egy újabb idegenbeli mérkőzésen bizonyíthatott, hogy valóban sikerült-e kilábalni a korábbi hullámvölgyből. A válasz ezúttal egyértelműen igen: Washington 5–2-re legyőzte a Dallas Starst, így a hárommeccses vereségsorozat után már sorozatban második győzelmét szerezte.
A mérkőzés elején Washington rögtön jelezte, hogy nem szeretne ismét hátrányból kapaszkodni. A 8. percben Matt Boldy emberelőnyből megszerezte a vezetést Zack Kassian és Kaapo Kakko előkészítéséből. Boldy számára ez különösen fontos találat volt, hiszen ezzel megszerezte szezonbeli 11. gólját, ami új karriercsúcsot jelentett.
Dallas a harmad vége előtt egyenlíteni tudott, Calle Jarnkrok találatával 1–1 lett az állás. A Capitals azonban ezúttal nem esett össze az egyenlítő gól után.
A második harmadban Washington ismét átvette az irányítást. A 27. percben Joel Armia talált be Jack Hughes passzából, majd néhány perccel később Louis Leblanc is eredményes volt Lyle Clark és Scott Niedermayer segítségével. Ezzel már 3–1-re vezetett a Capitals.
Dallas ugyan még egyszer felzárkózott, Nick Suzuki góljával 3–2-re módosult az állás, de Washington ezúttal nem engedte ki a kezéből a mérkőzést.
A harmadik harmadban aztán jött a Capitals végső válasza. A 49. percben Matt Boldy másodszor is betalált, Tyson Barrie és Nick Ebert előkészítéséből, majd mindössze két és fél perccel később Kaapo Kakko is gólt szerzett.
Kakko találata különösen fontos lehet számára, hiszen 14 mérkőzéses gólcsendjét törte meg. Nem is lehetett volna jobb pillanatot választani rá: a gól gyakorlatilag eldöntötte a találkozót, Washington pedig 5–2-es győzelemmel távozott Dallasból.
A mérkőzés legjobb játékosa egyértelműen Matt Boldy volt. Két gólt szerzett, közte egy emberelőnyös találatot, és ő kapta az első csillagot is. A második csillag Kaapo Kakko, a harmadik pedig Louis Leblanc lett.
Boldy tehát új karriercsúcsot állított fel 11 góllal, majd ugyanazon a mérkőzésen rögtön 12-re is növelte ezt. Nem rossz módja annak, hogy valaki megünnepelje a saját rekordját.
Joel Armia ismét eredményes volt, és ezzel megszerezte szezonbeli 25. gólját. Az elmúlt mérkőzéseken egyre fontosabb szerepet vállal, és most is jókor érkezett a találata.
A védelemben Nick Ebert ezúttal is hozzátette a magáét egy gólpasszal, Scott Niedermayer pedig szintén asszisztot jegyzett. Louis Leblanc gólt szerzett és gólpasszt is adott, így ő is kulcsszereplője volt a győzelemnek.
A kapura lövések alapján ezúttal sem volt hatalmas különbség: Dallas 22, Washington 23 lövést jegyzett. Ez azt mutatja, hogy a Capitals nem azért nyert, mert folyamatosan beszorította a Starst, hanem mert a lehetőségeit sokkal jobban használta ki.
Az emberelőnyök terén Washington három lehetőségből egyszer tudott betalálni, míg Dallas egyetlen power playből sem szerzett gólt. Ez már lényegesen jobb teljesítmény, mint a Montreal elleni 0/5-ös emberelőnyös mutató.
A mérkőzésnek volt egy kisebb külön története is: Matt Boldy és Jason Robertson összeverekedett, és a bunyút Robertson nyerte. Boldy számára tehát nem lett tökéletes az este, de ha valaki két góllal és új karriercsúccsal zár egy mérkőzést, talán még ezt is könnyebb lenyelni.
A legfontosabb azonban az, hogy a Capitals egymás után másodszor nyert, ráadásul ismét meggyőző teljesítménnyel. A Montreal ellen 6–1, most Dallas ellen 5–2 – ez már nem egyetlen szerencsés mérkőzésnek tűnik.
A három vereségből álló rossz sorozat után Washington kezd visszatalálni ahhoz a játékhoz, amit korábban is látni lehetett. A támadók egyre többször találnak be, több sorból is érkeznek pontok, és ami talán még fontosabb: a csapat nem esik pánikba akkor sem, amikor az ellenfél visszakapaszkodik.
A Dallas 1–1-nél és 3–2-nél is próbálta szorossá tenni a mérkőzést, de Washington minden alkalommal válaszolt.
Ez pedig komoly változás az előző időszakhoz képest.
Boldy duplázott és rekordot döntött, Armia megszerezte a 25. gólját, Kakko megtörte a 14 meccses gólcsendjét, Leblanc is eredményes volt – a Capitals támadójátéka kezd újra összeállni.
A következő ellenfél a Chicago Blackhawks.
Most már nem az a kérdés, hogy képes-e nyerni Washington. Ezt az elmúlt két mérkőzésen megmutatta. Az lesz az érdekes, hogy sikerül-e a Montreal és Dallas elleni lendületet továbbvinni, és végre egy hosszabb győzelmi sorozatot építeni.
A Dallas elleni 5–2-es győzelem után a Capitals hazai pályán folytathatta a felzárkózást, és bár ezúttal jóval nehezebb dolga volt, végül 4–3-ra legyőzte a Chicago Blackhawksot. Washington ezzel már három mérkőzés óta veretlen, és ami még fontosabb, a győzelemhez ezúttal is hátrányból kellett visszakapaszkodnia.
Az első harmadban egyik csapat sem tudott betalálni. Washington 8 alkalommal próbálkozhatott? A teljes mérkőzésen 23 lövést jegyzett, Chicago pedig 26-ot, így már az elején látszott, hogy nem lesz könnyű mérkőzés. A játék kiegyenlített volt, de a Capitals nem tudta kihasználni az első harmadban adódó lehetőségeit.
A második harmadban viszont Chicago kezdte el diktálni az eredmény alakulását. A 29. percben John Carlson megszerezte a vezetést a Blackhawksnak, Kirill Kaprizov és Justin Abdelkader passzából. Carlson számára ez különleges találat volt, hiszen pályafutása 100. gólját szerezte.
A Chicago ezután tovább növelte az előnyét. A 36. percben David Pastrnak betalált, így már 2–0-ra vezetett a vendégcsapat. Washington azonban mindössze 23 másodperccel később válaszolt: Lyle Clark szépített Scott Niedermayer passzából.
Ez a gól nagyon kellett a Capitalsnek, mert a 2–0-s hátrány könnyen kellemetlen helyzetet teremthetett volna. A második szünet előtt azonban még mindig Chicago vezetett.
A harmadik harmad elején pedig jött Pastrnak második gólja. A 46. percben emberelőnyből talált be, és ezzel 3–1-re módosította az állást. Úgy tűnt, Chicago ismét kétgólos előnyben van, és Washingtonnak megint komoly munkára lesz szüksége.
Csakhogy a Capitals ezúttal sem adta fel.
Alig 53 másodperccel Pastrnak gólja után Joel Armia szépített, majd a mérkőzés 52. percében Lars-Bjorn Ericsson kiegyenlített. Tyson Barrie és Nick Ebert készítette elő a találatot, így 3–3 lett az állás.
Washington tehát kevesebb mint hét perc alatt ledolgozta a kétgólos hátrányt.
A rendes játékidő azonban nem hozott döntést, így ismét hosszabbítás következett. És itt jött az este hőse.
A 65. percben Joel Armia másodszor is betalált, ezúttal Jack Hughes és Peter Forsberg előkészítéséből. A Capitals ezzel 4–3-ra megnyerte a mérkőzést, Armia pedig két góllal zárta az estét.
Nem véletlen, hogy ő kapta a mérkőzés első csillagát.
Armia számára ez ráadásul egy elképesztően fontos időszak. A Dallas ellen megszerezte szezonbeli 25. gólját, most pedig rögtön kétszer is eredményes volt, így már 27 gólnál jár. Úgy tűnik, a szezon hajrájára nagyon elkapta a fonalat.
A második csillagot David Pastrnak kapta, aki két góllal tartotta életben a Chicagót. A harmadik csillag Lars-Bjorn Ericsson lett, aki egy góllal járult hozzá a fordításhoz.
Ericsson az elmúlt mérkőzésen is betalált Montreal ellen, most pedig ismét eredményes volt. Úgy tűnik, a korábbi 10 meccses gólcsend után most hirtelen megtalálta, merre van a kapu.
A Capitalsnek ugyanakkor továbbra is van mit javítania. Az emberelőnyökből három lehetőségből egyetlen gólt sem sikerült szerezni, miközben Chicago a két emberelőnyéből egyet kihasznált. A speciális egységek tehát most sem Washington oldalán álltak.
Viszont a legfontosabb szám ezúttal is a végeredmény.
Washington 3–1-es hátrányból állt fel 4–3-ra.
Ez azért különösen biztató, mert a korábbi rossz időszakban sokszor éppen az jelentette a problémát, hogy egy bekapott gól után szétesett a játék. Most viszont a Capitals háromgólos chicagói roham után sem esett szét, hanem fokozatosan visszajött a mérkőzésbe.
A védelemben Nick Ebert ismét fontos szerepet vállalt, hiszen két gólpasszt is kiosztott. Scott Niedermayer szintén asszisztot jegyzett, Tyson Barrie pedig egy gólpasszal segítette az egyenlítést.
A kapura lövések alapján Chicago valamivel többet dolgozott: 26–23 volt a lövési arány a Blackhawks javára, vagyis Washingtonnak ismét nem kellett szétlőnie az ellenfelet ahhoz, hogy megnyerje a mérkőzést.
És talán ez az utóbbi három mérkőzés legfontosabb tanulsága.
A Montreal ellen 6–1, Dallas ellen 5–2, most pedig Chicago ellen 4–3. Három mérkőzés, három győzelem, 15 lőtt gól.
A Capitals kezd újra összeállni.
Ráadásul most már nem csak egy-egy játékos húzza a csapatot. Armia folyamatosan termeli a gólokat, Boldy karriercsúcsot döntött, Kakko megtörte a gólcsendjét, Ericsson is újra eredményes, és több védő is hozzáteszi a maga pontjait.
Persze azért nem lehet hátradőlni: a Chicago ellen megint hátrányból kellett felállni, és az emberelőny továbbra sem az igazi. De a csapat mentalitása látványosan megváltozott.
Hárommeccses győzelmi sorozat.
A következő ellenfél a Toronto Maple Leafs, ráadásul idegenben. Na, ott már tényleg kiderülhet, hogy ez a jó forma mennyire komoly.
Mert a Montreal elleni 6–1 még lehetett egy kiugró meccs. A Dallas elleni 5–2 már biztató volt. A Chicago elleni, hátrányból kiharcolt hosszabbításos győzelem viszont azt mutatja, hogy a Capitals kezd visszatalálni ahhoz a játékhoz és küzdőszellemhez, ami korábban is jellemezte.
És ha Joel Armia továbbra is ilyen formában játszik, akkor Washingtonnak legalább már van valakije, aki a végén oda tudja tenni a korongot a kapuba.
A Chicago elleni hosszabbításos győzelem után ezúttal nem sikerült újabb pontokat szereznie a Capitalsnek: a Toronto Maple Leafs 4–2-re legyőzte Washingtont. A végeredmény önmagában még nem tűnik tragikusnak, a mérkőzés képe azonban már annál kevésbé volt hízelgő a Capitals számára. A kapura lövések aránya ugyanis 40–15 volt a Toronto javára, vagyis Washingtonnak gyakorlatilag egész este az volt a feladata, hogy túlélje a Maple Leafs nyomását.
Az első harmad rögtön rosszul indult. Toronto már az 5. percben Frank Colletti emberelőnyös góljával megszerezte a vezetést, alig több mint egy perccel később pedig Mats Sundin 2–0-ra módosította az állást. Washington azonban nem esett teljesen össze: a 17. percben Matt Boldy szépített Mike Green passzából, így az első harmad végén még teljesen nyitott volt a mérkőzés. A probléma inkább az volt, hogy Toronto ebben a játékrészben is sokkal többet támadott, Washington pedig csak egy gólt és kevés veszélyes helyzetet tudott felmutatni.
A második harmadban aztán egyetlen gól sem született, de ez nem jelentette azt, hogy a Capitals átvette volna az irányítást. Éppen ellenkezőleg: Toronto továbbra is nagy fölényben játszott, és folyamatosan próbára tette Petr Mrazeket. Washington eközben hiába birtokolta megfelelően a korongot és produkált 90%-os passzpontosságot, a támadások befejezésével komoly gondjai akadtak. A 15 lövésből végül csak kettőből lett gól, ami jól mutatja, mennyire kevés veszélyt sikerült kialakítani.
A harmadik harmad elején viszont úgy tűnt, hogy Washington mégis visszajöhet a mérkőzésbe. A 43. percben Lars-Bjorn Ericsson kiegyenlítette az állást Zack Kassian és Peter Forsberg előkészítése után. A Capitals tehát rövid időre 2–2-re felzárkózott, és ekkor akár még fordításra is lehetett volna esély. Csakhogy mindössze 58 másodperccel később Frank Colletti ismét betalált, és ezzel újra Toronto került előnybe.
Washington a hajrában megpróbált egyenlíteni, de igazán komoly nyomást nem tudott kialakítani. Jack Eichel 51 másodperccel a vége előtt üres kapus góllal eldöntötte a találkozót, így a Capitals végül 4–2-es vereséggel távozott Torontóból.
A washingtoni támadósorban Matt Boldy volt az egyik legjobb, hiszen gólt szerzett, és ezzel már 13 találatnál jár a szezonban. Lars-Bjorn Ericsson szintén betalált, ráadásul az ő gólja hozta vissza 2–2-re a mérkőzést. Mike Green és Zack Kassian is egy-egy gólpasszal járult hozzá a teljesítményhez, de összességében a támadójáték nagyon kevés volt. Különösen feltűnő, hogy Joel Armia ezúttal pont nélkül maradt, így megszakadt a három mérkőzés óta tartó gólsorozata és az ötmeccses pontszerző sorozata is. Jack Hughes szintén pont nélkül zárt, így az ő ötmeccses pontszerző szériája is véget ért.
A Toronto oldalán Frank Colletti volt a mérkőzés embere. Két gólt szerzett, köztük az elsőt emberelőnyből, és ezzel végre véget vetett a 11 mérkőzéses góltalansági sorozatának. Jack Eichel egy góllal és egy gólpasszal zárt, míg Mats Sundin szintén eredményes volt. Nem véletlenül került ez a három játékos a mérkőzés három csillaga közé.
A speciális egységeknél Washingtonnak megint nem sikerült kihasználnia a lehetőségeit. Két emberelőnyből nulla gól született, miközben Toronto két lehetőségből egyszer betalált. Ennél azonban sokkal nagyobb problémát jelentett az öt az öt elleni játék és a lövések száma. 15 washingtoni kapura lövés egy teljes mérkőzés alatt egyszerűen kevés, főleg egy olyan ellenféllel szemben, amely 40 alkalommal próbálkozott.
A Chicago elleni hosszabbításos győzelem után tehát ezúttal ismét előjött az a probléma, hogy a Capitals hosszabb időszakokon keresztül nem tudja kontrollálni a játékot. A 2–2 még reményt adott, de Toronto fölénye alapján nem volt meglepő, hogy végül a Maple Leafs szerezte meg a győztes gólt.
A vereség különösen azért kellemetlen, mert Washingtonnak a következő mérkőzése ismét hazai pályán lesz, a New Jersey Devils ellen. A Capitalsnek ott ennél jóval többet kell mutatnia támadásban, mert 15 kapura lövéssel nagyon nehéz mérkőzést nyerni.
Boldy és Ericsson ugyan visszahozta a meccset, de Toronto 40–15-re nyerte a lövési párharcot, és ez végül mindent elmond a mérkőzésről. A Capitals egy ideig kapaszkodott, de ezúttal a Toronto egyszerűen túl sokat volt támadásban, Washington pedig túl keveset.
A Toronto elleni vereség után a Capitals hazai pályán próbált visszatérni a győztes útra, és ezúttal sokkal jobb mérkőzést játszott. A végén azonban ismét csak egy pont maradt Washingtonnál: a New Jersey Devils szétlövésben 4–3-ra megnyerte a mérkőzést. A Capitals tehát hárommeccses időszak alatt előbb kikapott Torontóban, majd hazai pályán legalább egy pontot szerzett, de a győzelem most sem jött össze.
Az első harmadban Washington kezdett jobban. A 15. percben Peter Forsberg emberelőnyből megszerezte a vezetést Scott Niedermayer és Matt Boldy előkészítéséből. A Capitalsnek ezúttal működött a power play, és ez fontos változás volt a Toronto elleni mérkőzéshez képest.
A vezetés azonban nem tartott ki a harmad végéig. Mindössze három másodperccel a játékrész vége előtt Matt Beleskey emberelőnyből kiegyenlített, így 20 perc után 1–1 állt az eredményjelzőn.
A második harmadban ismét Beleskey került főszerepbe. A 26. percben újra emberelőnyből betalált, ezzel pedig a Devils fordított és 2–1-re vezetett. Washington viszont most nem engedte, hogy az ellenfél ellépjen.
A 31. percben Matt Boldy szintén emberelőnyből volt eredményes, Tyson Barrie és Zack Kassian passzából. Ezzel 2–2 lett az állás, és a Capitals újra teljesen meccsben volt.
A harmadik harmad elején aztán jött Jack Hughes. A 46. percben Tyson Barrie és Zack Kassian előkészítéséből megszerezte a vezetést a Washington, így a Capitals 3–2-re fordított.
Sajnos ezt az előnyt sem sikerült megtartani. A 50. percben John Tavares kiegyenlített, így a rendes játékidő végén 3–3 állt az eredményjelzőn.
A hosszabbításban egyik csapat sem tudott betalálni, így ismét jöhetett a szétlövés.
Ott a Devils bizonyult jobbnak. Washington részéről Joel Armia és Mike Green értékesítette a rávezetését, Tyson Barrie és Scott Niedermayer viszont hibázott. New Jersey oldalán John Tavares, Mitch Marner és Mikhail Sergachev is betalált, így a Devils 3–2-re megnyerte a szétlövést, összesítésben pedig 4–3-ra a mérkőzést.
A Capitals legjobb játékosai közül Zack Kassian ezúttal is fontos szerepet vállalt: két gólpasszt jegyzett, és a mérkőzés harmadik csillagának választották. Tyson Barrie szintén két asszisztot osztott ki, míg Matt Boldy góllal és egy előkészítéssel zárt.
Peter Forsberg emberelőnyös gólt szerzett, Jack Hughes pedig ismét eredményes volt. Hughes ezzel már 18 gólos a szezonban.
A Devilsnél Matt Beleskey volt a nagy főszereplő: két gólt szerzett, mindkettőt emberelőnyből, és a második csillagot kapta. Az első csillag John Tavares lett, aki egy góllal és egy gólpasszal zárt, ráadásul 15 mérkőzés után végre ismét betalált.
A speciális egységek ezúttal érdekes képet mutattak. Washington hat emberelőnyből kettőt kihasznált, ami kifejezetten jó, 33%-os hatékonyság. Ugyanakkor New Jersey még ennél is hatékonyabb volt: négy lehetőségből két gólt szerzett.
Ez a mérkőzés tehát nem a Toronto elleni 40–15-ös lövési különbséghez hasonló egyoldalú történet volt. A lövéseket most 30–28-ra a Devils nyerte, vagyis Washington végig teljesen meccsben volt. Sőt, a Capitals kétszer is vezetett a találkozón, a második harmad után pedig még 2–2 volt az állás, majd a harmadikban 3–2-re is sikerült fordítani.
A probléma megint ugyanaz volt: az előnyt nem sikerült lezárni.
Washington megszerezte a 3–2-es vezetést, de mindössze négy percet tudott belőle megtartani. Tavares kiegyenlített, a hosszabbítás pedig nem hozott döntést. A szétlövésben aztán New Jersey koncentrált jobban.
Összességében ez már sokkal jobb teljesítmény volt, mint amit Toronto ellen láthattunk. A Capitals 28 lövéssel dolgozott, három gólt szerzett, két emberelőnyös találata is volt, és kétszer is felállt a hátrányból. A küzdőszellemmel ezúttal nem volt gond.
Viszont a győzelem továbbra is hiányzik.
A Montreal elleni 6–1, Dallas elleni 5–2 és Chicago elleni 4–3 után most jött egy torontói vereség és egy szétlövéses vereség New Jersey ellen. Vagyis a korábbi hárommeccses győzelmi sorozat után a Capitals ismét két mérkőzés óta nyeretlen.
A következő ellenfél az Ottawa Senators.
Ott már jó lenne végre nemcsak jól játszani, hanem 60 perc után győztesen levonulni a jégről. Mert az elmúlt két meccsen Washington ugyan nem volt rossz, de a tabella sajnos nem ad pluszpontot azért, ha valaki szépen kapaszkodik. A végén a győzelmek számítanak.
A Capitals az előző meccsek után ezúttal nem hagyott sok kérdést: 7–1-re kiütötte az Ottawa Senatorst, és az első perctől kezdve egyértelművé tette, hogy ezen az estén nem szeretne újabb hosszabbításos drámát. A 25–27-es kapura lövési arány alapján nem Washington dominált lövésszámban, de a helyzetkihasználás brutális volt: 25 lövésből hét gól született.
Az első harmad elején még úgy tűnt, hogy szoros mérkőzés lehet. Jack Hughes a 8. percben megszerezte a vezetést, majd Ottawa Mika Zibanejad révén egyenlített. A Capitals azonban mindössze 38 másodperccel később visszavette a vezetést: Joel Armia emberelőnyből talált be. Alig több mint két perccel később pedig Jesperi Kotkaniemi is eredményes volt, így Washington 3–1-es előnnyel zárta az első harmadot. A csapat nem engedte, hogy az ellenfél sokáig örüljön az egyenlítésnek.
A második harmad gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. 20:19-nél Armia ismét emberelőnyből betalált, ezzel már 4–1 volt az állás. Alig 42 másodperccel később Kotkaniemi újra eredményes volt, majd a 28. percben Judd Blackwater is feliratkozott a gólszerzők közé. Félidőre tehát már 6–1-et mutatott az eredményjelző, és Ottawa innentől leginkább csak azt próbálhatta elérni, hogy ne legyen még csúnyább a vége.
A harmadik harmadban Washington már érthetően visszább vett, de azért még maradt egy találat. Jack Hughes az 50. percben megszerezte második gólját, ezzel kialakítva a 7–1-es végeredményt. A Capitals ebben a harmadban már nem erőltette túl a támadásokat, egyszerűen lemenedzselte a hátralévő időt.
A mérkőzés egyik legjobbja Jesperi Kotkaniemi volt, aki két gólt szerzett, és végre megszakította a 13 mérkőzéses gólcsendjét. Kifejezetten kellett már neki ez a meccs, és ennél jobb módot aligha választhatott volna a visszatérésre. Két gólt szerzett Jack Hughes is, aki ezzel elérte a 20 gólos határt a szezonban. Ráadásul Peter Forsberg kiosztotta 30. gólpasszát az idényben.
Joel Armia szintén két góllal zárt, ráadásul mindkettőt emberelőnyből szerezte. Ezzel már 29 gólnál jár, tehát a 30-as határ is karnyújtásnyira került. Armia mellett Mike Green is fontos szerepet vállalt, hiszen két gólpasszt osztott ki, Tyson Barrie pedig szintén két ponttal járult hozzá a sikerhez.
A speciális egységek ezúttal is jól működtek. Washington 6 emberelőnyből kettőt használt ki, ami ugyan nem tökéletes, de a két power-play gól nagyon fontos pillanatokban érkezett. Ottawa egyetlen emberelőnyéből nem tudott betalálni. A Capitals passzjátéka is rendben volt, 90 százalékos pontosságot produkált, miközben Ottawa 77 százalékon zárt.
A mérkőzés másik érdekessége a rengeteg bunyó volt. Zack Kassian Brandon Carlóval, Matt Boldy pedig előbb Liam Neesonnal, majd Joel Eriksson Ekkel is összecsapott. Boldy ráadásul mindkét bunyút megnyerte. Úgy látszik, a Capitals nemcsak hét gólt akart lőni, hanem gondoskodni szeretett volna arról is, hogy Ottawa biztosan ne felejtse el ezt az estét.
A Senators oldalán Mika Zibanejad legalább megszakította a saját hatmeccses gólcsendjét, de ez meglehetősen sovány vigasz lehetett egy 7–1-es vereség után. Ottawa 27 lövést eresztett el, de a második harmadban gyakorlatilag szétesett a játékuk.
A Capitals számára ez különösen fontos győzelem volt a New Jersey elleni hosszabbításos vereség után. Ott háromszor is vezetett a csapat, mégis csak egy pontot szerzett. Most viszont nem hagyták, hogy az ellenfél visszakapaszkodjon: amikor Ottawa egyenlített, Washington azonnal válaszolt, majd a második harmadban egyszerűen eldöntötte a mérkőzést.
Jack Hughes elérte a 20 gólt, Kotkaniemi megtörte a 13 meccses gólcsendjét, Armia már 29 gólos, Forsberg pedig 30 gólpassznál jár. Ez már nem egyszerűen egy kötelező győzelem volt, hanem egy olyan mérkőzés, ahol szinte minden működött.
A következő ellenfél viszont már sokkal kellemetlenebb lesz: Pittsburgh Penguins – Washington Capitals. A kérdés most az, hogy a Capitals tud-e ebből a lendületből valamit átvinni a következő mérkőzésre is, vagy megint előkerül a csapat hullámvasút üzemmódja.
A Washington Capitals számára ezúttal nem sikerült folytatni az Ottawa elleni kiütéses győzelem lendületét: a Penguins hazai pályán 6–4-re legyőzte a Capitalst. Pedig Washington kifejezetten jól kezdte a mérkőzést, és kétgólos előnyt is szerzett, de Pittsburgh fokozatosan átvette az irányítást, majd a végén eldöntötte a találkozót.
Az első harmadban a Capitals kezdett jobban. Joel Armia a 10. percben megszerezte szezonbeli 30. gólját, alig egy perccel később pedig Peter Forsberg is betalált, így Washington 2–0-ra vezetett. A Penguins azonban még a harmad vége előtt szépített, így 2–1-es Capitals-előnnyel vonultak szünetre a csapatok. Armia ezzel ismét bizonyította, hogy jelenleg a Washington egyik legveszélyesebb gólszerzője.
A második harmad viszont már teljesen Pittsburghről szólt. A Penguins alig több mint egy perc alatt fordította meg a mérkőzést, előbb Taylor Hall, majd emberelőnyből Nikita Kucherov talált be. Washington ekkor elveszítette azt a kontrollt, ami az első harmadban még megvolt, és a harmad végére már 3–2-es hazai vezetés állt az eredményjelzőn.
A harmadik harmad elején Miro Heiskanen emberelőnyös góljával már 4–2-re vezetett Pittsburgh, így a Capitals komoly bajba került. Washington azonban nem adta fel. Mike Green megszerezte szezonbeli hatodik gólját, majd Lars-Bjorn Ericsson is betalált, így 49:53-nál ismét döntetlen volt az állás, 4–4. Egy ilyen feltámadás után akár az is elképzelhető volt, hogy Washington fordítja meg a meccset.
Csakhogy a végjáték ezúttal nem a Capitalsnek kedvezett. Darcy Tucker 55:22-nél megszerezte a Pittsburgh ötödik gólját, majd 59:22-nél üres kapura ismét betalált, ezzel kialakítva a 6–4-es végeredményt. Washington tehát hiába jött vissza kétgólos hátrányból, a hajrában már nem tudta megszerezni az újabb egyenlítő gólt.
A Capitals támadójátékára összességében nem lehet azt mondani, hogy rossz volt: négy gólt szereztek, ráadásul Joel Armia és Peter Forsberg már az első harmadban eredményes volt. Armia különösen jó mérkőzést játszott, hiszen a 30. gólját szerezte a szezonban. Mike Green pedig végre megszakította hosszú, 23 mérkőzéses góltalansági sorozatát.
A védelemnek viszont ismét akadtak problémái. Washington mindössze 22 alkalommal lőtt kapura, miközben Pittsburgh 27 lövésig jutott. Petr Mrazek ezúttal hat gólt kapott, így hiába voltak olyan szakaszok, amikor a Capitals komoly erőket mozgósított a fordításért, hátul nem sikerült megállítani a Penguins támadásait. Különösen fájó, hogy a 4–4-es egyenlítés után még volt lehetőség a mérkőzés megnyerésére, de végül két késői Tucker-gól döntött.
Az emberelőnyök terén sem volt Washington túl meggyőző: 2 lehetőségből egyetlen gólt sem sikerült szerezni, miközben Pittsburgh 3 emberelőnyéből kettőt is kihasznált. Ez különösen fontos különbségnek bizonyult, hiszen a Penguins két power-play gólja jelentősen hozzájárult a fordításhoz.
A mérkőzés másik érdekessége a rengeteg kiállítás és bunyó volt. Zack Kassian három különböző alkalommal is verekedésbe keveredett, és bár két alkalommal megnyerte a párharcát, a harmadikban Nicolas Hague már legyőzte. Peter Forsberg is bunyózott, őt Chris Pronger győzte le. Összességében a mérkőzés meglehetősen fizikálisra sikerült, és Washingtonnak nem feltétlenül ez volt az a fajta játék, amelyből a legtöbbet tudta kihozni.
A vereség azért különösen kellemetlen, mert az Ottawa elleni 7–1-es kiütés után a Capitals újabb győzelmet szeretett volna szerezni, és erre meg is volt az esély. Kétgólos előny, majd a harmadik harmadban egy 4–4-es egyenlítés is megvolt, de a végén Pittsburgh jobban használta ki a lehetőségeit.
Joel Armia elérte a 30 gólos határt, Mike Green megtörte a hosszú góltalanságát, és a Capitals kétszer is visszakapaszkodott kétgólos hátrányból – de a végén mégis üres kézzel távozott Pittsburghből.
A következő mérkőzés ismét a New Jersey Devils ellen következik. A Capitalsnek ott már érdemes lenne nemcsak a támadójátékot, hanem a mérkőzés lezárását is rendbe tenni, mert a mostanihoz hasonló meccseket nem lehet folyamatosan úgy lejátszani, hogy a végén az ellenfél vigye el a két pontot.
Comments
A Philadelphia elleni hazai vereség után ismét a Florida Panthers következett, és sajnos a Capitals számára ismét ugyanaz lett a történet vége: Washington 3–2-re kikapott, így két egymást követő hazai mérkőzésen sem sikerült pontot szereznie. Ráadásul a statisztika alapján ezúttal sem igazán lehetett azt mondani, hogy a Capitals megérdemelte volna a győzelmet. A Florida 40 alkalommal lőtt kapura, miközben Washington mindössze 17 lövésig jutott.
Az első harmadban gyorsan megmutatkozott, hogy komoly gondok lesznek. A Florida a 13. percben Brayden Schenn góljával megszerezte a vezetést, majd alig két perccel később Jeff Skinner emberelőnyben növelte 2–0-ra a Panthers előnyét. Washingtonnak azonban sikerült még a harmad vége előtt visszakapaszkodnia. A 19. percben Joel Armia szépített Matt Boldy passzából.
A Capitals azonban még örülni sem nagyon tudott a gólnak, mert 55 másodperccel később Brayden Schenn ismét betalált, így a Florida 3–1-es előnnyel zárta az első harmadot. Schenn számára ez különösen jó játékrész volt, hiszen kétszer is eredményes volt, és végül a mérkőzés első csillagát is megkapta.
A második harmadban Washington végre mutatott valamit abból, amit támadásban várnánk tőle. A 32. percben Peter Forsberg emberelőnyben szerezte a Capitals második gólját, Jack Hughes és Joel Armia előkészítésével. Ezzel 3–2-re módosult az állás, és úgy tűnt, hogy a Washington akár vissza is jöhet a mérkőzésbe.
A probléma csak az volt, hogy ehhez előbb több lövést kellett volna kapura küldeni. A második harmad után is óriási volt a különbség a két csapat között a kapura lövésekben, és a harmadik harmadban sem sikerült igazán megfordítani ezt a képet.
A záró húsz percben egyik csapat sem tudott betalálni, így Washingtonnak nem sikerült kiegyenlítenie. A Panthers ugyan rengeteg lövéssel próbálkozott, de a Capitals védelme a harmadik harmadban legalább már nem engedett újabb gólt. Ez azonban kevés volt, mert támadásban nem sikerült olyan nyomást kialakítani, ami egyenlítéshez vezethetett volna.
A mérkőzés egyik legszembetűnőbb statisztikája a 40–17-es lövési arány. Ez már nem egyszerűen egy kisebb különbség: a Florida több mint kétszer annyiszor találta el a kaput. A Capitals kapujában Petr Mrazeknak 37 védést kellett bemutatnia, vagyis ismét ő tartotta meccsben a csapatot. Ha nincs Mrazek, könnyen lehetett volna ennél is nagyobb a különbség.
Washington emberelőnye ezúttal működött valamennyire: öt lehetőségből egyszer sikerült betalálni, Forsberg gólja révén. Ez jobb teljesítmény, mint a Philadelphia ellen látott 0/2, de még mindig van hova fejlődni. A Florida hat emberelőnyéből szintén csak egyszer volt eredményes.
A támadók közül Joel Armia volt a Capitals legjobbja. Gólt szerzett, valamint gólpasszt is adott, vagyis a két washingtoni találatból mindkettőben benne volt. Ráadásul ezzel megszerezte szezonbeli 20. asszisztját is. Peter Forsberg szintén betalált, Jack Hughes pedig gólpasszal segítette a csapatot.
A másik oldalon Brayden Schenn volt az este embere: két gólt szerzett, és ő bizonyult a mérkőzés legjobb játékosának. Jeff Skinner egy góllal és egy gólpasszal zárt, míg a Panthers kapujában ezúttal is stabil teljesítményt nyújtott a védelem.
Ami viszont egyre kellemetlenebb Washington szempontjából, hogy ez már zsinórban a második hazai vereség, ráadásul mindkettő a Philadelphia és a Florida ellen született. A Vancouver és Calgary elleni mérkőzéseken még sikerült valahogy összekaparni a győzelmeket, de az utóbbi két találkozón ismét előjött a támadójáték problémája.
A 17 kapura lövés egyszerűen kevés. Lehet 92%-os passzpontosságot produkálni, lehet emberelőnyből gólt szerezni, lehet Armia két pontot szerezzen, de ha az ellenfél 40-szer lő kapura, Washington pedig csak 17-szer, akkor hosszú távon nagyon nehéz mérkőzést nyerni.
A pozitívum, hogy a Capitals kétgólos hátrányból egyszer már visszajött egyetlen gólra, és a második harmadban volt lehetősége kiegyenlíteni. A negatívum viszont az, hogy a harmadik harmadra már nem maradt elég támadóerő.
És most jön az igazán kellemetlen rész: a következő mérkőzés ismét a Philadelphia Flyers ellen lesz. A Capitals két nappal korábban 3–1-re kapott ki tőlük, most pedig újra találkoznak. Ennél jobb alkalmat talán nem is lehetne kapni arra, hogy Washington megmutassa, hogy az előző két hazai vereség csak kisiklás volt.
Mert jelenleg a csapat helyzete kezd egy kicsit aggasztó lenni: a Calgary és Vancouver elleni szoros győzelmek után két hazai vereség következett, és mindkettőnél komoly támadójátékbeli problémák jelentkeztek.
A Florida ellen legalább volt küzdés és sikerült 3–1-ről 3–2-re feljönni, de a végén ez megint kevésnek bizonyult.
Armia és Forsberg megtette, amit tudott, Mrazek ismét rengeteget dolgozott, de 17 lövéssel nem lehet folyamatosan mérkőzéseket nyerni.
A Flyers elleni következő meccsen tehát nem egyszerűen visszavágóra lesz szükség. Washingtonnak végre támadásban is meg kell mutatnia valamit, különben könnyen három egymást követő vereség lehet a történet vége.
A Florida elleni 3–2-es vereség után a Capitalsnek újra a Philadelphia Flyers ellen kellett pályára lépnie, és sajnos a visszavágás ezúttal sem sikerült. Philadelphia 5–3-ra megverte Washingtont, így a Capitals egymás után már a harmadik mérkőzését veszítette el. Ráadásul az előző két vereség után ezúttal sem sikerült igazán jól kezdeni a mérkőzést, és mire Washington magára talált, már háromgólos hátrányban volt.
Az első harmad kifejezetten rosszul alakult. A Flyers a 16. percben Kenny Sandvik emberelőnyös góljával megszerezte a vezetést, majd alig két perccel később Ryan Wiemer növelte 2–0-ra az előnyt. Washingtonnak ekkor még lett volna ideje reagálni, de a harmad végén ismét a Philadelphia talált be: Tyson Clarck emberelőnyből 3–0-ra módosította az állást.
Háromgólos hátrány, ráadásul az első harmadban. Nem éppen az a forgatókönyv, amit egy csapat szeretne, különösen egy olyan időszak után, amikor már két vereségből érkezett.
A második harmadra viszont végre megérkezett a Capitals is. A 30. percben Judd Blackwater szépített Zack Kassian és Joel Armia előkészítéséből, majd három perccel később Jack Hughes is betalált, így Washington 3–2-re felzárkózott.
Ekkor már úgy tűnt, hogy talán megint sikerül egy nagy visszatérést produkálni. A probléma az volt, hogy a Capitals ismét képes volt saját magát nehéz helyzetbe hozni. A harmad végén Fabrice Forest emberelőnyből visszaállította a Philadelphia kétgólos előnyét.
Ez különösen fájó volt, mert Washington a második harmadban végre kezdett jól játszani, és kétgólos hátrányra fel is jött. Ahelyett azonban, hogy 3–3 környékére hozta volna a meccset, ismét kapott egy gólt emberhátrányban.
A harmadik harmad elején aztán jött az újabb pofon. Logan Couture a 44. percben 5–2-re alakította az eredményt, és ezzel ismét háromgólos előnybe került a Flyers.
Washington ugyan nem adta fel. Alig két perccel később Judd Blackwater másodszor is betalált, így 5–3 lett az állás. A Capitalsnek még több mint 14 perce maradt arra, hogy újabb visszatérést produkáljon, de ezúttal már nem sikerült.
A mérkőzés egyik legjobb washingtoni játékosa egyértelműen Judd Blackwater volt. Két gólt szerzett, ezzel végre megszakította 11 mérkőzéses gólínségét. Ráadásul mindkét találata fontos pillanatban érkezett, de a kétgólos teljesítménye sem volt elég a pontszerzéshez.
Jack Hughes szintén betalált, és ezzel véget vetett saját 7 mérkőzéses gól nélküli sorozatának. Joel Armia ezúttal két gólpasszt adott, Zack Kassian pedig szintén asszisztot jegyzett.
A probléma azonban ismét a speciális egységeknél jelentkezett. A Philadelphia négy emberelőnyből háromszor is betalált, miközben Washington mindössze egyetlen power play lehetőséget kapott, és abból nem tudott gólt szerezni.
Ez gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. Washington ugyan 93%-os passzpontosságot produkált, ami nagyon szép adat, de önmagában ez semmit nem ér, ha az ellenfél emberelőnyben folyamatosan büntet.
A kapura lövésekben ezúttal nem volt akkora különbség, mint a Florida ellen: 28–23-ra vezetett Philadelphia. Ez már sokkal elfogadhatóbb arány, tehát nem lehet azt mondani, hogy Washington egyszerűen végig alárendelt szerepben játszott. A fő probléma inkább az volt, hogy az első harmadban túl nagy előnyt engedett a Flyersnek.
A mérkőzés három csillaga közül kettő is philadelphiai játékos lett: Ryan Wiemer és Tyson Clarck, míg Washingtonból Judd Blackwater kapta a harmadik csillagot. Wiemer egy gólt és két gólpasszt szerzett, Clarck pedig egy góllal és egy gólpasszal járult hozzá a győzelemhez.
A Flyers számára különösen emlékezetes volt Logan Couture estéje is: megszerezte pályafutása 500. pontját, ráadásul 11 mérkőzés után ismét gólt szerzett.
Washington szempontjából viszont egyre kellemetlenebb a helyzet. Három egymást követő vereség, ráadásul az utolsó kettő ugyanattól a Philadelphiától és a Floridától érkezett. A Vancouver és Calgary elleni győzelmek után úgy tűnt, hogy a csapat talán elindul egy jobb irányba, de az elmúlt három mérkőzés ismét megmutatta, hogy még mindig komoly problémák vannak.
A legnagyobb gond most talán az, hogy Washington rendszeresen saját magát hozza nehéz helyzetbe az első harmadban. A Florida ellen 2–0-s hátrányból kellett visszajönni, most pedig már 3–0 volt az eredmény, mire a Capitals elkezdett igazán veszélyesen játszani.
Persze pozitívum, hogy háromgólos hátrányban sem adta fel a csapat. Blackwater és Hughes góljaival sikerült 3–2-re feljönni, majd a harmadik harmadban 5–3 után is próbálkoztak. Csakhogy folyamatosan hátrányból játszani nem lehet hosszú távon.
És most jöhet a Montreal Canadiens.
A Capitalsnek sürgősen meg kell állítania ezt a lejtmenetet. Blackwater végre megtörte a gólcsendjét, Hughes is újra eredményes volt, Armia pedig két gólpasszt adott, tehát vannak pozitív jelek. De a védekezés és főleg az emberhátrányos játék továbbra is komoly probléma.
Három vereség egymás után már nem véletlen.
Most már nem elég az, hogy Washington időnként visszakapaszkodik. A következő mérkőzésen az első harmadtól kezdve koncentráltabb játékra lesz szükség, mert nem biztos, hogy minden este lesz még egy negyedik vagy ötödik lehetőség a feltámadásra.
A hárommeccses vereségsorozat után végre megérkezett a válasz, amire a Capitalsnek nagyon nagy szüksége volt. Washington 6–1-re kiütötte a Montreal Canadienst, ráadásul hazai pályán, így a Philadelphia, Florida és ismét Philadelphia elleni vereségek után végre sikerült megállítani a lejtmenetet.
És ami különösen biztató: ezúttal nem kellett a mérkőzés közben hátrányból visszakapaszkodni. A Capitals már az első harmadban megszerezte a vezetést, a másodikban pedig gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést.
Az első harmadban a 15. percben Joel Armia nyitotta a gólok sorát Jack Hughes és Nick Ebert segítségével. Armia ezzel ismét fontos szerepet vállalt a támadójátékban, és az elmúlt mérkőzések után már kezd úgy kinézni, mint a csapat egyik legmegbízhatóbb pontszerzője.
Alig több mint négy perccel később Lars-Bjorn Ericsson is betalált, Mike Green és Scott Niedermayer előkészítéséből. Ericsson számára különösen fontos volt ez a gól, hiszen 10 mérkőzéses gólcsendjét törte meg, és ezzel megszerezte szezonbeli 11. pontját, ami új karriercsúcsot jelentett.
Washington tehát 2–0-s előnnyel mehetett az első szünetre, és most végre nem az történt, hogy a Capitalsnek kellett futnia az eredmény után.
A második harmadban pedig jött az igazi henger. A 31. percben Lyle Clark megszerezte szezonbeli 10. gólját, majd mindössze két és fél perccel később Matt Boldy is betalált. Ezzel már 4–0 volt az állás.
De Washington nem állt le.
A 35. percben Jere Lehtinen is eredményes volt, Robert Oppenheimer és Mike Green passzából. Lehtinen ezzel 12. gólját szerezte a szezonban, ami számára új karriercsúcs.
A Capitals öt góllal zárta a második harmadot? Nem egészen – de öt gólos előnnyel igen, és ezúttal már tényleg úgy tűnt, hogy a mérkőzés eldőlt.
A harmadik harmadban Montreal ugyan megszerezte a becsületgólját, Harvey Specter révén, de Washingtonnak erre is volt válasza. A 50. percben Jack Hughes visszaállította az ötgólos különbséget, Peter Forsberg és Robert Oppenheimer segítségével.
A vége így 6–1, és ez már az a fajta győzelem volt, amire három egymást követő vereség után szükség volt.
A Capitals támadójátéka ezúttal sokkal hatékonyabb volt. Washington 27 lövésből hat gólt szerzett, míg Montreal 28 alkalommal próbálkozott. Vagyis most sem arról volt szó, hogy a Capitals szétlőtte volna az ellenfelet – egyszerűen sokkal jobban használta ki a lehetőségeit.
A mérkőzés három csillaga is Washington-játékos lett. Lars-Bjorn Ericsson kapta az első csillagot, Joel Armia a másodikat, Jack Hughes pedig a harmadikat.
Ericsson egy góllal és egy gólpasszal zárt, Armia szintén egy gólt és egy gólpasszt jegyzett, míg Hughes egy góllal és egy assziszttal járult hozzá a kiütéshez. Jack Hughes ezzel megszerezte szezonbeli 17. gólját.
Lyle Clark és Matt Boldy is elérte a 10 gólos határt, Jere Lehtinen pedig új karriercsúcsot állított fel 12 góllal. Végre egyszerre több támadó is megtalálta a góllövő ütőjét.
Ami viszont érdekes, hogy Washington öt emberelőnyből egyszer sem tudott betalálni. Tehát a power play továbbra sem működik úgy, ahogy kellene. A Montreal mindössze egyszer került emberelőnybe, és abból sem tudott gólt szerezni. A Capitalsnek most nem is kellett a speciális egység, mert öt az öt ellen is bőven elég veszélyes volt.
A mérkőzés másik érdekes része a rengeteg bunyó volt. A második harmadban Peter Forsberg és Charlie McAvoy verekedett össze, majd a harmadik harmad elején valóságos tömegverekedés alakult ki. Judd Blackwater, Lyle Clark, Nick Ebert és Peter Forsberg is belekeveredett a bunyókba.
A bunyók alapján azért látszott, hogy a Capitals nem akarta csendben végigjátszani ezt az estét. McAvoy több washingtoni játékossal is összecsapott, és három különböző bunyúban is érintett volt. A jegyzőkönyv szerint McAvoy legyőzte Forsberget és Louis Leblancot, Blackwater viszont Jonathan Huberdeau ellen nyert, míg Forsberg a mérkőzés végén Elias Lindholmmal szemben maradt alul? A jegyzőkönyv alapján pontosan ez a megoszlás szerepel, így elég mozgalmas este volt a jégen.
A legfontosabb azonban nem a bunyó, hanem az, hogy Washington végre kilencven percnyi – pontosabban hatvan percnyi – idegeskedés nélkül tudott le egy mérkőzést. Nem kellett háromgólos hátrányból kapaszkodni, nem kellett az utolsó percekben csodát várni, és nem kellett Mrazeknek 37 védéssel életben tartania a csapatot.
A Philadelphia elleni 5–3-as vereség után ez különösen fontos volt. Ott a Capitals 3–0-ról próbált visszajönni, most viszont Washington volt az, amelyik már az első harmadban irányította a mérkőzést, majd a másodikban egyszerűen eldöntötte.
Persze egy 6–1-es győzelem után sem kell azonnal bajnokesélyest csinálni a csapatból. A power play továbbra is problémás, és a védekezés sem volt hibátlan, hiszen Montreal 28 lövésig jutott. De három vereség után most végre minden fontos dolog összeállt.
Ericsson megtörte a gólcsendjét, Clark és Boldy elérte a 10 gólt, Lehtinen karriercsúcsot állított fel, Armia ismét eredményes volt, Hughes pedig újra betalált.
Ez már sokkal inkább az a Capitals, amelyet látni szeretnénk.
A következő ellenfél a Dallas Stars, és ott már az lesz az igazán érdekes kérdés, hogy ez a 6–1-es győzelem egy egyszeri kisiklás volt-e felfelé, vagy valóban sikerült visszatalálni a helyes útra.
Mert három vereség után egy 6–1-es győzelem szép válasz. Most már csak az a kérdés, hogy tudják-e folytatni.
A Montreal elleni 6–1-es kiütés után a Capitals rögtön egy újabb idegenbeli mérkőzésen bizonyíthatott, hogy valóban sikerült-e kilábalni a korábbi hullámvölgyből. A válasz ezúttal egyértelműen igen: Washington 5–2-re legyőzte a Dallas Starst, így a hárommeccses vereségsorozat után már sorozatban második győzelmét szerezte.
A mérkőzés elején Washington rögtön jelezte, hogy nem szeretne ismét hátrányból kapaszkodni. A 8. percben Matt Boldy emberelőnyből megszerezte a vezetést Zack Kassian és Kaapo Kakko előkészítéséből. Boldy számára ez különösen fontos találat volt, hiszen ezzel megszerezte szezonbeli 11. gólját, ami új karriercsúcsot jelentett.
Dallas a harmad vége előtt egyenlíteni tudott, Calle Jarnkrok találatával 1–1 lett az állás. A Capitals azonban ezúttal nem esett össze az egyenlítő gól után.
A második harmadban Washington ismét átvette az irányítást. A 27. percben Joel Armia talált be Jack Hughes passzából, majd néhány perccel később Louis Leblanc is eredményes volt Lyle Clark és Scott Niedermayer segítségével. Ezzel már 3–1-re vezetett a Capitals.
Dallas ugyan még egyszer felzárkózott, Nick Suzuki góljával 3–2-re módosult az állás, de Washington ezúttal nem engedte ki a kezéből a mérkőzést.
A harmadik harmadban aztán jött a Capitals végső válasza. A 49. percben Matt Boldy másodszor is betalált, Tyson Barrie és Nick Ebert előkészítéséből, majd mindössze két és fél perccel később Kaapo Kakko is gólt szerzett.
Kakko találata különösen fontos lehet számára, hiszen 14 mérkőzéses gólcsendjét törte meg. Nem is lehetett volna jobb pillanatot választani rá: a gól gyakorlatilag eldöntötte a találkozót, Washington pedig 5–2-es győzelemmel távozott Dallasból.
A mérkőzés legjobb játékosa egyértelműen Matt Boldy volt. Két gólt szerzett, közte egy emberelőnyös találatot, és ő kapta az első csillagot is. A második csillag Kaapo Kakko, a harmadik pedig Louis Leblanc lett.
Boldy tehát új karriercsúcsot állított fel 11 góllal, majd ugyanazon a mérkőzésen rögtön 12-re is növelte ezt. Nem rossz módja annak, hogy valaki megünnepelje a saját rekordját.
Joel Armia ismét eredményes volt, és ezzel megszerezte szezonbeli 25. gólját. Az elmúlt mérkőzéseken egyre fontosabb szerepet vállal, és most is jókor érkezett a találata.
A védelemben Nick Ebert ezúttal is hozzátette a magáét egy gólpasszal, Scott Niedermayer pedig szintén asszisztot jegyzett. Louis Leblanc gólt szerzett és gólpasszt is adott, így ő is kulcsszereplője volt a győzelemnek.
A kapura lövések alapján ezúttal sem volt hatalmas különbség: Dallas 22, Washington 23 lövést jegyzett. Ez azt mutatja, hogy a Capitals nem azért nyert, mert folyamatosan beszorította a Starst, hanem mert a lehetőségeit sokkal jobban használta ki.
Az emberelőnyök terén Washington három lehetőségből egyszer tudott betalálni, míg Dallas egyetlen power playből sem szerzett gólt. Ez már lényegesen jobb teljesítmény, mint a Montreal elleni 0/5-ös emberelőnyös mutató.
A mérkőzésnek volt egy kisebb külön története is: Matt Boldy és Jason Robertson összeverekedett, és a bunyút Robertson nyerte. Boldy számára tehát nem lett tökéletes az este, de ha valaki két góllal és új karriercsúccsal zár egy mérkőzést, talán még ezt is könnyebb lenyelni.
A legfontosabb azonban az, hogy a Capitals egymás után másodszor nyert, ráadásul ismét meggyőző teljesítménnyel. A Montreal ellen 6–1, most Dallas ellen 5–2 – ez már nem egyetlen szerencsés mérkőzésnek tűnik.
A három vereségből álló rossz sorozat után Washington kezd visszatalálni ahhoz a játékhoz, amit korábban is látni lehetett. A támadók egyre többször találnak be, több sorból is érkeznek pontok, és ami talán még fontosabb: a csapat nem esik pánikba akkor sem, amikor az ellenfél visszakapaszkodik.
A Dallas 1–1-nél és 3–2-nél is próbálta szorossá tenni a mérkőzést, de Washington minden alkalommal válaszolt.
Ez pedig komoly változás az előző időszakhoz képest.
Boldy duplázott és rekordot döntött, Armia megszerezte a 25. gólját, Kakko megtörte a 14 meccses gólcsendjét, Leblanc is eredményes volt – a Capitals támadójátéka kezd újra összeállni.
A következő ellenfél a Chicago Blackhawks.
Most már nem az a kérdés, hogy képes-e nyerni Washington. Ezt az elmúlt két mérkőzésen megmutatta. Az lesz az érdekes, hogy sikerül-e a Montreal és Dallas elleni lendületet továbbvinni, és végre egy hosszabb győzelmi sorozatot építeni.
A Dallas elleni 5–2-es győzelem után a Capitals hazai pályán folytathatta a felzárkózást, és bár ezúttal jóval nehezebb dolga volt, végül 4–3-ra legyőzte a Chicago Blackhawksot. Washington ezzel már három mérkőzés óta veretlen, és ami még fontosabb, a győzelemhez ezúttal is hátrányból kellett visszakapaszkodnia.
Az első harmadban egyik csapat sem tudott betalálni. Washington 8 alkalommal próbálkozhatott? A teljes mérkőzésen 23 lövést jegyzett, Chicago pedig 26-ot, így már az elején látszott, hogy nem lesz könnyű mérkőzés. A játék kiegyenlített volt, de a Capitals nem tudta kihasználni az első harmadban adódó lehetőségeit.
A második harmadban viszont Chicago kezdte el diktálni az eredmény alakulását. A 29. percben John Carlson megszerezte a vezetést a Blackhawksnak, Kirill Kaprizov és Justin Abdelkader passzából. Carlson számára ez különleges találat volt, hiszen pályafutása 100. gólját szerezte.
A Chicago ezután tovább növelte az előnyét. A 36. percben David Pastrnak betalált, így már 2–0-ra vezetett a vendégcsapat. Washington azonban mindössze 23 másodperccel később válaszolt: Lyle Clark szépített Scott Niedermayer passzából.
Ez a gól nagyon kellett a Capitalsnek, mert a 2–0-s hátrány könnyen kellemetlen helyzetet teremthetett volna. A második szünet előtt azonban még mindig Chicago vezetett.
A harmadik harmad elején pedig jött Pastrnak második gólja. A 46. percben emberelőnyből talált be, és ezzel 3–1-re módosította az állást. Úgy tűnt, Chicago ismét kétgólos előnyben van, és Washingtonnak megint komoly munkára lesz szüksége.
Csakhogy a Capitals ezúttal sem adta fel.
Alig 53 másodperccel Pastrnak gólja után Joel Armia szépített, majd a mérkőzés 52. percében Lars-Bjorn Ericsson kiegyenlített. Tyson Barrie és Nick Ebert készítette elő a találatot, így 3–3 lett az állás.
Washington tehát kevesebb mint hét perc alatt ledolgozta a kétgólos hátrányt.
A rendes játékidő azonban nem hozott döntést, így ismét hosszabbítás következett. És itt jött az este hőse.
A 65. percben Joel Armia másodszor is betalált, ezúttal Jack Hughes és Peter Forsberg előkészítéséből. A Capitals ezzel 4–3-ra megnyerte a mérkőzést, Armia pedig két góllal zárta az estét.
Nem véletlen, hogy ő kapta a mérkőzés első csillagát.
Armia számára ez ráadásul egy elképesztően fontos időszak. A Dallas ellen megszerezte szezonbeli 25. gólját, most pedig rögtön kétszer is eredményes volt, így már 27 gólnál jár. Úgy tűnik, a szezon hajrájára nagyon elkapta a fonalat.
A második csillagot David Pastrnak kapta, aki két góllal tartotta életben a Chicagót. A harmadik csillag Lars-Bjorn Ericsson lett, aki egy góllal járult hozzá a fordításhoz.
Ericsson az elmúlt mérkőzésen is betalált Montreal ellen, most pedig ismét eredményes volt. Úgy tűnik, a korábbi 10 meccses gólcsend után most hirtelen megtalálta, merre van a kapu.
A Capitalsnek ugyanakkor továbbra is van mit javítania. Az emberelőnyökből három lehetőségből egyetlen gólt sem sikerült szerezni, miközben Chicago a két emberelőnyéből egyet kihasznált. A speciális egységek tehát most sem Washington oldalán álltak.
Viszont a legfontosabb szám ezúttal is a végeredmény.
Washington 3–1-es hátrányból állt fel 4–3-ra.
Ez azért különösen biztató, mert a korábbi rossz időszakban sokszor éppen az jelentette a problémát, hogy egy bekapott gól után szétesett a játék. Most viszont a Capitals háromgólos chicagói roham után sem esett szét, hanem fokozatosan visszajött a mérkőzésbe.
A védelemben Nick Ebert ismét fontos szerepet vállalt, hiszen két gólpasszt is kiosztott. Scott Niedermayer szintén asszisztot jegyzett, Tyson Barrie pedig egy gólpasszal segítette az egyenlítést.
A kapura lövések alapján Chicago valamivel többet dolgozott: 26–23 volt a lövési arány a Blackhawks javára, vagyis Washingtonnak ismét nem kellett szétlőnie az ellenfelet ahhoz, hogy megnyerje a mérkőzést.
És talán ez az utóbbi három mérkőzés legfontosabb tanulsága.
A Montreal ellen 6–1, Dallas ellen 5–2, most pedig Chicago ellen 4–3. Három mérkőzés, három győzelem, 15 lőtt gól.
A Capitals kezd újra összeállni.
Ráadásul most már nem csak egy-egy játékos húzza a csapatot. Armia folyamatosan termeli a gólokat, Boldy karriercsúcsot döntött, Kakko megtörte a gólcsendjét, Ericsson is újra eredményes, és több védő is hozzáteszi a maga pontjait.
Persze azért nem lehet hátradőlni: a Chicago ellen megint hátrányból kellett felállni, és az emberelőny továbbra sem az igazi. De a csapat mentalitása látványosan megváltozott.
Hárommeccses győzelmi sorozat.
A következő ellenfél a Toronto Maple Leafs, ráadásul idegenben. Na, ott már tényleg kiderülhet, hogy ez a jó forma mennyire komoly.
Mert a Montreal elleni 6–1 még lehetett egy kiugró meccs. A Dallas elleni 5–2 már biztató volt. A Chicago elleni, hátrányból kiharcolt hosszabbításos győzelem viszont azt mutatja, hogy a Capitals kezd visszatalálni ahhoz a játékhoz és küzdőszellemhez, ami korábban is jellemezte.
És ha Joel Armia továbbra is ilyen formában játszik, akkor Washingtonnak legalább már van valakije, aki a végén oda tudja tenni a korongot a kapuba.
A Chicago elleni hosszabbításos győzelem után ezúttal nem sikerült újabb pontokat szereznie a Capitalsnek: a Toronto Maple Leafs 4–2-re legyőzte Washingtont. A végeredmény önmagában még nem tűnik tragikusnak, a mérkőzés képe azonban már annál kevésbé volt hízelgő a Capitals számára. A kapura lövések aránya ugyanis 40–15 volt a Toronto javára, vagyis Washingtonnak gyakorlatilag egész este az volt a feladata, hogy túlélje a Maple Leafs nyomását.
Az első harmad rögtön rosszul indult. Toronto már az 5. percben Frank Colletti emberelőnyös góljával megszerezte a vezetést, alig több mint egy perccel később pedig Mats Sundin 2–0-ra módosította az állást. Washington azonban nem esett teljesen össze: a 17. percben Matt Boldy szépített Mike Green passzából, így az első harmad végén még teljesen nyitott volt a mérkőzés. A probléma inkább az volt, hogy Toronto ebben a játékrészben is sokkal többet támadott, Washington pedig csak egy gólt és kevés veszélyes helyzetet tudott felmutatni.
A második harmadban aztán egyetlen gól sem született, de ez nem jelentette azt, hogy a Capitals átvette volna az irányítást. Éppen ellenkezőleg: Toronto továbbra is nagy fölényben játszott, és folyamatosan próbára tette Petr Mrazeket. Washington eközben hiába birtokolta megfelelően a korongot és produkált 90%-os passzpontosságot, a támadások befejezésével komoly gondjai akadtak. A 15 lövésből végül csak kettőből lett gól, ami jól mutatja, mennyire kevés veszélyt sikerült kialakítani.
A harmadik harmad elején viszont úgy tűnt, hogy Washington mégis visszajöhet a mérkőzésbe. A 43. percben Lars-Bjorn Ericsson kiegyenlítette az állást Zack Kassian és Peter Forsberg előkészítése után. A Capitals tehát rövid időre 2–2-re felzárkózott, és ekkor akár még fordításra is lehetett volna esély. Csakhogy mindössze 58 másodperccel később Frank Colletti ismét betalált, és ezzel újra Toronto került előnybe.
Washington a hajrában megpróbált egyenlíteni, de igazán komoly nyomást nem tudott kialakítani. Jack Eichel 51 másodperccel a vége előtt üres kapus góllal eldöntötte a találkozót, így a Capitals végül 4–2-es vereséggel távozott Torontóból.
A washingtoni támadósorban Matt Boldy volt az egyik legjobb, hiszen gólt szerzett, és ezzel már 13 találatnál jár a szezonban. Lars-Bjorn Ericsson szintén betalált, ráadásul az ő gólja hozta vissza 2–2-re a mérkőzést. Mike Green és Zack Kassian is egy-egy gólpasszal járult hozzá a teljesítményhez, de összességében a támadójáték nagyon kevés volt. Különösen feltűnő, hogy Joel Armia ezúttal pont nélkül maradt, így megszakadt a három mérkőzés óta tartó gólsorozata és az ötmeccses pontszerző sorozata is. Jack Hughes szintén pont nélkül zárt, így az ő ötmeccses pontszerző szériája is véget ért.
A Toronto oldalán Frank Colletti volt a mérkőzés embere. Két gólt szerzett, köztük az elsőt emberelőnyből, és ezzel végre véget vetett a 11 mérkőzéses góltalansági sorozatának. Jack Eichel egy góllal és egy gólpasszal zárt, míg Mats Sundin szintén eredményes volt. Nem véletlenül került ez a három játékos a mérkőzés három csillaga közé.
A speciális egységeknél Washingtonnak megint nem sikerült kihasználnia a lehetőségeit. Két emberelőnyből nulla gól született, miközben Toronto két lehetőségből egyszer betalált. Ennél azonban sokkal nagyobb problémát jelentett az öt az öt elleni játék és a lövések száma. 15 washingtoni kapura lövés egy teljes mérkőzés alatt egyszerűen kevés, főleg egy olyan ellenféllel szemben, amely 40 alkalommal próbálkozott.
A Chicago elleni hosszabbításos győzelem után tehát ezúttal ismét előjött az a probléma, hogy a Capitals hosszabb időszakokon keresztül nem tudja kontrollálni a játékot. A 2–2 még reményt adott, de Toronto fölénye alapján nem volt meglepő, hogy végül a Maple Leafs szerezte meg a győztes gólt.
A vereség különösen azért kellemetlen, mert Washingtonnak a következő mérkőzése ismét hazai pályán lesz, a New Jersey Devils ellen. A Capitalsnek ott ennél jóval többet kell mutatnia támadásban, mert 15 kapura lövéssel nagyon nehéz mérkőzést nyerni.
Boldy és Ericsson ugyan visszahozta a meccset, de Toronto 40–15-re nyerte a lövési párharcot, és ez végül mindent elmond a mérkőzésről. A Capitals egy ideig kapaszkodott, de ezúttal a Toronto egyszerűen túl sokat volt támadásban, Washington pedig túl keveset.
A Toronto elleni vereség után a Capitals hazai pályán próbált visszatérni a győztes útra, és ezúttal sokkal jobb mérkőzést játszott. A végén azonban ismét csak egy pont maradt Washingtonnál: a New Jersey Devils szétlövésben 4–3-ra megnyerte a mérkőzést. A Capitals tehát hárommeccses időszak alatt előbb kikapott Torontóban, majd hazai pályán legalább egy pontot szerzett, de a győzelem most sem jött össze.
Az első harmadban Washington kezdett jobban. A 15. percben Peter Forsberg emberelőnyből megszerezte a vezetést Scott Niedermayer és Matt Boldy előkészítéséből. A Capitalsnek ezúttal működött a power play, és ez fontos változás volt a Toronto elleni mérkőzéshez képest.
A vezetés azonban nem tartott ki a harmad végéig. Mindössze három másodperccel a játékrész vége előtt Matt Beleskey emberelőnyből kiegyenlített, így 20 perc után 1–1 állt az eredményjelzőn.
A második harmadban ismét Beleskey került főszerepbe. A 26. percben újra emberelőnyből betalált, ezzel pedig a Devils fordított és 2–1-re vezetett. Washington viszont most nem engedte, hogy az ellenfél ellépjen.
A 31. percben Matt Boldy szintén emberelőnyből volt eredményes, Tyson Barrie és Zack Kassian passzából. Ezzel 2–2 lett az állás, és a Capitals újra teljesen meccsben volt.
A harmadik harmad elején aztán jött Jack Hughes. A 46. percben Tyson Barrie és Zack Kassian előkészítéséből megszerezte a vezetést a Washington, így a Capitals 3–2-re fordított.
Sajnos ezt az előnyt sem sikerült megtartani. A 50. percben John Tavares kiegyenlített, így a rendes játékidő végén 3–3 állt az eredményjelzőn.
A hosszabbításban egyik csapat sem tudott betalálni, így ismét jöhetett a szétlövés.
Ott a Devils bizonyult jobbnak. Washington részéről Joel Armia és Mike Green értékesítette a rávezetését, Tyson Barrie és Scott Niedermayer viszont hibázott. New Jersey oldalán John Tavares, Mitch Marner és Mikhail Sergachev is betalált, így a Devils 3–2-re megnyerte a szétlövést, összesítésben pedig 4–3-ra a mérkőzést.
A Capitals legjobb játékosai közül Zack Kassian ezúttal is fontos szerepet vállalt: két gólpasszt jegyzett, és a mérkőzés harmadik csillagának választották. Tyson Barrie szintén két asszisztot osztott ki, míg Matt Boldy góllal és egy előkészítéssel zárt.
Peter Forsberg emberelőnyös gólt szerzett, Jack Hughes pedig ismét eredményes volt. Hughes ezzel már 18 gólos a szezonban.
A Devilsnél Matt Beleskey volt a nagy főszereplő: két gólt szerzett, mindkettőt emberelőnyből, és a második csillagot kapta. Az első csillag John Tavares lett, aki egy góllal és egy gólpasszal zárt, ráadásul 15 mérkőzés után végre ismét betalált.
A speciális egységek ezúttal érdekes képet mutattak. Washington hat emberelőnyből kettőt kihasznált, ami kifejezetten jó, 33%-os hatékonyság. Ugyanakkor New Jersey még ennél is hatékonyabb volt: négy lehetőségből két gólt szerzett.
Ez a mérkőzés tehát nem a Toronto elleni 40–15-ös lövési különbséghez hasonló egyoldalú történet volt. A lövéseket most 30–28-ra a Devils nyerte, vagyis Washington végig teljesen meccsben volt. Sőt, a Capitals kétszer is vezetett a találkozón, a második harmad után pedig még 2–2 volt az állás, majd a harmadikban 3–2-re is sikerült fordítani.
A probléma megint ugyanaz volt: az előnyt nem sikerült lezárni.
Washington megszerezte a 3–2-es vezetést, de mindössze négy percet tudott belőle megtartani. Tavares kiegyenlített, a hosszabbítás pedig nem hozott döntést. A szétlövésben aztán New Jersey koncentrált jobban.
Összességében ez már sokkal jobb teljesítmény volt, mint amit Toronto ellen láthattunk. A Capitals 28 lövéssel dolgozott, három gólt szerzett, két emberelőnyös találata is volt, és kétszer is felállt a hátrányból. A küzdőszellemmel ezúttal nem volt gond.
Viszont a győzelem továbbra is hiányzik.
A Montreal elleni 6–1, Dallas elleni 5–2 és Chicago elleni 4–3 után most jött egy torontói vereség és egy szétlövéses vereség New Jersey ellen. Vagyis a korábbi hárommeccses győzelmi sorozat után a Capitals ismét két mérkőzés óta nyeretlen.
A következő ellenfél az Ottawa Senators.
Ott már jó lenne végre nemcsak jól játszani, hanem 60 perc után győztesen levonulni a jégről. Mert az elmúlt két meccsen Washington ugyan nem volt rossz, de a tabella sajnos nem ad pluszpontot azért, ha valaki szépen kapaszkodik. A végén a győzelmek számítanak.
A Capitals az előző meccsek után ezúttal nem hagyott sok kérdést: 7–1-re kiütötte az Ottawa Senatorst, és az első perctől kezdve egyértelművé tette, hogy ezen az estén nem szeretne újabb hosszabbításos drámát. A 25–27-es kapura lövési arány alapján nem Washington dominált lövésszámban, de a helyzetkihasználás brutális volt: 25 lövésből hét gól született.
Az első harmad elején még úgy tűnt, hogy szoros mérkőzés lehet. Jack Hughes a 8. percben megszerezte a vezetést, majd Ottawa Mika Zibanejad révén egyenlített. A Capitals azonban mindössze 38 másodperccel később visszavette a vezetést: Joel Armia emberelőnyből talált be. Alig több mint két perccel később pedig Jesperi Kotkaniemi is eredményes volt, így Washington 3–1-es előnnyel zárta az első harmadot. A csapat nem engedte, hogy az ellenfél sokáig örüljön az egyenlítésnek.
A második harmad gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. 20:19-nél Armia ismét emberelőnyből betalált, ezzel már 4–1 volt az állás. Alig 42 másodperccel később Kotkaniemi újra eredményes volt, majd a 28. percben Judd Blackwater is feliratkozott a gólszerzők közé. Félidőre tehát már 6–1-et mutatott az eredményjelző, és Ottawa innentől leginkább csak azt próbálhatta elérni, hogy ne legyen még csúnyább a vége.
A harmadik harmadban Washington már érthetően visszább vett, de azért még maradt egy találat. Jack Hughes az 50. percben megszerezte második gólját, ezzel kialakítva a 7–1-es végeredményt. A Capitals ebben a harmadban már nem erőltette túl a támadásokat, egyszerűen lemenedzselte a hátralévő időt.
A mérkőzés egyik legjobbja Jesperi Kotkaniemi volt, aki két gólt szerzett, és végre megszakította a 13 mérkőzéses gólcsendjét. Kifejezetten kellett már neki ez a meccs, és ennél jobb módot aligha választhatott volna a visszatérésre. Két gólt szerzett Jack Hughes is, aki ezzel elérte a 20 gólos határt a szezonban. Ráadásul Peter Forsberg kiosztotta 30. gólpasszát az idényben.
Joel Armia szintén két góllal zárt, ráadásul mindkettőt emberelőnyből szerezte. Ezzel már 29 gólnál jár, tehát a 30-as határ is karnyújtásnyira került. Armia mellett Mike Green is fontos szerepet vállalt, hiszen két gólpasszt osztott ki, Tyson Barrie pedig szintén két ponttal járult hozzá a sikerhez.
A speciális egységek ezúttal is jól működtek. Washington 6 emberelőnyből kettőt használt ki, ami ugyan nem tökéletes, de a két power-play gól nagyon fontos pillanatokban érkezett. Ottawa egyetlen emberelőnyéből nem tudott betalálni. A Capitals passzjátéka is rendben volt, 90 százalékos pontosságot produkált, miközben Ottawa 77 százalékon zárt.
A mérkőzés másik érdekessége a rengeteg bunyó volt. Zack Kassian Brandon Carlóval, Matt Boldy pedig előbb Liam Neesonnal, majd Joel Eriksson Ekkel is összecsapott. Boldy ráadásul mindkét bunyút megnyerte. Úgy látszik, a Capitals nemcsak hét gólt akart lőni, hanem gondoskodni szeretett volna arról is, hogy Ottawa biztosan ne felejtse el ezt az estét.
A Senators oldalán Mika Zibanejad legalább megszakította a saját hatmeccses gólcsendjét, de ez meglehetősen sovány vigasz lehetett egy 7–1-es vereség után. Ottawa 27 lövést eresztett el, de a második harmadban gyakorlatilag szétesett a játékuk.
A Capitals számára ez különösen fontos győzelem volt a New Jersey elleni hosszabbításos vereség után. Ott háromszor is vezetett a csapat, mégis csak egy pontot szerzett. Most viszont nem hagyták, hogy az ellenfél visszakapaszkodjon: amikor Ottawa egyenlített, Washington azonnal válaszolt, majd a második harmadban egyszerűen eldöntötte a mérkőzést.
Jack Hughes elérte a 20 gólt, Kotkaniemi megtörte a 13 meccses gólcsendjét, Armia már 29 gólos, Forsberg pedig 30 gólpassznál jár. Ez már nem egyszerűen egy kötelező győzelem volt, hanem egy olyan mérkőzés, ahol szinte minden működött.
A következő ellenfél viszont már sokkal kellemetlenebb lesz: Pittsburgh Penguins – Washington Capitals. A kérdés most az, hogy a Capitals tud-e ebből a lendületből valamit átvinni a következő mérkőzésre is, vagy megint előkerül a csapat hullámvasút üzemmódja.
A Washington Capitals számára ezúttal nem sikerült folytatni az Ottawa elleni kiütéses győzelem lendületét: a Penguins hazai pályán 6–4-re legyőzte a Capitalst. Pedig Washington kifejezetten jól kezdte a mérkőzést, és kétgólos előnyt is szerzett, de Pittsburgh fokozatosan átvette az irányítást, majd a végén eldöntötte a találkozót.
Az első harmadban a Capitals kezdett jobban. Joel Armia a 10. percben megszerezte szezonbeli 30. gólját, alig egy perccel később pedig Peter Forsberg is betalált, így Washington 2–0-ra vezetett. A Penguins azonban még a harmad vége előtt szépített, így 2–1-es Capitals-előnnyel vonultak szünetre a csapatok. Armia ezzel ismét bizonyította, hogy jelenleg a Washington egyik legveszélyesebb gólszerzője.
A második harmad viszont már teljesen Pittsburghről szólt. A Penguins alig több mint egy perc alatt fordította meg a mérkőzést, előbb Taylor Hall, majd emberelőnyből Nikita Kucherov talált be. Washington ekkor elveszítette azt a kontrollt, ami az első harmadban még megvolt, és a harmad végére már 3–2-es hazai vezetés állt az eredményjelzőn.
A harmadik harmad elején Miro Heiskanen emberelőnyös góljával már 4–2-re vezetett Pittsburgh, így a Capitals komoly bajba került. Washington azonban nem adta fel. Mike Green megszerezte szezonbeli hatodik gólját, majd Lars-Bjorn Ericsson is betalált, így 49:53-nál ismét döntetlen volt az állás, 4–4. Egy ilyen feltámadás után akár az is elképzelhető volt, hogy Washington fordítja meg a meccset.
Csakhogy a végjáték ezúttal nem a Capitalsnek kedvezett. Darcy Tucker 55:22-nél megszerezte a Pittsburgh ötödik gólját, majd 59:22-nél üres kapura ismét betalált, ezzel kialakítva a 6–4-es végeredményt. Washington tehát hiába jött vissza kétgólos hátrányból, a hajrában már nem tudta megszerezni az újabb egyenlítő gólt.
A Capitals támadójátékára összességében nem lehet azt mondani, hogy rossz volt: négy gólt szereztek, ráadásul Joel Armia és Peter Forsberg már az első harmadban eredményes volt. Armia különösen jó mérkőzést játszott, hiszen a 30. gólját szerezte a szezonban. Mike Green pedig végre megszakította hosszú, 23 mérkőzéses góltalansági sorozatát.
A védelemnek viszont ismét akadtak problémái. Washington mindössze 22 alkalommal lőtt kapura, miközben Pittsburgh 27 lövésig jutott. Petr Mrazek ezúttal hat gólt kapott, így hiába voltak olyan szakaszok, amikor a Capitals komoly erőket mozgósított a fordításért, hátul nem sikerült megállítani a Penguins támadásait. Különösen fájó, hogy a 4–4-es egyenlítés után még volt lehetőség a mérkőzés megnyerésére, de végül két késői Tucker-gól döntött.
Az emberelőnyök terén sem volt Washington túl meggyőző: 2 lehetőségből egyetlen gólt sem sikerült szerezni, miközben Pittsburgh 3 emberelőnyéből kettőt is kihasznált. Ez különösen fontos különbségnek bizonyult, hiszen a Penguins két power-play gólja jelentősen hozzájárult a fordításhoz.
A mérkőzés másik érdekessége a rengeteg kiállítás és bunyó volt. Zack Kassian három különböző alkalommal is verekedésbe keveredett, és bár két alkalommal megnyerte a párharcát, a harmadikban Nicolas Hague már legyőzte. Peter Forsberg is bunyózott, őt Chris Pronger győzte le. Összességében a mérkőzés meglehetősen fizikálisra sikerült, és Washingtonnak nem feltétlenül ez volt az a fajta játék, amelyből a legtöbbet tudta kihozni.
A vereség azért különösen kellemetlen, mert az Ottawa elleni 7–1-es kiütés után a Capitals újabb győzelmet szeretett volna szerezni, és erre meg is volt az esély. Kétgólos előny, majd a harmadik harmadban egy 4–4-es egyenlítés is megvolt, de a végén Pittsburgh jobban használta ki a lehetőségeit.
Joel Armia elérte a 30 gólos határt, Mike Green megtörte a hosszú góltalanságát, és a Capitals kétszer is visszakapaszkodott kétgólos hátrányból – de a végén mégis üres kézzel távozott Pittsburghből.
A következő mérkőzés ismét a New Jersey Devils ellen következik. A Capitalsnek ott már érdemes lenne nemcsak a támadójátékot, hanem a mérkőzés lezárását is rendbe tenni, mert a mostanihoz hasonló meccseket nem lehet folyamatosan úgy lejátszani, hogy a végén az ellenfél vigye el a két pontot.