To Washington: Keith Yandle + Jaden Schwartz + Polnyy Nastupleniye + 2018 STL 3rd pick
Közbe ahogy jött Wheeler úgy ment is, 22 meccsen 4+4 hozott össze és ez kevés évi 9M-ért . Valamiért úgy éreztem hogy most kell őt cserélni, nem tudtam aláiratni...és ha a jövöt nézem akkor idén rájátszás a cél majd a következő szezonba a 1st pick. Másik dolog hogy 10M-ért lehet aláirt volna de az rengeteg, igy is van akit ufára engedünk a sapka miatt. Van 3 darab sérültünk is, Justin Williams 290, Keith Yandle 39, T.J. Brodie 28 napra döltek ki. Mr7-nek köszönjük amit a csapatért tett de ha már lehet használni a kivásárlást akkor ő menni fog, nem vele tervezzük a folytatást.
Szabadügynökök lesznek nálam: Justin Williams (2M/1év +200k ), T.J. Brodie (3.6M/2év +900k ), Justin Schultz (5.25M/3év +2.25M ) és Tim Erixon (2.4M/1év +300k ). Zárójelben APA szerinti igényeik a jövöre nézve, ha valakit érdekel akkor legyen figyelmes.
T.J. Brodie accepted a 1-year contract extension from the Washington Capitals. Annual salary: 3000000$. Bonus structure of the contract was not disclosed.'Yeah. I signed. So what?' - said T.J. Brodie
Jack Johnson kidőlt félévre igy ő maradt amig helyre nem jön.
Közbe a Washington topic is el lett hanyagolva igy egy kicsit pótoljuk. Itt a tavalyi szezontól egy rebuild van folyamatban, jöttek mentek a játékosok, az utolsó két cseréről irnék pár szót és ezentúl ami történik az is ide fog kerülni idejében.
To Washington Capitals: Josh Norris + Petr Moravec + Alexander Romanov + BOS's round 1 pick in 2020 + VAN's round 2 pick in 2020 + SJ's round 2 pick in 2021 + MIN's round 2 pick in 2022 + BOS's round 1 pick in 2023 + conditions (ha idén a Boston 25+ helyen végez (vagyis a BOS 1st pick a lottery előtt nem top 4), a következő csere megy végbe: To WSH: 2024 BOS 1st To BOS: 2020 WSH 5rd) To Boston Bruins: Connor McDavid Itt az volt a lényeg hogy szerettem volna egy olyan csapatba látni McDavidet ahol kupát is tud nyerni és Bostonba ez úgy néz ki lehet sikerülni is fog neki. McDavidnek most kellett menni mert amig nálunk csapat lesz az még kb 4-5 szezon és addig őt padoztatni nem szerettem volna és csak úgy tradelni se, habár volt egy pár csapat aki jelentkezett de igazi értéket csak a Boston tudott adni. Hallkan jegyezném meg itt hogy még fog érkezni a 2024-es 1st is Bostonból, lassan ők is elindultak felfelé igy igazán ez a 2024-es év vége jelentené az utolsó draftot nekünk igy az a pick is kellene és igényt tartunk rá úgy hogy hajrá.
To Washington Capitals: Josh Tucker To Philadelphia Flyers: Miguel Ladouceur Ladouceur-t is sokan kérték, de itt is nehezen érkezett egy olyan ajánlat amire azt mondtam volna hogy igen de aztán jött a Philadelphia és vitte is. Amit sajnálunk hogy ő esett de elég fiatal igy hamarosan a régi önmaga lesz.
Fiatalok akik a jövőt jelenthetik majd Washingtonba: Robert Oppenheimer, Josh Norris, Josh Tucker, Alexander Romanov, Lubomir Beheme, Yegor Sharangovich, Judd Blackwater, Kaapo Kakko, Zigmund Pallfy, Spencer Knight és Jack Hughes.
TD előtt még van egy pár játékos aki eladó nálunk is de ha nem kell senkinek az se baj. Sergei Bobrovsky, Ryan Murphy, Philippe Barrette,Kevin Hayes és Petr Moravec.
To SJ: Philippe Barrette To WSH: Justin Abdelkader + SJ's round 1 pick in 2023. Közbe volt egy ilyen csere is, jött egy 2023-as első körös cetli és Justin Adbelkader a cap miatt.
TD előtt még van egy pár játékos aki eladó még: Sergei Bobrovsky, Ryan Murphy, Hugues Létourneau, Kevin Hayes és Petr Moravec.
Trade. To WSH: Petr Mrazek + 2022 MIN 1st To MIN: Sergei Bobrovsky Ezt a nagy fizetést valahogy le kell adni, bár sajnálom mert nagy kedvenc volt de ő már nem fér bele a jövő évi tervekbe. To WSH: Jack Eichel + 2023 EDM 1st To PHI: Josh Norris + 2020 FLA 1st + 2021 WSH 2nd Itt Pat kolléga jött hogy szeretne draftolni és úgy voltam vele hogy egy
Eichel nekem fontosabb mint akit lehetett volna ott még választani. Még ment egy Josh Norris akit McDavidért kaptunk, de
benne én nem láttam sokat.
To WSH: Travis Konecny + Lyle Clark + Griffin Reinhart + Rico Nicholls + Igor Rumiantsev + Hampus Lindholm To STL: 2023 BOS 1st + 2023 EDM 1st + 2023 SJ 1st + 2023 WSH 1st Sokat gondolkoztam és úgy döntöttem hogy nem szeretném az időt sokáig húzni igy 2023-ba már szeretnénk rájátszást érő helyen végezni. Addig lesz még 2 draft amiből a 2022-es már a fejlődés éve lesz.
To WSH: Jere Lehtinen + Lars-Bjorn Ericsson + NYI’s round
1st 2021 + MIN’s round 2nd 2024
To PIT: WSH’s round 1st 2021
Mivel a draft lottery mondjuk azt hogy nem úgy sikerült
ahogy szerettem volna (1/1 helyett 1/3), és arra sem voltam felkészülve hogy a
Toronto ennyiért oda fogja adni Matthews-t igy lemondtam Prongerről. Jött light
kolléga és be is dobta a tavalyi 1/6-ot és 1/8-at. Sokat gondolkoztam, de ő
mindig egy kicsivel többet ad ha kell neki valaki ezért le is okéztam…bár
kellett volna egy jó védő de kicsit féltem is a 7-8M fizetéstől amit majd kell
adni Prongernek vagy Sakicnek…esetleg Sundinnak. Lassan készen leszünk, még van
egy draft…14-ik hely és jövőre 3 1st pick.
Próbáltuk nagyon finoman és erősebben is rávenni Patrikot, hogy ha már
bennmaradt Kariya 1/5-re, akkor hagyja bent 1/6-ra is, de nem tette. Így az
első öt úgy alakult, ahogy vártuk, csak egy sorrendi változás volt - de ez a
hatodik helyen lényegtelen volt. Akit semmiképp nem akartam bennhagyni a
Rangersnek, az Lehtinen volt, aki az egyik, ha nem a legjobb PK ember az idei
drafton ezzel a check-pos kombóval. Skating majdnem 90, endu is 80 fölött lesz,
nincs greedje (83), úgyhogy hoztuk is - szerintem az elérhető legjobb embert.
Lehtinen mellett Drury-t (Drörit) is nagyon akartuk, de a Rangers nem adta a
hetedik picket semmilyen kombinációban, úgyhogy le kellett mondanunk arról,
hogy mindhárom two-way csatárt mi hozzuk el az elején (Modano és Lehtinen is
az). Jött viszont Ericsson, aki előre hibátlan lesz, hátra meg teljesen vak,
viszont kell építeni támadó sort is - na ebben lesz ő nagyon hasznos láncszem
ezzel a 92-es várható offense-zel, ami még feljebb is mehet stickhandling
túlfejlődés mellett, hátra meg hátha szintén elmegy a potig a hittinget
leszámítva - egyáltalán nem szoktam ezzel számolni senkinél, de sokan mondták
már, meglátjuk. Mindenesetre a konzi rendben van, és igaz, hogy playmaker
szélső, de szerintem lesz taktika, amiben működni fog.
To WSH: Tyson Barrie To COL: Alexander Romanov Kerestem egy jó védekező hátvédet de mivel nem nagyon kaptam, vagyis volt csak drága igy jött Barrie és ment Romanov. Reinhart kapott társat maga mellé. Lássuk mi lesz, kicsit drága de a floor még igy sincs meg.
To CBS: Cam York + 2022 BOS 1st To WSH: Nick Egbert
Kellett még egy hátvéd aki hátra és előre is szinte jó, lehet úgy is mondani hogy megvan Niedermayer társa. A csapat kész van, még jönnek a fiatalok beépitése és indulhat a szezon. Ha rosszul sikerül a rajt és miért ne akkor még mindig a saját pick megvan de van egy olyan érzésem hogy érdekes lesz a vége.
Potenciál: 88 → nagyon magas, kiemelkedő jövőbeli lehetőség.
Consistency: 74 → átlagosan megbízható teljesítmény.
Érdekesség, hogy szinte minden statja 74 (shooting, playmaking, stickhandling, checking, positioning, skating, strength, endurance, leadership stb.). Ez azt jelenti, hogy:
Nem igazán van kiemelkedő erőssége most.
Nincsen komoly gyengesége sem.
-
Greed: 120 → szerződésnél / hosszabbításnál problémás lehet (pénzéhes játékos).
Penalty: 19 → gyakran kerülhet kiállításba vagy szabálytalanságba.
Positioning 84 → kiváló helyezkedés, igazi defenzív erősség.
Checking 63, Hitting 73 → erős fizikai játék.
Consistency: 77 → elég megbízható teljesítmény.
-
STámadó statok (Shooting 46, Playmaking 60, Stickhandling 38) → szinte teljesen haszontalan támadásban.
Endurance 71 → nem bír extrém terhelést
OFF: 48 → támadásban nagyon gyenge.
4/91 - Boris Bereznity (G)
Őt sikerült elcserélni Bostonba, pénz kaptunk ért. Sleeper pick is lett belőle, de én nem láttam öszintén a lehetőséget benne hogy kezdő legyen. 5/121 - Benedikt Slavick (D) Belőle ha minden igaz AHL-es védő fog lenni (67/63/66) nagyon közepes szintű értékekkel.
To NJD: Matias Maccelli + Ambrus Attila + Vas Janos + 2022 MIN 1st + 2022 WSH 2nd + 2022 MIN 2nd + 2022 WSH 5th.
Történt egy ilyen csere nálunk is, a védelmet szerettem volna megerősiteni a szezonkezdés előtt. Mike Green jön haza akit még én cseréltem el Dallasba Loui Eriksson és Alex Goligoskiért, Tyson Barrie társa lesz a második sorban. Érkezik még Jesperi Kotkaniemi is aki Pálffyval és Kaapo Kakkoval fog egy sort alkotni, remélem hogy tudunk vele is hosszú távon tervezni és jönnek majd a pontok.
To WSH: Alexei Hvorostovsky + Rob Litwak + Jim Scatchard To TOR: Jarmil Reichel Ha Torontoba nem értik ezt a cserét akkor azt mondhatom hogy Washingtonba se nagyon, viszont elöszőr Spencer Knight kellett volna Torontonak és bár a végén mégis Jarmilt kérték igy oda adtam mert ha jövőre is lesz AHL rájátszás akkor oda kell majd roster.
1/3 - Brock Faber (D) Potential: 79 Consistency: 83 Projected: 77/79/75 - 89/82/82 A draft lottery nekünk is elég jól sikerült és a szezon is ha lehet ezt igy kijelenteni, habár egy helyet rontottunk de végül csak sikerült egy hátvédet kiválasztani. Brock Fabert választottuk, kellett egy jó hátvéd még Scott Niedermayer mellé és habár a tavaly elszalasztottuk Prongert idén már nem akartuk elcseréni a picket bár volt megkeresés is. Ő is csak 20 évesen fog csatlakozni és akkor is csak úgy hogy lent egy szezont szépen el fog játszogatni. Nem titok az sem hogy Jake Sanderson-t szerettük volna de mivel az Anaheim gondolt egyet félúton és a Kings még egyet igy nekünk ő maradt de legalább Niedermayerrel ketten lesznek ennek a Washingtonnak az alapjai a védelembe.
3/62 - Anders Lillkvist (RW/C) Potential: 75 Consistency: 88 Projected: 52/71/53 - 60/75/60 Itt már nem volt nagyon kit választani, a picket nem akartunk eladni pénzért igy mellette döntöttünk de én nem hiszem hogy stabil AHL játékos lesz belőle nálunk.
4/92 - Sandy Thomas (LW/C) Potential: 54 Consistency: 97 Projected: 59/57/59 - 55/55/66 Tegnap láttam hogy belőle Sleeper pick lett amikor discordra beléptem, ha jó lesz a sorsolás akkor max AHL szintű játékos lehet belőle, kellene a szerencse ide is nem csak a sorsolásra.
To WSH: Lars-Erik Jansson + 8M$ To CAR: Griffin Reinhart Használható védőnk 8 van/volt igy a Carolina jött hogy kellene Reinhart, cserébe kaptuk Lars-Erik Janssont aki potenciált ugrott és 8M dollárt.
Érkezik a csapathoz Zach Kassián akit sikerült az UFA-ról behúzni. Nem titok hogy RW pozicióra kerestünk játékost Forsberg és Eichel mellé, de mivel Suttert a Boston elég drágán akarta elengedni és Jamie Benn is elég drága lett volna igy amikor megtudtam hogy szabad lesz Kassián már a fokusz rajta is volt. Egy szezon alatt kereshet akár 21 millió dollárt amit csak ő tud majd elrontani ha úgy áll a dolgok mellé, de úgy voltam vele hogy Reinhart is azért lett cserélve hogy Kassiánnak legyen helye a sapka alatt. Volt olyan GM is aki jelezte hogy 30 pontos szezonokért játékosnak még ennyit nem adtak, habár a pingvineknél se volt egyszerü dolga de hát én azért reménykedem hogy ilyen sor társakkal azért egy 50 pontot össze fog dobni és a rájátszás is meglesz neki.
Training Camp. Ma ha minden jól megy elkezdődik a pre season. Csapatunk jelenleg igy néz ki, sokat nem kellene fejlődni de vannak olyan játékosok akik még tartoznak a fejlődéssel. Előre igy sokat nem tudnék irni a csapatról, egy teljesen új keret épült 4 év alatt és kiváncsian várjuk hogy mire leszünk képesek. Ha a sérülések elkerülnek akkor ez a csapat ott kellene legyen a végén a legjobb 16 között. Hajrá Washington Capitals.
Elkezdödött a szezon és a sorsolás úgy adta hogy a Bostont fogadtuk hazai pályán. Örülök az 1 pontnak, főleg a Boston ellen és nagyon remélem hogy a szezon második felében (március környékén) már méltó ellenfelei leszünk light legénységének. Nagy reményekkel indulunk neki a szezonnak, és remélem a tippeket el fogom tudni rontani majd. Egyenlőre nem a Boston a mi súlycsoportunk ez már innen is látszik.
Kicsit kezdett foglalkoztatni hogy elég sok gólt kapunk, viszont ameddig a csoport rivális ellen hozzuk a pontokat addig nem változtatunk. Fejlődni kellene minél gyorsabban mert lassan érkezik a Pittsburgh és a Toronto, kemény dió lesz.
A Washington Capitals magabiztos, 3–1-es győzelmet aratott a Colorado Avalanche ellen telt ház előtt. A hazaiak már az első harmad elején megalapozták sikerüket, és végig kontroll alatt tartották a mérkőzést.
A Capitals villámrajtot vett: mindössze 1:08 telt el, amikor Tyson Barrie Josh Tucker passzából megszerezte a vezetést. Alig három perccel később tovább nőtt a különbség, amikor Zack Kassian volt eredményes Barrie és Nick Ebert előkészítése után, így a washingtoniak gyorsan 2–0-s előnybe kerültek.
A második harmadban ugyan kevesebb helyzet adódott, de a Capitals továbbra is fölényben hokizott. A 35. percben Zigmund Palffy Robert Oppenheimer és Mike Green asszisztjából megszerezte a hazaiak harmadik gólját, amellyel gyakorlatilag eldőlt az összecsapás.
A Colorado a harmadik játékrészben szépített: Craig Lara talált be Esko Hemmila passzából 48:26-nál, de ennél közelebb már nem tudott kerülni az Avalanche. A Washington védelme stabil maradt, Darren Sutter kapus pedig 14 védéssel járult hozzá a sikerhez.
A statisztikák is a Capitals fölényét mutatták: 35–15-re nyerték a kapura lövéseket, és fizikálisan is hatékonyabbnak bizonyultak. Bár egyik csapat sem tudta kihasználni emberelőnyeit, a Washington összességében gyorsabb és szervezettebb játékot mutatott.
A Winnipeg Jets hazai pályán 2–1-es vereséget szenvedett a Washington Capitals ellen a 2022. október 11-én rendezett mérkőzésen. A Bell MTS Place-ben 11 100 néző előtt lejátszott találkozón a vendégek hatékonyabb játékának és remek védekezésének köszönhetően vitték el a két pontot.
Az első harmadban a Washington szerzett vezetést, amikor 10:57-nél Zack Kassian emberelőnyből volt eredményes, a gólpasszt pedig Peter Forsberg jegyezte. A Jets ugyan próbált nyomást gyakorolni, de a Capitals kapusa, Darren Sutter magabiztosan állta a sarat.
A második játékrészben sikerült egyenlítenie Winnipegnek: 27:51-nél Josh Norris használta ki az emberelőnyt, miután Adam Comrie és Miroslav Vlasak készítették elő a találatot. Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert alig két perccel később Scott Niedermayer visszavette a vezetést a Capitalsnak, a gólnál Nick Ebert és Jack Eichel adta a passzt.
A harmadik harmadban már nem született újabb találat, pedig mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek. A Capitals összességében fölényben hokizott, amit a 33–22-es kapura lövési arány is jól mutat. A washingtoniak passzjátéka is pontosabb volt, míg a Jets főként emberelőnyös helyzeteiből próbált veszélyeztetni.
A mérkőzés első számú hőse Darren Sutter lett, aki 21 védéssel nagyban hozzájárult csapata sikeréhez. A második csillagot Zack Kassian, a harmadikat pedig Nick Ebert érdemelte ki.
A tavalyi bajnok Philadelphia Flyers ezúttal nem tudta megmutatni, miért is ült fel korábban a liga trónjára, ugyanis hazai pályán 3–1-es vereséget szenvedett a remekül szervezett Washington Capitals ellen. A First Union Center közönsége valószínűleg többet várt a címvédőtől, amely ugyan többet lőtt kapura, de a helyzetkihasználás és az ötletesség terén egyértelműen alulmaradt.
Az első harmadban a Flyers még próbálta diktálni a tempót, de a Washington türelmesen kivárta a hibákat. A 16. percben Jack Hughes villant meg, és Jack Eichel passzából megszerezte a vezetést a Capitalsnak. A hazai védelem ekkor inkább csak szemmel követte az eseményeket.
A második harmadban ugyan sikerült egyenlítenie a Flyersnek Marcus Ostman révén, és egy pillanatra úgy tűnt, a bajnoki rutin előkerülhet a fiókból, de a lendület nem tartott sokáig. Nem sokkal később Judd Blackwater ismét előnyhöz juttatta a Washingtont, miközben a Flyers védekezése továbbra is inkább udvarias távolságtartásnak tűnt.
A harmadik játékrészben a Philadelphia mindent megpróbált, de Petr Mrazek lehúzta a rolót. A Capitals kapusa 19 védéssel bosszantotta a hazai csatárokat, akik sokszor úgy lőttek, mintha egyenesen a kapus kesztyűjét céloznák. A végső szót pedig Zack Kassian mondta ki, aki a harmadik washingtoni góllal végleg lezárta a találkozót.
A címvédő Flyers tehát két pont nélkül maradt, és ha ilyen játékot mutat továbbra is, hamar kiderülhet, hogy a bajnoki cím megvédése jóval nehezebb feladat lesz, mint megszerezni azt.
Néhány nappal azután, hogy hosszabbításban még a hokiistenek is hátat fordítottak a Washington Capitals csapatának a Boston Bruins ellen, ezúttal megérkezett a válasz Bostonba — és nem volt benne sok udvariasság. A Capitals 4–1-re söpörte le a Bruinst a Fleet Center jegén, ráadásul úgy, hogy a hazaiak örülhettek, hogy nem lett még nagyobb különbség.
A Bruins ugyan telt ház előtt próbálta megismételni az előző összecsapás sikerét, de most inkább úgy néztek ki, mint akik még mindig a hosszabbításos győzelmüket ünneplik. A Washington már az első harmadban jelezte, hogy ez nem ugyanaz a meccs lesz: Mike Green emberelőnyből vágta be a vezető gólt, miközben a bostoni védelem udvariasan asszisztált az akcióhoz.
A második harmadban ugyan Bruce Wayne — igen, Batman személyesen — kiegyenlített a Bruinsnak, de Gotham megmentése egyszerűbb feladatnak tűnt számára, mint a Capitals megállítása. Alig másfél perccel később Travis Konecny visszaállította a washingtoni előnyt, és innentől a Bruins fokozatosan szétesett.
A harmadik játékrészben aztán teljesen elfogyott a bostoni varázslat. Zack Kassian úgy lőtte be a harmadik gólt, mintha edzésen lett volna, majd Jack Eichel végleg lezárta a meccset. A Capitals 34 lövéssel bombázta a Bruins kapuját, és őszintén szólva a 30 védést bemutató Boris Bereznity nélkül ez könnyen lehetett volna egy kínos kiütés is.
Különösen fájhat Bostonban, hogy a nagy nevek ezúttal szinte teljesen eltűntek. Connor McDavid inkább a büntetőpadon gyűjtötte a perceket, mint a pontokat, Leon Draisaitl pedig mínusz kettes mutatóval zárta az estét. A Washington ezzel szemben gyorsabb, pontosabb és agresszívebb hokit játszott — vagyis pontosan azt, amit a Bruins szurkolói szerettek volna a saját csapatuktól látni.
A Capitals tehát tökéletes választ adott az előző vereségre: most nem hagyták, hogy hosszabbítás döntsön. Elintézték a Bostont rendes játékidőben, teljesen egyértelműen.
A Washington Capitals már majdnem zsebben érezhette a győzelmet a Pittsburgh Penguins ellen, aztán az utolsó pillanatokban sikerült úgy eldobniuk a meccset, mintha forró krumpli lett volna. A Capitals végül hosszabbítás után 3–2-re kapott ki hazai pályán, pedig 14 másodpercre volt attól, hogy lezárja az estét.
Az első harmadban még minden washingtoni álomszerűen alakult. Peter Forsberg megszerezte a vezetést Jack Eichel passzából, és a Capitals úgy játszott, mint egy csapat, amely tanult a korábbi hosszabbításos pofonokból. Kár, hogy ez az érzés nem tartott ki a dudaszóig.
A Penguins a második harmadban Taylor Hall révén egyenlített, de Washington még erre is tudott válaszolni. A harmadik harmad elején Jesperi Kotkaniemi újra előnyhöz juttatta a hazaiakat, és innentől már tényleg csak annyi lett volna a feladat, hogy ne történjen semmi ostobaság.
Na, ez nem sikerült.
A Capitals az utolsó húsz percben gyakorlatilag versenyt rendezett abból, ki tud több felesleges kiállítást összehozni. Judd Blackwater például egy ötperces döfésért állt ki, ami körülbelül annyira hiányzott a csapatnak, mint defekt a rajtrácson. A Penguins pedig szépen lassan megérezte a vérszagot.
Amikor már minden washingtoni szurkoló számolni kezdte vissza a másodperceket, 59:46-nál Kris Chucko beütötte az egyenlítő gólt. A MCI Centerben ekkor valószínűleg egyszerre hallatszott fel több ezer ember kollektív „ugye nem már megint…” sóhaja.
És dehogynem.
A hosszabbításból alig telt el egy perc, amikor Scott Glennie eldöntötte a meccset, Taylor Hall pedig két ponttal és első csillagos teljesítménnyel vezette győzelemre a Pittsburghöt.
A Capitals számára különösen fájó lehet ez a vereség, mert Petr Mrazek remekül védett 31 hárítással, a csapat pedig sokáig kontrollálta a mérkőzést. Csak hát Washingtonban mostanában úgy tűnik, a rendes játékidő vége inkább horrorfilm-előzetes, mint megnyugtató befejezés.
A Washington Capitals néhány nappal ezelőtt még azt hitte, hogy megtalálta a receptet a Pittsburgh Penguins ellen, most viszont kiderült: a védekezési problémákat nem lehet pusztán optimizmussal eltakarni. A Penguins ezúttal 5–3-ra nyert Washingtonban, és a Capitals lassan ott tart, hogy a taktikai értekezleteken már nem a finomhangolásról, hanem a túlélésről kell beszélni.
Pedig az este még egészen vállalhatóan indult. A Pittsburgh ugyan gyorsan vezetést szerzett Jamie McGinn révén, de Scott Niedermayer hamar egyenlített, és egy rövid időre úgy tűnt, a Capitals végre képes lesz stabil hokit játszani.
A második harmad közepén Judd Blackwater még a vezetést is megszerezte Washingtonnak, de ezután jött az a klasszikus Capitals-pillanat, amit a szurkolók már kezdhetnek nagyon unni. A Penguins gyakorlatilag percek alatt fordított, Mike Modano pedig úgy lövöldözte a gólokat, mintha a washingtoni védelem csak dekoráció lenne a jégen.
A harmadik harmadban a Penguins tovább büntette a hazai hibákat. McGinn megszerezte második gólját, majd ugyan Peter Forsberg még visszahozta egy gólra a Capitalsot, de az egész washingtoni játékból hiányzott a kontroll. A végén Aleksander Barkov végleg lezárta a találkozót, miközben a Capitals hátul továbbra is úgy védekezett, mintha minden támadás váratlanul érné őket.
Ami igazán aggasztó Washingtonban, az nem is maga a vereség, hanem a mintázat. Rengeteg kapott helyzet, széteső védekezés, elvesztett párharcok és teljes koncentrációs kihagyások. A Penguins 34 lövésig jutott, és őszintén szólva az öt kapott gól még hízelgő is a Capitals számára.
Petr Mrazek ugyan 29 védést mutatott be, de kapusként nehéz meccset nyerni, amikor a saját csapatod időnként inkább statisztának tűnik a védekezőharmadban. Több washingtoni kulcsember is mínuszos mutatóval zárt, és a védelem tengelyében gyakorlatilag folyamatos volt a káosz.
Ez a vereség már egyértelműen az a kategória, ami után nem elég vállat vonni és azt mondani, hogy „majd legközelebb”. A Capitalsnál taktikai változtatásokra lesz szükség, különben könnyen előfordulhat, hogy a szezonból lassan egy látványos gólfesztivál lesz — csak éppen többnyire az ellenfelek ünnepelnek majd a végén.
A Washington Capitals ismét megmutatta, hogy a mérkőzések nem 46 percig tartanak. A Toronto Maple Leafs elleni hazai találkozón a Capitals kétszer is vezetett, végül mégis 4–2-es vereséget szenvedett, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Washingtonban nem az ellenfelek jelentik a legnagyobb problémát, hanem a saját összeomlásaik.
A meccs álomszerűen indult a hazaiak számára. Már az ötödik percben Lyle Clark megszerezte a vezetést, és az első két harmadban a Capitals viszonylag kontroll alatt tartotta a játékot. Bár nem záporoztak a lövések, a Toronto sem tudott igazán komoly nyomást kialakítani.
A második harmad végén azonban megérkezett az első figyelmeztetés. Két washingtoni kiállítás után Frank Colletti emberelőnyből egyenlített, jelezve, hogy a Maple Leafs nem fogja ajándékba adni a két pontot.
A harmadik harmad elején még egyszer fellángolt a remény. Jesperi Kotkaniemi újra előnyhöz juttatta a Capitalsot, és a MCI Center közönsége joggal hihette, hogy ezúttal végre sikerül lezárni egy szoros meccset.
Körülbelül másfél percig.
A Toronto ugyanis 98 másodperccel később már egyenlített Joel Armia révén, és innentől a washingtoni gépezet megint ugyanazokat a hangokat kezdte kiadni, amelyeket a szurkolók az elmúlt vereségek során már túl jól megismertek. A védekezés szétesett, a párharcok elvesztek, a támadójáték eltűnt, a Leafs pedig köszönte szépen és átvette az irányítást.
Előbb Dmitri Kravtsov fordított, majd az üres kapus találatot érő zárócsapást Jordan Kyrou vitte be. A végeredmény talán csak kétgólos különbséget mutat, de a játék képe alapján a Toronto jóval magabiztosabbnak tűnt a hajrában.
Ami különösen aggasztó Washington szempontjából, hogy mindössze 15 lövésig jutottak hazai pályán. Ez egy olyan támadósorral, amelyben olyan nevek szerepelnek, mint Jack Eichel, Peter Forsberg vagy Zack Kassian, finoman szólva sem tekinthető ideálisnak. Négy emberelőnyből ráadásul egyetlen gól sem született, ami tovább növeli a kérdőjeleket.
Ez a vereség már nem egyszeri kisiklásnak tűnik. A Capitals sorozatban engedi ki a kezéből a mérkőzéseket, a védekezés ingadozó, a támadójáték hullámzó, és a csapat mentálisan is törékenynek látszik, amikor az ellenfél nyomás alá helyezi. Egyre inkább úgy fest, hogy a következő edzéseken nem a szerencsétlenséget fogják elemezni, hanem a taktikát. Mert ha Washington ugyanígy folytatja, hamarosan nem az lesz a kérdés, hogyan nyerjen meccseket, hanem hogy egyáltalán hogyan tartsa meg az előnyeit.
A Washington Capitals végre úgy döntött, hogy nem ad újabb muníciót a kritikusoknak, és 5–3-ra legyőzte a Vancouver Canucks csapatát idegenben. Bár a mérkőzés egy pontján a Capitals majdnem művészi szintre emelte az előny elherdálását, ezúttal sikerült időben észhez térniük.
A washingtoniak már az első harmadban nekimentek a Canucksnak. Előbb Kaapo Kakko talált be emberelőnyből, majd Jack Hughes is beköszönt, így a Capitals húsz perc után kényelmes, kétgólos előnyben volt. A Vancouver eközben inkább csak szemlélője volt az eseményeknek, és a 2–0-s állás teljesen hízelgőnek számított számukra.
A második harmad elején Lyle Clark már 3–0-ra növelte a különbséget, és ekkor úgy tűnt, hogy Washington végre tanult az előző hetek leckéiből. Aztán a Capitals úgy gondolta, túl nyugodt a meccs.
Két gyors kiállítás, két vancouveri emberelőnyös gól, majd alig több mint egy perc alatt eltűnt a háromgólos előny. Mire bárki pislogott volna egyet, már 3–3 állt az eredményjelzőn, és a washingtoni szurkolók valószínűleg reflexből elkezdték keresni a papírzacskót a hiperventilláláshoz.
Szerencsére ezúttal nem következett be a teljes összeomlás. A korábban hosszú gólcsendben szenvedő Kakko gondoskodott róla, hogy ne legyen újabb tragikomédia. A finn csatár megszerezte második gólját is, és visszaadta a vezetést Washingtonnak.
A harmadik harmadban a Capitals már jóval fegyelmezettebben játszott, a végén pedig Ryan Murphy az üres kapuba lőtt, amivel ő is lezárta saját kilenc mérkőzéses góltalansági sorozatát. Ritka este volt ez Washingtonban: egyszerre több átok is megtört.
A statisztikák alapján a Capitals teljesen megérdemelte a győzelmet. A 36–14-es lövésarány gyakorlatilag egyoldalú mérkőzést mutat, és ha nincs a Canucks kapujában Carter Hart, a különbség még nagyobb is lehetett volna.
A meccs azonban nemcsak a gólokról szólt. A harmadik harmadban elszabadultak az indulatok: Jack Eichel kesztyűt dobott Dylan McIlrath ellen, míg Peter Forsberg is bunyóba keveredett Brad May társaságában. A jegyzőkönyv szerint Forsberg elveszítette a párharcot, ami valószínűleg kevésbé fájt neki, mint az előző hetek eredményei.
A Capitals tehát végre győzött, de a második harmad közepén bemutatott összeomlás ismét figyelmeztető jel volt. A taktikai problémák nem tűntek el varázsütésre, viszont legalább ezúttal a két pont is megérkezett. Washingtonban most valószínűleg senki sem fog panaszkodni a győzelem stílusára – az elmúlt időszak után jelenleg a győzelem ténye sokkal fontosabb, mint a szépsége.
Néhány nappal azután, hogy a Toronto Maple Leafs Washingtonban leckét adott a hajrában összeomló Capitalsnak, a Washington Capitals ezúttal visszaküldte a házi feladatot. A végeredmény 3–1 lett, de aki csak az eredményt nézi, nem fogja érteni, hogyan tudott nyerni egy csapat, amelyet 32–19-re lőttek kapura.
A válasz egyszerű: Petr Mrazek.
Az első harmadban a két csapat úgy gyűjtötte a helyzeteket, mint más a bélyegeket, de gól nem született. A második játékrészben aztán a Toronto törte meg a csendet, amikor a hosszú gólínségből végre kiszabaduló Kyle Palmieri betalált. Tíz meccs után végre újra gólt szerzett, és ekkor úgy tűnt, a Leafs jó úton halad egy újabb washingtoni siker felé.
A Capitals viszont ezúttal nem esett pánikba. Sőt, mintha valaki végre emlékeztette volna őket arra, hogy a mérkőzések harmadik harmaddal együtt számítanak. A 42. percben Josh Tucker emberelőnyből egyenlített, majd következett az a 31 másodperc, amely valószínűleg még sokáig kísérteni fogja a torontói védelmet.
48:25-nél Jack Eichel megszerezte a vezetést Washingtonnak.
48:56-nál pedig ismét betalált.
A Leafs gyakorlatilag fél perc alatt alakította át a „teljesen nyílt mérkőzést” egy „hogyan sikerült ezt elrontani?” kategóriájú estévé. Eichel két villámgyors találata után a Capitals már nem nézett vissza.
A Toronto próbált kapaszkodni, lehetősége is volt bőven. Hat emberelőnyt kapott, összesen 11 lövést eresztett el fórban, de egyetlen gólt sem tudott szerezni. Ez önmagában olyan statisztika, amit az edzői stáb valószínűleg nem fog bekereteztetni.
A másik oldalon Mrazek 31 védéssel falat húzott a kapu elé, miközben a washingtoni védelem időnként inkább meghívóleveleket küldött a Leafs támadóinak, mintsem megállította volna őket. Szerencséjükre a cseh kapus ezen az estén minden hibát kijavított.
Külön említést érdemel Nick Ebert is, aki két gólpasszal szolgálta ki Eichelt, és a második csillagot is megérdemelten zsebelte be.
A Capitals számára ez a győzelem sokkal többet jelent két pontnál. Az elmúlt hetekben rengeteg kritikát kaptak a széteső védekezés, az elrontott hajrák és a taktikai fegyelmezetlenség miatt. Most ugyan nem volt tökéletes a játék, de végre látszott némi reakció. A Leafs több helyzetet dolgozott ki, többet lőtt kapura, mégis Washington nyert, mert ezúttal a Capitals volt az a csapat, amely a döntő pillanatokban nem esett szét.
Toronto pedig valószínűleg még mindig azt próbálja megfejteni, hogyan sikerült elveszíteni egy meccset 31 másodperc alatt.
A Washington Capitals tovább folytatta mini feltámadását, és 3–1-re legyőzte a New Jersey Devils csapatát idegenben. A meccs különösen szórakoztató volt abból a szempontból, hogy Washington nyolc emberelőnyt kapott… és egyet sem tudott kihasználni. Szerencséjükre végül kiderült: néha öt az öt ellen is lehet gólt szerezni.
A Capitals már az első harmadban megszerezte a vezetést, ráadásul emberhátrányban. Josh Tucker lépett ki remek ütemben, és a washingtoni különleges egységek ezen az estén gyakorlatilag több veszélyt jelentettek saját hátrányban, mint fórban. Ez önmagában elég furcsa mondat, de a Capitals idényét látva már senki sem lepődik meg semmin.
A második harmadban Kaapo Kakko növelte az előnyt, aki az utóbbi meccseken végre elkezdett úgy játszani, mint akit nem véletlenül vártak komoly erősítésnek Washingtonban. Kakko góljával már 2–0 volt, miközben a Devils támadójátéka inkább hasonlított egy rosszul szervezett korcsolyaedzésre, mint NHL-szintű offenzívára.
Pedig a New Jersey tele volt ismert nevekkel. John Tavares például egész este láthatatlan üzemmódban játszott, nulla ponttal és mínusz hármas mutatóval zárt, ami valószínűleg nem az a teljesítmény, amit a hazai szurkolók vártak tőle. Közben Scott Stevens pont- és gólsorozata is megszakadt, így a Devils több játékosa számára is kellemetlen este lett ez.
A harmadik harmadban ugyan Jamie McBain megtörte saját 11 meccses gólcsendjét és visszahozta a reményt a Devilsnek, de a Capitals ezúttal nem omlott össze. Ez már önmagában fejlődésnek számít.
A végén Peter Forsberg üres kapus találattal lezárta a mérkőzést, Washington pedig újabb győzelmet húzott be. Nem volt hibátlan teljesítmény — az emberelőny például konkrétan életjeleket sem mutatott —, de a Capitals legalább stabilabbnak tűnik, mint néhány héttel ezelőtt.
A meccs egyik fontos pillanata volt, hogy Nick Ebert megszerezte pályafutása 300. pontját. A védő csendben rakosgatja össze az egyik legjobb szezonját, miközben a Capitals szurkolói lassan kezdik elhinni, hogy a csapat talán mégsem csak arra specializálódott idén, hogy drámai módon elbukja a mérkőzéseket.
A Washington most egymás után nyeri a meccseket, és ami talán még fontosabb: már nem esik szét minden alkalommal, amikor az ellenfél szerez egy gólt. Ez új és szokatlan érzés lehet a fővárosban.
A Washington Capitals előző meccsen még ünnepelhette, hogy végre nem omlott össze a Toronto Maple Leafs ellen. A visszavágón azonban Toronto gyorsan emlékeztette Washington játékosait arra, hogy a stabilitás nem háromnapos bérletre szól.
A Leafs 3–1-re nyert, és ezúttal nem is nagyon lehetett vitatkozni az eredménnyel. A Toronto végig gyorsabbnak, agresszívebbnek és veszélyesebbnek tűnt, miközben a Capitals támadójátéka időnként olyan volt, mintha valaki véletlenül bekapcsolta volna az energiatakarékos üzemmódot.
Az első harmadban Tommy Angelo törte meg a gólcsendet, aki láthatóan úgy döntött, hogy a 12 meccses góltalansági sorozata pont Washington ellen érjen véget. A második harmadban aztán újra betalált, és mire a Capitals észbe kapott volna, már 2–0 állt az eredményjelzőn.
Washington ugyan emberelőnyből szépített Peter Forsberg révén, de az öröm nagyjából két percig tartott. A Leafs ugyanis még a szünet előtt visszaállította a kétgólos különbséget, amikor Brandon Saad végre megtörte saját tízmeccses gólínségét.
Tulajdonképpen ez volt az este egyik fő témája: a Toronto játékosai sorban szakították meg a negatív szériáikat Washington ellen. Angelo 12 meccs után talált be újra, Saad tíz után. A Capitals lassan kezdhetne terápiás szolgáltatást indítani „Segítünk kijönni a gólválságból” néven.
A harmadik harmadban Washington próbált nyomni, de a 17 kapura lövés összesen nem éppen az a szám, amitől egy NHL-védelem álmatlanul forgolódik éjszaka. A Leafs védelme kényelmesen kontrollálta a meccset, miközben Frank Colletti három gólpasszal konkrétan szétosztotta a washingtoni védekezést.
A Capitals oldalán megint Petr Mrazek volt az, aki miatt nem lett nagyobb különbség. A kapus 25 védéssel tartotta életben a csapatot, miközben előtte többen inkább díszkíséretként működtek, mint tényleges védekező egységként.
Az est egyik „kiemelt eseménye” végül az lett, hogy Jack Eichel összeverekedett Ty Dellandrea játékossal. Ez legalább mutatott némi életjelet Washington részéről, mert a támadójátékuk hosszabb időszakokon keresztül nem igazán tette.
A Capitals számára ez ismét figyelmeztető vereség volt. Az előző meccsek javuló tendenciája után most újra előjöttek a régi problémák: kevés helyzet, gyenge átmenetek és túl nagy nyomás Mrazeken. A taktikai változtatások ugyan elkezdtek működni az elmúlt napokban, de ez a meccs megmutatta, hogy még mindig nagyon messze van a kész csapat benyomása.
Toronto pedig egyszerűen tette a dolgát: kivárta a hibákat, lecsapott rájuk, majd nyugodtan hazakorcsolyázott a két ponttal.
A Washington Capitals az idény első 13 mérkőzése után a liga egyik legkiegyensúlyozottabb csapatának tűnik. A 8 győzelem, 3 vereség és 2 hosszabbításos vereség erős kezdést jelent, különösen annak fényében, hogy a csapat játéka még mindig nem érte el a teljes potenciálját. A Capitals jelenleg elsősorban stabil védekezésére, fizikális hokiára és gyors átmeneti játékára épít.
A csapat legnagyobb erőssége egyértelműen a védelme. Mike Green, Nick Ebert, Scott Niedermayer és Tyson Barrie együtt az egyik legerősebb hátvédsort alkotják a ligában. Mike Green nemcsak pontszerzőként fontos, hanem korongkihozatalban és emberelőnyben is kulcsszerepet játszik. Nick Ebert hatalmas jégidőt kap, rengeteg korongot szerez vissza és kiváló kétirányú játékot mutat. Scott Niedermayer mindössze 20 évesen már most elit potenciált villant, hiszen stabil védekezés mellett a támadások építésében is kiemelkedő.
Támadásban Peter Forsberg és Jack Eichel vezetik a csapatot. Forsberg stabil ponttermelő, aki különösen emberelőnyben veszélyes. Eichel statisztikái első ránézésre nem tűnnek kiemelkedőnek, de a háttérszámok alapján ő generálja a legtöbb támadóhelyzetet a Capitalsban. Rengeteget lő kapura, sok párharcot vállal, és látszik rajta, hogy bármikor képes lehet egy hosszabb pontszerző sorozatra.
A csapat mélysége is erős. Kaapo Kakko fokozatosan fejlődik, Josh Tucker hasznos kétirányú játékos, Zack Kassian pedig fizikálisan ad sokat a csapatnak. A Capitals egyik legfontosabb pozitívuma, hogy több sor is képes hozzájárulni a győzelmekhez.
Kapusposzton Petr Mrazek stabil teljesítményt nyújt. A 90% feletti védési hatékonyság és a 2.38-as kapott gólátlag azt mutatja, hogy megbízható hátteret ad a csapatnak. Darren Sutter fiatal kora ellenére ígéretes tartaléknak tűnik.
A Capitals ugyanakkor nem hibátlan csapat. A legnagyobb probléma jelenleg a támadóhatékonyság. Bár a csapat sok helyzetet alakít ki, nincs igazán domináns gólvágójuk. Jack Hughes, Travis Konecny és Kaapo Kakko még nem hoznak olyan stabil ponttermelést, amit egy bajnokesélyes csapat elvárna a top6 támadóitól.
Szintén problémát jelenthet a puck possession és a párharcstatisztika. A challenge mutató alapján a Capitals sokszor elveszíti az egyéni csatákat, ami playoff-szinten veszélyes lehet erősebb korongtartó csapatok ellen.
Összességében a Washington Capitals jelenleg egy playoff-szintű, fizikális és jól szervezett csapat benyomását kelti. A védelem és a kapusteljesítmény stabil alapot biztosít, miközben a támadójátékban még van tartalék. Ha Eichel hatékonyabban kezd pontokat termelni, Kakko és Hughes fejlődik, valamint a második-harmadik sor több gólt szerez, akkor a Capitals könnyen a konferencia egyik legerősebb csapatává válhat.
A Washington Capitals ezúttal nem a nyugodt vérnyomású szurkolóknak kedvezett, de végül egy fordulatos, idegtépő mérkőzésen büntetőkkel 5–4-re legyőzte a Winnipeg Jetset.
A Capitals már az első harmadban jelezte, hogy támadásban nem lesz hiány: Kaapo Kakko emberelőnyből szerzett góljával megszerezték a vezetést, de a Jets gyorsan válaszolt. A washingtoniak végig fölényben hokiztak, amit a 42–24-es lövési arány is jól mutat, mégis rendre visszaengedték ellenfelüket a meccsbe.
A második játékrészben Travis Konecny és Scott Niedermayer találataival kétszer is előnybe került a hazai csapat, de a Winnipeg mindig talált választ. A vendégek különösen hatékonyan használták ki a Capitals védekezési kihagyásait, így a harmadik harmad elején Patrice Cormier góljával ismét egyenlő volt az állás.
Szerencsére Kaapo Kakko nem csak a korcsolyáját hozta magával a meccsre, hanem a góllövő formáját is. A finn támadó második emberelőnyös találatával újra vezetéshez jutott a Washington, azonban Nico Sacchetti második góljával a Jets a hajrában ismét egalizált, így jöhetett a hosszabbítás.
A ráadás nem hozott döntést, így büntetők következtek. Itt már a Capitals játékosai mutatták a nyugodtabb kezet: Mike Green, Jack Eichel és Tyson Barrie is eredményes volt, míg a Winnipeg oldaláról Cole Caufield hibázott a döntő pillanatban. A győzelem így Washingtonban maradt.
A meccs hőse Kaapo Kakko volt két góljával, de Josh Tucker két gólpasszal és Jack Hughes két előkészítéssel szintén komoly szerepet vállalt a sikerből. Érdemes kiemelni Scott Niedermayert is, aki hátvéd létére gólt szerzett és stabil teljesítményt nyújtott.
Ami viszont némi csipkelődésre ad okot: a Capitals 42 lövésből csak négy gólt tudott szerezni rendes játékidőben, miközben a Jets 24 lövésből négyszer talált be. Ez a fajta „minden második helyzetből gólt kapunk” védekezés hosszú távon nem lesz életbiztosítás. A támadójáték remekül működött, az emberelőnyök is ültek (2/4), de a védelem és Petr Mrazek körül azért maradt néhány kérdőjel.
A lényeg azonban a két pont: a Capitals látványos hokival, rengeteg helyzettel és némi drámával behúzta a mérkőzést. A szurkolók jól szórakozhattak, az edzői stáb viszont valószínűleg másnap újra előveszi a védekezési videókat – nem kis mennyiségű kávé társaságában.
A Washington Capitals továbbra is bizonyítja, hogy amikor elöl összeáll a játék, akkor bárkire veszélyes tud lenni. Ezúttal a Montreal Canadiens távozott üres kézzel a fővárosból, miután a hazaiak egy szórakoztató mérkőzésen 5–3-as győzelmet arattak.
Az első harmadban sokáig úgy tűnt, hogy a kapusok főszerepet vállalnak, majd Zigmund Palffy gondoskodott róla, hogy a közönség ne unatkozzon. Az ifjú támadó 11 mérkőzéses gólcsendjét törte meg, és láthatóan megkönnyebbült, hogy végre nem csak a statisztikusok emlékeznek arra, hogy tud gólt lőni.
A második játékrészben igazi adok-kapok alakult ki. Elias Lindholm egyenlített, Jack Hughes gyorsan visszavette a vezetést, majd Ryan McDonagh emberelőnyből ismét egalizált. A Canadiens talán még ünnepelte a gólt, amikor Mike Green egy percen belül visszaállította a washingtoni előnyt. A veterán hátvéd nemcsak gólt szerzett, hanem egy gólpasszt is kiosztott, bizonyítva, hogy támadásban továbbra is komoly tényező.
A harmadik harmadban Kaapo Kakko vette át a főszerepet. Előbb emberelőnyből növelte a különbséget, majd a hajrában egy újabb találattal végleg lezárta a mérkőzést. A finn szélső két góllal zárt, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a szezon eleji visszafogottabb termés már a múlté.
Jack Hughes szintén remek napot fogott ki egy góllal és egy assziszttal, míg Scott Niedermayer és Josh Tucker egyaránt fontos előkészítésekkel segítették a csapatot. Petr Mrazek 28 védéssel járult hozzá a sikerhez, és több alkalommal is megakadályozta, hogy a Canadiens komolyabban veszélyeztesse a Capitals előnyét.
A statisztikák alapján érdekes meccs volt: a Montreal többet lőtt kapura (31–25), mégis a Washington használta ki sokkal hatékonyabban a helyzeteit. A Capitals emberelőnye is működött, míg a Canadiens hiába próbált kapaszkodni, mindig érkezett egy újabb hazai válasz.
Külön említést érdemel Robert Oppenheimer, aki végre pontot szerzett egy 11 meccses böjt után. Úgy tűnik, nemcsak atomokat lehet hasítani, hanem hosszú pontnélküli sorozatokat is.
Összességében magabiztos washingtoni győzelem született. A Capitals támadósora eredményesen dolgozott, a kulcsjátékosok hozták a pontokat, és bár a védelem néha hagyott némi munkát Mrazeknek, ezúttal nem forgott veszélyben a két pont sorsa. A szurkolók elégedetten távozhattak, a Canadiens pedig valószínűleg azon gondolkodhatott hazafelé, hogyan sikerült öt gólt kapni egy olyan csapattól, amely kevesebbet lőtt kapura. Ez a fajta hatékonyság Washingtonban mostanában kezd kellemes szokássá válni.
A végeredmény alapján akár azt is hihetnénk, hogy szoros mérkőzést játszott egymással a Washington Capitals és a rebuild üzemmódban működő Buffalo Sabres. A statisztikák azonban gyorsan eloszlatják ezt a tévhitet: a Capitals 48–11-re nyerte a kapura lövések csatáját, ami már inkább emlékeztetett egy ostromra, mint kiegyenlített hokimeccsre.
A Buffalo jelenleg még építkezik, fiatalít, keretet formál, magyarul: nem most várják a Stanley-kupa-parádét. Ennek megfelelően a Capitals az első perctől kezdve fölényben játszott, és az első harmadban két emberelőnyös góllal gyorsan jelezte, hogy nem szeretne izgalmas estét rendezni. Előbb Zack Kassian törte meg kilenc meccses gólcsendjét, majd Jack Eichel villant, aki később még egyszer beköszönt.
A második harmad elején Eichel második góljával már 3–0 volt az állás, és ekkor úgy tűnt, hogy a Sabres számára még a korong birtoklása is külön engedélyhez kötött. A Washington támadói gyakorlatilag folyamatosan a vendéglátók harmadában táboroztak, Peter Forsberg nyolc lövésig jutott, Eichel kilencszer próbálkozott, a csapat pedig összesen 21 emberelőnyös lövést produkált.
Amiért a mérkőzés mégsem végződött kiütéssel, annak neve: Ilpo Torkkeli. A buffaloi kapus 45 védéssel zárt és gyakorlatilag egy személyben akadályozta meg, hogy a Capitals játékosai baseballeredményt rakjanak ki az eredményjelzőre. Nem véletlen, hogy maximális értékelést kapott a találkozó után. Amikor egy kapus három gólt kap és mégis a mezőny egyik legjobbja, abból sejthető, milyen forgalom volt előtte.
A Sabres végül Martin Necas révén a hajrában megszerezte a becsületgólt, de ez inkább a statisztikai lap szépítésére volt elegendő. Petr Mrazeknek mindössze 11 lövéssel kellett szembenéznie egész este, ami nagyjából egy átlagos bemelegítés terhelésének felel meg.
A Capitals oldalán Jack Eichel két góllal vezette a támadásokat, Zack Kassian góllal és remek mezőnymunkával jelentkezett, míg Peter Forsberg két gólpasszt osztott ki. Nick Ebert megszerezte idénybeli tizedik asszisztját, Kassian pedig végre megszabadult a kilencmeccses gólínségtől.
Az egyetlen washingtoni játékos, aki valószínűleg nem a mérkőzés videóját fogja bekereteztetni, Robert Oppenheimer. A védő összesen 14 perc büntetést gyűjtött össze, köztük egy fegyelmit is. Úgy tűnik, úgy döntött, ha már a Buffalo támadói nem jelentenek különösebb veszélyt, akkor legalább ő teremtsen némi káoszt a jégen.
Összességében ez egy kötelező győzelem volt a Capitals számára, és ezt teljesítette is a csapat. Az eredmény ugyan csak 3–1 lett, de a játék képe alapján a különbség jóval nagyobb volt. A Sabres még mindig az újjáépítés szakaszában jár, és ezen az estén inkább a túlélésért küzdött, mint a pontszerzésért. Washingtonban viszont aligha bánkódnak: két pont a zsebben, és egy olyan meccs, ahol az ellenfél kapusa akadályozta meg a kiütést. Ennél rosszabb problémája ne legyen egy csapatnak.
A Washington Capitals újabb idegenbeli győzelmet pipált ki, ezúttal a New York Islanders otthonából hozta el a két pontot egy magabiztos 4–1-es sikerrel. A végeredmény ugyan nem tűnik kiütésnek, de a játék képe alapján a Capitals végig kézben tartotta a mérkőzést.
Az első harmad közepén Zack Kassian folytatta remek formáját, amikor Nick Ebert és Scott Niedermayer előkészítése után megszerezte a vezetést Washingtonnak. Az Islanders ugyan a második játékrész elején Bohumil Stranick révén egyenlített, de ez inkább csak átmeneti kellemetlenséget jelentett a vendégek számára.
A Capitals válasza nem késett sokat. A második harmad végén Lyle Clark talált be, megszakítva saját hatmeccses gólcsendjét. Az Islanders ekkor még reménykedhetett, de a harmadik harmadban Washington gyorsan lezárta a vitát.
Előbb Jack Eichel növelte az előnyt Kassian és Niedermayer passzaiból, majd bő három perccel a vége előtt Jack Hughes is beköszönt Tyson Barrie előkészítéséből. A Nassau Coliseum közönsége ekkor már leginkább a kijáratok helyét tanulmányozhatta.
Kassian: gól, gólpassz és egy kis balhé
A meccs embere egyértelműen Zack Kassian volt. Egy gól, egy assziszt, hat kapura lövés és +2-es mutató került a neve mellé. Igaz, azért egy ötperces "kísérlet sérülés okozására" büntetést is összeszedett, mintha attól tartott volna, hogy túl unalmas lesz a statisztikai lapja.
Darren Sutter nyugodt estét kapott
A washingtoni kapuban ezúttal Darren Sutter kezdett, és 17 védéssel lehozta a mérkőzést. Nem kellett emberfeletti teljesítményt nyújtania, mert a védelem kiváló munkát végzett előtte.
Niedermayer csendben gyűjtöget
Miközben a reflektorfény Kassianra és Eichelre vetült, Scott Niedermayer két gólpasszt osztott ki, Nick Ebert pedig újabb ponttal gazdagodott. Tyson Barrie megszerezte idénybeli 10. asszisztját, ami mutatja, hogy a Capitals hátvédsora támadásban is folyamatosan termel.
Összegzés
Az Islanders becsülettel próbálkozott, de a Washington egyszerűen több minőséget vonultatott fel. A hazaiak négy emberelőnyből sem tudtak betalálni, míg a Capitals öt fórból ugyan szintén nem szerzett gólt, de öt az öt ellen így is fölényben hokizott.
A végén maradt a 4–1-es washingtoni siker, Kassian főszereplésével. Az Islanders számára pedig annyi vigasz maradt, hogy legalább nem Jack Eichel lőtte az összes gólt. Ezúttal meghagyott egyet Clarknak és Hughesnak is.
A Washington Capitals remek sorozatban érkezett Floridába, de a Panthers gondoskodott róla, hogy ne legyen túl kellemes a kirándulás. A hazaiak 2–0-ra győztek egy olyan mérkőzésen, ahol a Capitals nem játszott rosszul, csak éppen belefutott egy kapusba, aki aznap este úgy döntött, hogy semmit nem enged át.
Az első harmadban még mindkét csapat kereste a fogást a másikon. A Washington már a nyitó másodpercben emberelőnybe került, de ebből mindössze egyetlen kapura lövést sikerült kihozni. Ez nagyjából olyan hatékonyság volt, mint amikor valaki egész nap a hűtőt nyitogatja, aztán mégis étterembe megy vacsorázni.
A második harmadban aztán megtört a gólcsend. Judd Blackwater kiállítása után a Panthers kihasználta az emberelőnyt, és Mika Skriko megszerezte a vezetést. Nem sokkal később érkezett az újabb floridai találat: Mo Anton, aki egészen 17 meccsen keresztül nem talált a kapuba, most gondoskodott róla, hogy véget érjen a hosszú böjt.
A Capitals próbált válaszolni, de minden út John Gibsonba ütközött. A Panthers hálóőre 22 védéssel kapott gól nélkül zárt, és teljesen megérdemelten lett a mérkőzés első csillaga. Nem arról volt szó, hogy Washington ötven helyzetet alakított volna ki, de amikor kellett, Gibson mindig ott volt.
A fővárosiak támadójátéka ezúttal meglepően tompa volt. A csapat mindössze 22 lövésig jutott, és a legtöbb sztárjátékos neve mellett nulla pont szerepelt. Jack Eichel, Kaapo Kakko, Peter Forsberg, Zack Kassian és Jack Hughes együtt sem tudta feltörni a floridai védelmet. Ritka látvány az idei Capitalsnál.
Különösen sajnálhatja az estét Petr Mrazek, aki 23 védéssel és 92%-os hatékonysággal védett, mégis vesztesként hagyta el a jeget. A két kapott gól közül az egyik emberhátrányból érkezett, a másik pedig egy jól kijátszott támadás végén.
Ez nem az a vereség volt, ahol a Capitals-t lesöpörték a pályáról. Inkább az a fajta este, amikor az ellenfél kapusa mindent megfog, a saját emberelőnyök nem működnek, és a korong makacsul nem akar bemenni.
A Panthers számára a siker kulcsa John Gibson volt, míg Washington számára ez egy olyan mérkőzés marad, amit valószínűleg gyorsan szeretnének elfelejteni. A támadósor egy estére szabadságot vett ki, a Florida pedig köszönte szépen és besöpörte a két pontot.
Nem sikerült szépen zárni a washingtoni idegenbeli túrát: a Pittsburgh Penguins 3–1-re legyőzte a Capitals csapatát egy olyan mérkőzésen, ahol a vendégek támadójátéka szinte végig parkolópályán volt. A 13 kapura lövés önmagában sem hangzik félelmetesen, de egy olyan kerettől, amelyben Eichel, Forsberg, Kakko és Hughes is szerepel, kifejezetten sovány teljesítmény.
A Penguins villámrajtot vett. Alig telt el két perc, amikor Dmitri Orlov megszerezte a vezetést, ezzel lezárva egy 18 meccses gólínséget. Úgy tűnik, a Capitals ellen még a leghosszabb böjtök is véget érnek.
A második harmadban tovább romlott a washingtoni helyzet. Miro Heiskanen emberelőnyből növelte a különbséget, majd a játékrész végén Kris Chucko is betalált. Ő sem panaszkodhatott: egy 11 meccses gólcsendet tört meg. Pittsburghben ezen az estén valóságos rehabilitációs program működött a hosszú ideje eredménytelen játékosok számára.
A Kassian-show rossz értelemben
A mérkőzés fordulópontja azonban nem egy gól volt, hanem Zack Kassian újabb fegyelmezetlensége.
A második harmad elején még csak egy szokásos kakaskodás miatt ült ki két percre, de 22:36-nál elszakadt nála a cérna. Az "attempt to injure" büntetés mellé azonnal érkezett a 10 perces végleges fegyelmi büntetés, és Kassian idő előtt mehetett zuhanyozni.
A liga pedig nem viccelt: az eset után 15 mérkőzéses eltiltással sújtották a Capitals erőcsatárát.
Ez óriási veszteség Washington számára. Kassian ugyan nem mindig a finom megoldásairól híres, de az idény során fontos gólokat szerzett, fizikailag domináns volt, és az ellenfelek idegrendszerét is rendszeresen tesztelte. Most viszont másfél tucat meccsen át csak a lelátóról figyelheti társait. A Capitals vezetősége valószínűleg nem pontosan ezt értette azon, hogy "vegyük ki a részünket a csapatból".
A végén csak a szépítés maradt
A harmadik harmad közepén Jere Lehtinen legalább megszakított egy kellemetlen sorozatot. Josh Tucker és Jack Eichel előkészítése után megszerezte idénybeli második gólját, egyben lezárva saját 16 meccses gólcsendjét.
Sajnos ez már csak kozmetikázásra volt elég. A Penguins kapujában Geoff Shaw mindössze 13 lövésből 12-t hárított, ami nem hangzik heroikus teljesítménynek, de amikor ennyi munkája van, nem is kell annak lennie.
Petr Mrazekre nem lehet panasz, a 25 védésével megtette, amit lehetett, de amikor a csapat összesen egy gólt szerez és alig találja el a kaput, a kapus sem tud csodát tenni.
A Penguins megérdemelten nyert 3–1-re, a Capitals pedig egy különösen drága estét hagyott maga mögött Pittsburghben. Nemcsak a két pont maradt ott, hanem Zack Kassian is, aki a következő hetekben legfeljebb a büntetőpad kényelméről tud majd szakértői véleményt mondani.
Washington számára most az lesz a kérdés, hogy ki tudja pótolni a hiányzó keménységet és a pontokat. Mert Kassian ezúttal nem az ellenfelet ütötte ki a meccsből, hanem saját magát a következő tizenötből.
Capitals–Hurricanes 5–1: Kassian nélkül is gázolt a Washington
A Pittsburgh elleni zakó után sokan kíváncsiak voltak, hogyan reagál a Washington, főleg úgy, hogy Zack Kassian megkapta a 15 meccses eltiltását. A válasz röviden: egészen jól. A Carolina lett az első áldozat.
Pedig a meccs nem indult szépen. A Hurricanes már a 7. percben vezetett Luke Adam góljával, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy a Capitals még mindig a Pittsburgh elleni pofon hatása alatt van.
Aztán felébredtek.
Kotkaniemi: végre vége a sivatagnak
Jesperi Kotkaniemi 10 meccses gólcsend után talált be, ráadásul kiosztott egy asszisztot is. Nem véletlenül lett az első csillag. A finn center végre úgy nézett ki, mint aki emlékszik rá, hogy a korongot nem csak passzolni, hanem a kapuba is lehet lőni.
A második harmadban Lyle Clark is betalált, majd Mike Green gondoskodott róla, hogy a Carolina önbizalma gyorsabban tűnjön el, mint Kassian a játékvezető jegyzőkönyvéből.
Harmadik harmad = kivégzés
A Hurricanes még reménykedhetett 3–1-nél, de aztán jött Tyson Barrie, aki 16 meccses gólszárazságát törte meg. Ezzel gyakorlatilag lezárta a találkozót.
Nem sokkal később Zigmund Palffy is betalált, így a vége sima 5–1 lett.
A Washington 35–22-re nyerte a lövéseket, és teljesen kontrollálta a mérkőzést. A végeredmény még hízelgő is a Carolinára nézve.
Mike Green és Niedermayer hátulról irányították a műsort
Mike Green gólt szerzett és 10-es értékelést kapott. A Hurricanes támadói valószínűleg többet látták őt, mint a saját csapattársaikat.
Scott Niedermayer ismét hozta a veterán klasszist: assziszt, rengeteg játékidő, stabil védekezés. Kassian hiányában több felelősség hárul a rutinos magra, és eddig ezt remekül kezelik.
Eichel: ha már nincs Kassian, akkor bokszolok én
A meccs egyik váratlan jelenete Jack Eichel és Vasili Podkolzin bunyója volt. Eichel valószínűleg úgy gondolta, hogy valakinek át kell vennie Kassian szerepkörének egy részét.
A különbség csak annyi, hogy Eichel a meccs végén még a jégen volt, Kassian pedig jelenleg a lelátón számolja vissza a 15 meccses eltiltását.
Carolina oldalán
A Hurricanes számára ez egy hosszú este volt. A korai vezetés után gyakorlatilag semmi sem működött. A speciális egységek nem segítettek, a védelem szétesett, és Chet Pickard hiába fogott 30 lövést, ekkora nyomás alatt előbb-utóbb minden kapus beadja a derekát.
Bernard Lehoux -4-es mutatóval zárt, ami nagyjából olyan statisztika, amit az ember gyorsan el akar felejteni.
A nagy kérdés most már az, hogy a Washington hosszabb távon is tudja-e tartani ezt a szintet Kassian nélkül. Egy meccs alapján igen, de a 15 találkozós eltiltás maraton, nem sprint.
Egy biztos: a Carolina ellen úgy nézett ki a Capitals, mint egy élcsapat.
A Hurricanes pedig úgy, mint akik szívesen visszaülnének a buszra már a második harmad végén.
Comments
Közbe ahogy jött Wheeler úgy ment is, 22 meccsen 4+4 hozott össze és ez kevés évi 9M-ért . Valamiért úgy éreztem hogy most kell őt cserélni, nem tudtam aláiratni...és ha a jövöt nézem akkor idén rájátszás a cél majd a következő szezonba a 1st pick. Másik dolog hogy 10M-ért lehet aláirt volna de az rengeteg, igy is van akit ufára engedünk a sapka miatt. Van 3 darab sérültünk is, Justin Williams 290, Keith Yandle 39, T.J. Brodie 28 napra döltek ki. Mr7-nek köszönjük amit a csapatért tett de ha már lehet használni a kivásárlást akkor ő menni fog, nem vele tervezzük a folytatást.
T.J. Brodie accepted a 1-year contract extension from the Washington Capitals. Annual salary: 3000000$. Bonus structure of the contract was not disclosed.'Yeah. I signed. So what?' - said T.J. Brodie
Jack Johnson kidőlt félévre igy ő maradt amig helyre nem jön.To TB: Carey Price + Jaden Schwartz
To WSH: Sergei Bobrovsky + TB's 1st round pick in 2019
To Washington Capitals: Josh Norris + Petr Moravec + Alexander Romanov + BOS's round 1 pick in 2020 + VAN's round 2 pick in 2020 + SJ's round 2 pick in 2021 + MIN's round 2 pick in 2022 + BOS's round 1 pick in 2023
+ conditions (ha idén a Boston 25+ helyen végez (vagyis a BOS 1st pick a lottery előtt nem top 4), a következő csere megy végbe:
To WSH: 2024 BOS 1st To BOS: 2020 WSH 5rd)
To Boston Bruins: Connor McDavid
Itt az volt a lényeg hogy szerettem volna egy olyan csapatba látni McDavidet ahol kupát is tud nyerni és Bostonba ez úgy néz ki lehet sikerülni is fog neki. McDavidnek most kellett menni mert amig nálunk csapat lesz az még kb 4-5 szezon és addig őt padoztatni nem szerettem volna és csak úgy tradelni se, habár volt egy pár csapat aki jelentkezett de igazi értéket csak a Boston tudott adni. Hallkan jegyezném meg itt hogy még fog érkezni a 2024-es 1st is Bostonból, lassan ők is elindultak felfelé igy igazán ez a 2024-es év vége jelentené az utolsó draftot nekünk igy az a pick is kellene és igényt tartunk rá úgy hogy hajrá.
To Washington Capitals: Josh Tucker
To Philadelphia Flyers: Miguel Ladouceur
Ladouceur-t is sokan kérték, de itt is nehezen érkezett egy olyan ajánlat amire azt mondtam volna hogy igen de aztán jött a Philadelphia és vitte is. Amit sajnálunk hogy ő esett de elég fiatal igy hamarosan a régi önmaga lesz.
Fiatalok akik a jövőt jelenthetik majd Washingtonba: Robert Oppenheimer, Josh Norris, Josh Tucker, Alexander Romanov, Lubomir Beheme, Yegor Sharangovich, Judd Blackwater, Kaapo Kakko, Zigmund Pallfy, Spencer Knight és Jack Hughes.
TD előtt még van egy pár játékos aki eladó nálunk is de ha nem kell senkinek az se baj. Sergei Bobrovsky, Ryan Murphy, Philippe Barrette,Kevin Hayes és Petr Moravec.
To WSH: Justin Abdelkader + SJ's round 1 pick in 2023.
Közbe volt egy ilyen csere is, jött egy 2023-as első körös cetli és Justin Adbelkader a cap miatt.
TD előtt még van egy pár játékos aki eladó még: Sergei Bobrovsky, Ryan Murphy, Hugues Létourneau, Kevin Hayes és Petr Moravec.
To CB: Petr Moravec
Ők még mindig eladó játékosok, ha kell tudunk cap-et is átvenni elég sokat.
To WSH: Petr Mrazek + 2022 MIN 1st
To MIN: Sergei Bobrovsky
Ezt a nagy fizetést valahogy le kell adni, bár sajnálom mert nagy kedvenc volt de ő már nem fér bele a jövő évi tervekbe.
To WSH: Jack Eichel + 2023 EDM 1st
To PHI: Josh Norris + 2020 FLA 1st + 2021 WSH 2nd
Itt Pat kolléga jött hogy szeretne draftolni és úgy voltam vele hogy egy Eichel nekem fontosabb mint akit lehetett volna ott még választani.
Még ment egy Josh Norris akit McDavidért kaptunk, de benne én nem láttam sokat.
To WSH: Travis Konecny + Lyle Clark + Griffin Reinhart + Rico Nicholls + Igor Rumiantsev + Hampus Lindholm
To STL: 2023 BOS 1st + 2023 EDM 1st + 2023 SJ 1st + 2023 WSH 1st
Sokat gondolkoztam és úgy döntöttem hogy nem szeretném az időt sokáig húzni igy 2023-ba már szeretnénk rájátszást érő helyen végezni. Addig lesz még 2 draft amiből a 2022-es már a fejlődés éve lesz.
To WSH: Jere Lehtinen + Lars-Bjorn Ericsson + NYI’s round 1st 2021 + MIN’s round 2nd 2024
To PIT: WSH’s round 1st 2021
Mivel a draft lottery mondjuk azt hogy nem úgy sikerült ahogy szerettem volna (1/1 helyett 1/3), és arra sem voltam felkészülve hogy a Toronto ennyiért oda fogja adni Matthews-t igy lemondtam Prongerről. Jött light kolléga és be is dobta a tavalyi 1/6-ot és 1/8-at. Sokat gondolkoztam, de ő mindig egy kicsivel többet ad ha kell neki valaki ezért le is okéztam…bár kellett volna egy jó védő de kicsit féltem is a 7-8M fizetéstől amit majd kell adni Prongernek vagy Sakicnek…esetleg Sundinnak. Lassan készen leszünk, még van egy draft…14-ik hely és jövőre 3 1st pick.
(light véleménye a játékosokról.)
1/6 - Jere Lehtinen (RW/LW)Potential: 85
Consistency: 77
Projected: 75/74/79 - 91/91/64 (76/82)
Click: 9
Próbáltuk nagyon finoman és erősebben is rávenni Patrikot, hogy ha már bennmaradt Kariya 1/5-re, akkor hagyja bent 1/6-ra is, de nem tette. Így az első öt úgy alakult, ahogy vártuk, csak egy sorrendi változás volt - de ez a hatodik helyen lényegtelen volt. Akit semmiképp nem akartam bennhagyni a Rangersnek, az Lehtinen volt, aki az egyik, ha nem a legjobb PK ember az idei drafton ezzel a check-pos kombóval. Skating majdnem 90, endu is 80 fölött lesz, nincs greedje (83), úgyhogy hoztuk is - szerintem az elérhető legjobb embert.
1/8 - Lars-Bjorn Ericsson (RW)
Potential: 82
Consistency: 84
Projected: 99/99/78 - 54/54/54 (92/54)
Click: 1
Lehtinen mellett Drury-t (Drörit) is nagyon akartuk, de a Rangers nem adta a hetedik picket semmilyen kombinációban, úgyhogy le kellett mondanunk arról, hogy mindhárom two-way csatárt mi hozzuk el az elején (Modano és Lehtinen is az). Jött viszont Ericsson, aki előre hibátlan lesz, hátra meg teljesen vak, viszont kell építeni támadó sort is - na ebben lesz ő nagyon hasznos láncszem ezzel a 92-es várható offense-zel, ami még feljebb is mehet stickhandling túlfejlődés mellett, hátra meg hátha szintén elmegy a potig a hittinget leszámítva - egyáltalán nem szoktam ezzel számolni senkinél, de sokan mondták már, meglátjuk. Mindenesetre a konzi rendben van, és igaz, hogy playmaker szélső, de szerintem lesz taktika, amiben működni fog.
To COL: Alexander Romanov
Kerestem egy jó védekező hátvédet de mivel nem nagyon kaptam, vagyis volt csak drága igy jött Barrie és ment Romanov. Reinhart kapott társat maga mellé. Lássuk mi lesz, kicsit drága de a floor még igy sincs meg.
To WSH: Nick Egbert
Consistency: 85
Projected: 88/88/88 - 88/88/88 (88/88/79)
Click: 3
1/26 - Mattias Bengtsson (RW/LW)
Consistency: 69
Projected: 70/70/99 - 58/58/70 (79/62/69)
Click: 4
Consistency: 54
Projected: 59/98/99 - 53/53/53 (85/53/67)
Click: 7
2/51 - Randy Jones (D)
Consistency: 85
Projected: 55/84/99 - 55/55/55 (79/55/71)
Click: 4
Consistency: 61
Projected: 70/74/70 - 58/58/58 (71/58/67)
Click: 1
3/61 - Ambrus Attila (G)
Consistency: 88
Projected: 74/74/74 - 74/74/74 (74/74/71)
Click: 3
Érdekesség, hogy szinte minden statja 74 (shooting, playmaking, stickhandling, checking, positioning, skating, strength, endurance, leadership stb.). Ez azt jelenti, hogy:
Nem igazán van kiemelkedő erőssége most.
Nincsen komoly gyengesége sem.
Consistency: 93
Projected: 46/60/38 - 63/84/73 (48/73/70)
Click: 5
5/121 - Benedikt Slavick (D)
Belőle ha minden igaz AHL-es védő fog lenni (67/63/66) nagyon közepes szintű értékekkel.
Történt egy ilyen csere nálunk is, a védelmet szerettem volna megerősiteni a szezonkezdés előtt. Mike Green jön haza akit még én cseréltem el Dallasba Loui Eriksson és Alex Goligoskiért, Tyson Barrie társa lesz a második sorban. Érkezik még Jesperi Kotkaniemi is aki Pálffyval és Kaapo Kakkoval fog egy sort alkotni, remélem hogy tudunk vele is hosszú távon tervezni és jönnek majd a pontok.
To TOR: Jarmil Reichel
Ha Torontoba nem értik ezt a cserét akkor azt mondhatom hogy Washingtonba se nagyon, viszont elöszőr Spencer Knight kellett volna Torontonak és bár a végén mégis Jarmilt kérték igy oda adtam mert ha jövőre is lesz AHL rájátszás akkor oda kell majd roster.
1/3 - Brock Faber (D)
Potential: 79
Consistency: 83
Projected: 77/79/75 - 89/82/82
A draft lottery nekünk is elég jól sikerült és a szezon is ha lehet ezt igy kijelenteni, habár egy helyet rontottunk de végül csak sikerült egy hátvédet kiválasztani. Brock Fabert választottuk, kellett egy jó hátvéd még Scott Niedermayer mellé és habár a tavaly elszalasztottuk Prongert idén már nem akartuk elcseréni a picket bár volt megkeresés is. Ő is csak 20 évesen fog csatlakozni és akkor is csak úgy hogy lent egy szezont szépen el fog játszogatni. Nem titok az sem hogy Jake Sanderson-t szerettük volna de mivel az Anaheim gondolt egyet félúton és a Kings még egyet igy nekünk ő maradt de legalább Niedermayerrel ketten lesznek ennek a Washingtonnak az alapjai a védelembe.
3/62 - Anders Lillkvist (RW/C)
Potential: 75
Consistency: 88
Projected: 52/71/53 - 60/75/60
Itt már nem volt nagyon kit választani, a picket nem akartunk eladni pénzért igy mellette döntöttünk de én nem hiszem hogy stabil AHL játékos lesz belőle nálunk.
4/92 - Sandy Thomas (LW/C)
Potential: 54
Consistency: 97
Projected: 59/57/59 - 55/55/66
Tegnap láttam hogy belőle Sleeper pick lett amikor discordra beléptem, ha jó lesz a sorsolás akkor max AHL szintű játékos lehet belőle, kellene a szerencse ide is nem csak a sorsolásra.
To CAR: Griffin Reinhart
Használható védőnk 8 van/volt igy a Carolina jött hogy kellene Reinhart, cserébe kaptuk Lars-Erik Janssont aki potenciált ugrott és 8M dollárt.
Ma ha minden jól megy elkezdődik a pre season. Csapatunk jelenleg igy néz ki, sokat nem kellene fejlődni de vannak olyan játékosok akik még tartoznak a fejlődéssel. Előre igy sokat nem tudnék irni a csapatról, egy teljesen új keret épült 4 év alatt és kiváncsian várjuk hogy mire leszünk képesek. Ha a sérülések elkerülnek akkor ez a csapat ott kellene legyen a végén a legjobb 16 között.
Hajrá Washington Capitals.
Elkezdödött a szezon és a sorsolás úgy adta hogy a Bostont fogadtuk hazai pályán. Örülök az 1 pontnak, főleg a Boston ellen és nagyon remélem hogy a szezon második felében (március környékén) már méltó ellenfelei leszünk light legénységének. Nagy reményekkel indulunk neki a szezonnak, és remélem a tippeket el fogom tudni rontani majd.
Kicsit kezdett foglalkoztatni hogy elég sok gólt kapunk, viszont ameddig a csoport rivális ellen hozzuk a pontokat addig nem változtatunk. Fejlődni kellene minél gyorsabban mert lassan érkezik a Pittsburgh és a Toronto, kemény dió lesz.
A Capitals villámrajtot vett: mindössze 1:08 telt el, amikor Tyson Barrie Josh Tucker passzából megszerezte a vezetést. Alig három perccel később tovább nőtt a különbség, amikor Zack Kassian volt eredményes Barrie és Nick Ebert előkészítése után, így a washingtoniak gyorsan 2–0-s előnybe kerültek.
A második harmadban ugyan kevesebb helyzet adódott, de a Capitals továbbra is fölényben hokizott. A 35. percben Zigmund Palffy Robert Oppenheimer és Mike Green asszisztjából megszerezte a hazaiak harmadik gólját, amellyel gyakorlatilag eldőlt az összecsapás.
A Colorado a harmadik játékrészben szépített: Craig Lara talált be Esko Hemmila passzából 48:26-nál, de ennél közelebb már nem tudott kerülni az Avalanche. A Washington védelme stabil maradt, Darren Sutter kapus pedig 14 védéssel járult hozzá a sikerhez.
A statisztikák is a Capitals fölényét mutatták: 35–15-re nyerték a kapura lövéseket, és fizikálisan is hatékonyabbnak bizonyultak. Bár egyik csapat sem tudta kihasználni emberelőnyeit, a Washington összességében gyorsabb és szervezettebb játékot mutatott.
Az első harmadban a Washington szerzett vezetést, amikor 10:57-nél Zack Kassian emberelőnyből volt eredményes, a gólpasszt pedig Peter Forsberg jegyezte. A Jets ugyan próbált nyomást gyakorolni, de a Capitals kapusa, Darren Sutter magabiztosan állta a sarat.
A második játékrészben sikerült egyenlítenie Winnipegnek: 27:51-nél Josh Norris használta ki az emberelőnyt, miután Adam Comrie és Miroslav Vlasak készítették elő a találatot. Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert alig két perccel később Scott Niedermayer visszavette a vezetést a Capitalsnak, a gólnál Nick Ebert és Jack Eichel adta a passzt.
A harmadik harmadban már nem született újabb találat, pedig mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek. A Capitals összességében fölényben hokizott, amit a 33–22-es kapura lövési arány is jól mutat. A washingtoniak passzjátéka is pontosabb volt, míg a Jets főként emberelőnyös helyzeteiből próbált veszélyeztetni.
A mérkőzés első számú hőse Darren Sutter lett, aki 21 védéssel nagyban hozzájárult csapata sikeréhez. A második csillagot Zack Kassian, a harmadikat pedig Nick Ebert érdemelte ki.
A tavalyi bajnok Philadelphia Flyers ezúttal nem tudta megmutatni, miért is ült fel korábban a liga trónjára, ugyanis hazai pályán 3–1-es vereséget szenvedett a remekül szervezett Washington Capitals ellen. A First Union Center közönsége valószínűleg többet várt a címvédőtől, amely ugyan többet lőtt kapura, de a helyzetkihasználás és az ötletesség terén egyértelműen alulmaradt.
Az első harmadban a Flyers még próbálta diktálni a tempót, de a Washington türelmesen kivárta a hibákat. A 16. percben Jack Hughes villant meg, és Jack Eichel passzából megszerezte a vezetést a Capitalsnak. A hazai védelem ekkor inkább csak szemmel követte az eseményeket.
A második harmadban ugyan sikerült egyenlítenie a Flyersnek Marcus Ostman révén, és egy pillanatra úgy tűnt, a bajnoki rutin előkerülhet a fiókból, de a lendület nem tartott sokáig. Nem sokkal később Judd Blackwater ismét előnyhöz juttatta a Washingtont, miközben a Flyers védekezése továbbra is inkább udvarias távolságtartásnak tűnt.
A harmadik játékrészben a Philadelphia mindent megpróbált, de Petr Mrazek lehúzta a rolót. A Capitals kapusa 19 védéssel bosszantotta a hazai csatárokat, akik sokszor úgy lőttek, mintha egyenesen a kapus kesztyűjét céloznák. A végső szót pedig Zack Kassian mondta ki, aki a harmadik washingtoni góllal végleg lezárta a találkozót.
A Bruins ugyan telt ház előtt próbálta megismételni az előző összecsapás sikerét, de most inkább úgy néztek ki, mint akik még mindig a hosszabbításos győzelmüket ünneplik. A Washington már az első harmadban jelezte, hogy ez nem ugyanaz a meccs lesz: Mike Green emberelőnyből vágta be a vezető gólt, miközben a bostoni védelem udvariasan asszisztált az akcióhoz.
A második harmadban ugyan Bruce Wayne — igen, Batman személyesen — kiegyenlített a Bruinsnak, de Gotham megmentése egyszerűbb feladatnak tűnt számára, mint a Capitals megállítása. Alig másfél perccel később Travis Konecny visszaállította a washingtoni előnyt, és innentől a Bruins fokozatosan szétesett.
A harmadik játékrészben aztán teljesen elfogyott a bostoni varázslat. Zack Kassian úgy lőtte be a harmadik gólt, mintha edzésen lett volna, majd Jack Eichel végleg lezárta a meccset. A Capitals 34 lövéssel bombázta a Bruins kapuját, és őszintén szólva a 30 védést bemutató Boris Bereznity nélkül ez könnyen lehetett volna egy kínos kiütés is.
Különösen fájhat Bostonban, hogy a nagy nevek ezúttal szinte teljesen eltűntek. Connor McDavid inkább a büntetőpadon gyűjtötte a perceket, mint a pontokat, Leon Draisaitl pedig mínusz kettes mutatóval zárta az estét. A Washington ezzel szemben gyorsabb, pontosabb és agresszívebb hokit játszott — vagyis pontosan azt, amit a Bruins szurkolói szerettek volna a saját csapatuktól látni.
A Capitals tehát tökéletes választ adott az előző vereségre: most nem hagyták, hogy hosszabbítás döntsön. Elintézték a Bostont rendes játékidőben, teljesen egyértelműen.
Az első harmadban még minden washingtoni álomszerűen alakult. Peter Forsberg megszerezte a vezetést Jack Eichel passzából, és a Capitals úgy játszott, mint egy csapat, amely tanult a korábbi hosszabbításos pofonokból. Kár, hogy ez az érzés nem tartott ki a dudaszóig.
A Penguins a második harmadban Taylor Hall révén egyenlített, de Washington még erre is tudott válaszolni. A harmadik harmad elején Jesperi Kotkaniemi újra előnyhöz juttatta a hazaiakat, és innentől már tényleg csak annyi lett volna a feladat, hogy ne történjen semmi ostobaság.
Na, ez nem sikerült.
A Capitals az utolsó húsz percben gyakorlatilag versenyt rendezett abból, ki tud több felesleges kiállítást összehozni. Judd Blackwater például egy ötperces döfésért állt ki, ami körülbelül annyira hiányzott a csapatnak, mint defekt a rajtrácson. A Penguins pedig szépen lassan megérezte a vérszagot.
Amikor már minden washingtoni szurkoló számolni kezdte vissza a másodperceket, 59:46-nál Kris Chucko beütötte az egyenlítő gólt. A MCI Centerben ekkor valószínűleg egyszerre hallatszott fel több ezer ember kollektív „ugye nem már megint…” sóhaja.
És dehogynem.
A hosszabbításból alig telt el egy perc, amikor Scott Glennie eldöntötte a meccset, Taylor Hall pedig két ponttal és első csillagos teljesítménnyel vezette győzelemre a Pittsburghöt.
A Capitals számára különösen fájó lehet ez a vereség, mert Petr Mrazek remekül védett 31 hárítással, a csapat pedig sokáig kontrollálta a mérkőzést. Csak hát Washingtonban mostanában úgy tűnik, a rendes játékidő vége inkább horrorfilm-előzetes, mint megnyugtató befejezés.
Pedig az este még egészen vállalhatóan indult. A Pittsburgh ugyan gyorsan vezetést szerzett Jamie McGinn révén, de Scott Niedermayer hamar egyenlített, és egy rövid időre úgy tűnt, a Capitals végre képes lesz stabil hokit játszani.
A második harmad közepén Judd Blackwater még a vezetést is megszerezte Washingtonnak, de ezután jött az a klasszikus Capitals-pillanat, amit a szurkolók már kezdhetnek nagyon unni. A Penguins gyakorlatilag percek alatt fordított, Mike Modano pedig úgy lövöldözte a gólokat, mintha a washingtoni védelem csak dekoráció lenne a jégen.
A harmadik harmadban a Penguins tovább büntette a hazai hibákat. McGinn megszerezte második gólját, majd ugyan Peter Forsberg még visszahozta egy gólra a Capitalsot, de az egész washingtoni játékból hiányzott a kontroll. A végén Aleksander Barkov végleg lezárta a találkozót, miközben a Capitals hátul továbbra is úgy védekezett, mintha minden támadás váratlanul érné őket.
Ami igazán aggasztó Washingtonban, az nem is maga a vereség, hanem a mintázat. Rengeteg kapott helyzet, széteső védekezés, elvesztett párharcok és teljes koncentrációs kihagyások. A Penguins 34 lövésig jutott, és őszintén szólva az öt kapott gól még hízelgő is a Capitals számára.
Petr Mrazek ugyan 29 védést mutatott be, de kapusként nehéz meccset nyerni, amikor a saját csapatod időnként inkább statisztának tűnik a védekezőharmadban. Több washingtoni kulcsember is mínuszos mutatóval zárt, és a védelem tengelyében gyakorlatilag folyamatos volt a káosz.
Ez a vereség már egyértelműen az a kategória, ami után nem elég vállat vonni és azt mondani, hogy „majd legközelebb”. A Capitalsnál taktikai változtatásokra lesz szükség, különben könnyen előfordulhat, hogy a szezonból lassan egy látványos gólfesztivál lesz — csak éppen többnyire az ellenfelek ünnepelnek majd a végén.
A meccs álomszerűen indult a hazaiak számára. Már az ötödik percben Lyle Clark megszerezte a vezetést, és az első két harmadban a Capitals viszonylag kontroll alatt tartotta a játékot. Bár nem záporoztak a lövések, a Toronto sem tudott igazán komoly nyomást kialakítani.
A második harmad végén azonban megérkezett az első figyelmeztetés. Két washingtoni kiállítás után Frank Colletti emberelőnyből egyenlített, jelezve, hogy a Maple Leafs nem fogja ajándékba adni a két pontot.
A harmadik harmad elején még egyszer fellángolt a remény. Jesperi Kotkaniemi újra előnyhöz juttatta a Capitalsot, és a MCI Center közönsége joggal hihette, hogy ezúttal végre sikerül lezárni egy szoros meccset.
A Toronto ugyanis 98 másodperccel később már egyenlített Joel Armia révén, és innentől a washingtoni gépezet megint ugyanazokat a hangokat kezdte kiadni, amelyeket a szurkolók az elmúlt vereségek során már túl jól megismertek. A védekezés szétesett, a párharcok elvesztek, a támadójáték eltűnt, a Leafs pedig köszönte szépen és átvette az irányítást.
Előbb Dmitri Kravtsov fordított, majd az üres kapus találatot érő zárócsapást Jordan Kyrou vitte be. A végeredmény talán csak kétgólos különbséget mutat, de a játék képe alapján a Toronto jóval magabiztosabbnak tűnt a hajrában.
Ami különösen aggasztó Washington szempontjából, hogy mindössze 15 lövésig jutottak hazai pályán. Ez egy olyan támadósorral, amelyben olyan nevek szerepelnek, mint Jack Eichel, Peter Forsberg vagy Zack Kassian, finoman szólva sem tekinthető ideálisnak. Négy emberelőnyből ráadásul egyetlen gól sem született, ami tovább növeli a kérdőjeleket.
Ez a vereség már nem egyszeri kisiklásnak tűnik. A Capitals sorozatban engedi ki a kezéből a mérkőzéseket, a védekezés ingadozó, a támadójáték hullámzó, és a csapat mentálisan is törékenynek látszik, amikor az ellenfél nyomás alá helyezi. Egyre inkább úgy fest, hogy a következő edzéseken nem a szerencsétlenséget fogják elemezni, hanem a taktikát. Mert ha Washington ugyanígy folytatja, hamarosan nem az lesz a kérdés, hogyan nyerjen meccseket, hanem hogy egyáltalán hogyan tartsa meg az előnyeit.
A washingtoniak már az első harmadban nekimentek a Canucksnak. Előbb Kaapo Kakko talált be emberelőnyből, majd Jack Hughes is beköszönt, így a Capitals húsz perc után kényelmes, kétgólos előnyben volt. A Vancouver eközben inkább csak szemlélője volt az eseményeknek, és a 2–0-s állás teljesen hízelgőnek számított számukra.
A második harmad elején Lyle Clark már 3–0-ra növelte a különbséget, és ekkor úgy tűnt, hogy Washington végre tanult az előző hetek leckéiből. Aztán a Capitals úgy gondolta, túl nyugodt a meccs.
Két gyors kiállítás, két vancouveri emberelőnyös gól, majd alig több mint egy perc alatt eltűnt a háromgólos előny. Mire bárki pislogott volna egyet, már 3–3 állt az eredményjelzőn, és a washingtoni szurkolók valószínűleg reflexből elkezdték keresni a papírzacskót a hiperventilláláshoz.
Szerencsére ezúttal nem következett be a teljes összeomlás. A korábban hosszú gólcsendben szenvedő Kakko gondoskodott róla, hogy ne legyen újabb tragikomédia. A finn csatár megszerezte második gólját is, és visszaadta a vezetést Washingtonnak.
A harmadik harmadban a Capitals már jóval fegyelmezettebben játszott, a végén pedig Ryan Murphy az üres kapuba lőtt, amivel ő is lezárta saját kilenc mérkőzéses góltalansági sorozatát. Ritka este volt ez Washingtonban: egyszerre több átok is megtört.
A statisztikák alapján a Capitals teljesen megérdemelte a győzelmet. A 36–14-es lövésarány gyakorlatilag egyoldalú mérkőzést mutat, és ha nincs a Canucks kapujában Carter Hart, a különbség még nagyobb is lehetett volna.
A meccs azonban nemcsak a gólokról szólt. A harmadik harmadban elszabadultak az indulatok: Jack Eichel kesztyűt dobott Dylan McIlrath ellen, míg Peter Forsberg is bunyóba keveredett Brad May társaságában. A jegyzőkönyv szerint Forsberg elveszítette a párharcot, ami valószínűleg kevésbé fájt neki, mint az előző hetek eredményei.
A Capitals tehát végre győzött, de a második harmad közepén bemutatott összeomlás ismét figyelmeztető jel volt. A taktikai problémák nem tűntek el varázsütésre, viszont legalább ezúttal a két pont is megérkezett. Washingtonban most valószínűleg senki sem fog panaszkodni a győzelem stílusára – az elmúlt időszak után jelenleg a győzelem ténye sokkal fontosabb, mint a szépsége.
A válasz egyszerű: Petr Mrazek.
Az első harmadban a két csapat úgy gyűjtötte a helyzeteket, mint más a bélyegeket, de gól nem született. A második játékrészben aztán a Toronto törte meg a csendet, amikor a hosszú gólínségből végre kiszabaduló Kyle Palmieri betalált. Tíz meccs után végre újra gólt szerzett, és ekkor úgy tűnt, a Leafs jó úton halad egy újabb washingtoni siker felé.
A Capitals viszont ezúttal nem esett pánikba. Sőt, mintha valaki végre emlékeztette volna őket arra, hogy a mérkőzések harmadik harmaddal együtt számítanak. A 42. percben Josh Tucker emberelőnyből egyenlített, majd következett az a 31 másodperc, amely valószínűleg még sokáig kísérteni fogja a torontói védelmet.
48:25-nél Jack Eichel megszerezte a vezetést Washingtonnak.
48:56-nál pedig ismét betalált.
A Leafs gyakorlatilag fél perc alatt alakította át a „teljesen nyílt mérkőzést” egy „hogyan sikerült ezt elrontani?” kategóriájú estévé. Eichel két villámgyors találata után a Capitals már nem nézett vissza.
A Toronto próbált kapaszkodni, lehetősége is volt bőven. Hat emberelőnyt kapott, összesen 11 lövést eresztett el fórban, de egyetlen gólt sem tudott szerezni. Ez önmagában olyan statisztika, amit az edzői stáb valószínűleg nem fog bekereteztetni.
A másik oldalon Mrazek 31 védéssel falat húzott a kapu elé, miközben a washingtoni védelem időnként inkább meghívóleveleket küldött a Leafs támadóinak, mintsem megállította volna őket. Szerencséjükre a cseh kapus ezen az estén minden hibát kijavított.
Külön említést érdemel Nick Ebert is, aki két gólpasszal szolgálta ki Eichelt, és a második csillagot is megérdemelten zsebelte be.
A Capitals számára ez a győzelem sokkal többet jelent két pontnál. Az elmúlt hetekben rengeteg kritikát kaptak a széteső védekezés, az elrontott hajrák és a taktikai fegyelmezetlenség miatt. Most ugyan nem volt tökéletes a játék, de végre látszott némi reakció. A Leafs több helyzetet dolgozott ki, többet lőtt kapura, mégis Washington nyert, mert ezúttal a Capitals volt az a csapat, amely a döntő pillanatokban nem esett szét.
Toronto pedig valószínűleg még mindig azt próbálja megfejteni, hogyan sikerült elveszíteni egy meccset 31 másodperc alatt.
A Capitals már az első harmadban megszerezte a vezetést, ráadásul emberhátrányban. Josh Tucker lépett ki remek ütemben, és a washingtoni különleges egységek ezen az estén gyakorlatilag több veszélyt jelentettek saját hátrányban, mint fórban. Ez önmagában elég furcsa mondat, de a
Capitals idényét látva már senki sem lepődik meg semmin.
A második harmadban Kaapo Kakko növelte az előnyt, aki az utóbbi meccseken végre elkezdett úgy játszani, mint akit nem véletlenül vártak komoly erősítésnek Washingtonban. Kakko góljával már 2–0 volt, miközben a Devils támadójátéka inkább hasonlított egy rosszul szervezett korcsolyaedzésre, mint NHL-szintű offenzívára.
Pedig a New Jersey tele volt ismert nevekkel. John Tavares például egész este láthatatlan üzemmódban játszott, nulla ponttal és mínusz hármas mutatóval zárt, ami valószínűleg nem az a teljesítmény, amit a hazai szurkolók vártak tőle. Közben Scott Stevens pont- és gólsorozata is megszakadt, így a Devils több játékosa számára is kellemetlen este lett ez.
A harmadik harmadban ugyan Jamie McBain megtörte saját 11 meccses gólcsendjét és visszahozta a reményt a Devilsnek, de a Capitals ezúttal nem omlott össze. Ez már önmagában fejlődésnek számít.
A végén Peter Forsberg üres kapus találattal lezárta a mérkőzést, Washington pedig újabb győzelmet húzott be. Nem volt hibátlan teljesítmény — az emberelőny például konkrétan életjeleket sem mutatott —, de a Capitals legalább stabilabbnak tűnik, mint néhány héttel ezelőtt.
A meccs egyik fontos pillanata volt, hogy Nick Ebert megszerezte pályafutása 300. pontját. A védő csendben rakosgatja össze az egyik legjobb szezonját, miközben a Capitals szurkolói lassan kezdik elhinni, hogy a csapat talán mégsem csak arra specializálódott idén, hogy drámai módon elbukja a mérkőzéseket.
A Washington most egymás után nyeri a meccseket, és ami talán még fontosabb: már nem esik szét minden alkalommal, amikor az ellenfél szerez egy gólt. Ez új és szokatlan érzés lehet a fővárosban.
A Leafs 3–1-re nyert, és ezúttal nem is nagyon lehetett vitatkozni az eredménnyel. A Toronto végig gyorsabbnak, agresszívebbnek és veszélyesebbnek tűnt, miközben a Capitals támadójátéka időnként olyan volt, mintha valaki véletlenül bekapcsolta volna az energiatakarékos üzemmódot.
Az első harmadban Tommy Angelo törte meg a gólcsendet, aki láthatóan úgy döntött, hogy a 12 meccses góltalansági sorozata pont Washington ellen érjen véget. A második harmadban aztán újra betalált, és mire a Capitals észbe kapott volna, már 2–0 állt az eredményjelzőn.
Washington ugyan emberelőnyből szépített Peter Forsberg révén, de az öröm nagyjából két percig tartott. A Leafs ugyanis még a szünet előtt visszaállította a kétgólos különbséget, amikor Brandon Saad végre megtörte saját tízmeccses gólínségét.
Tulajdonképpen ez volt az este egyik fő témája: a Toronto játékosai sorban szakították meg a negatív szériáikat Washington ellen. Angelo 12 meccs után talált be újra, Saad tíz után. A Capitals lassan kezdhetne terápiás szolgáltatást indítani „Segítünk kijönni a gólválságból” néven.
A harmadik harmadban Washington próbált nyomni, de a 17 kapura lövés összesen nem éppen az a szám, amitől egy NHL-védelem álmatlanul forgolódik éjszaka. A Leafs védelme kényelmesen kontrollálta a meccset, miközben Frank Colletti három gólpasszal konkrétan szétosztotta a washingtoni védekezést.
A Capitals oldalán megint Petr Mrazek volt az, aki miatt nem lett nagyobb különbség. A kapus 25 védéssel tartotta életben a csapatot, miközben előtte többen inkább díszkíséretként működtek, mint tényleges védekező egységként.
Az est egyik „kiemelt eseménye” végül az lett, hogy Jack Eichel összeverekedett Ty Dellandrea játékossal. Ez legalább mutatott némi életjelet Washington részéről, mert a támadójátékuk hosszabb időszakokon keresztül nem igazán tette.
A Capitals számára ez ismét figyelmeztető vereség volt. Az előző meccsek javuló tendenciája után most újra előjöttek a régi problémák: kevés helyzet, gyenge átmenetek és túl nagy nyomás Mrazeken. A taktikai változtatások ugyan elkezdtek működni az elmúlt napokban, de ez a meccs megmutatta, hogy még mindig nagyon messze van a kész csapat benyomása.
Toronto pedig egyszerűen tette a dolgát: kivárta a hibákat, lecsapott rájuk, majd nyugodtan hazakorcsolyázott a két ponttal.
A Washington Capitals az idény első 13 mérkőzése után a liga egyik legkiegyensúlyozottabb csapatának tűnik. A 8 győzelem, 3 vereség és 2 hosszabbításos vereség erős kezdést jelent, különösen annak fényében, hogy a csapat játéka még mindig nem érte el a teljes potenciálját. A Capitals jelenleg elsősorban stabil védekezésére, fizikális hokiára és gyors átmeneti játékára épít.
A csapat legnagyobb erőssége egyértelműen a védelme. Mike Green, Nick Ebert, Scott Niedermayer és Tyson Barrie együtt az egyik legerősebb hátvédsort alkotják a ligában. Mike Green nemcsak pontszerzőként fontos, hanem korongkihozatalban és emberelőnyben is kulcsszerepet játszik. Nick Ebert hatalmas jégidőt kap, rengeteg korongot szerez vissza és kiváló kétirányú játékot mutat. Scott Niedermayer mindössze 20 évesen már most elit potenciált villant, hiszen stabil védekezés mellett a támadások építésében is kiemelkedő.
Támadásban Peter Forsberg és Jack Eichel vezetik a csapatot. Forsberg stabil ponttermelő, aki különösen emberelőnyben veszélyes. Eichel statisztikái első ránézésre nem tűnnek kiemelkedőnek, de a háttérszámok alapján ő generálja a legtöbb támadóhelyzetet a Capitalsban. Rengeteget lő kapura, sok párharcot vállal, és látszik rajta, hogy bármikor képes lehet egy hosszabb pontszerző sorozatra.
A csapat mélysége is erős. Kaapo Kakko fokozatosan fejlődik, Josh Tucker hasznos kétirányú játékos, Zack Kassian pedig fizikálisan ad sokat a csapatnak. A Capitals egyik legfontosabb pozitívuma, hogy több sor is képes hozzájárulni a győzelmekhez.
Kapusposzton Petr Mrazek stabil teljesítményt nyújt. A 90% feletti védési hatékonyság és a 2.38-as kapott gólátlag azt mutatja, hogy megbízható hátteret ad a csapatnak. Darren Sutter fiatal kora ellenére ígéretes tartaléknak tűnik.
A Capitals ugyanakkor nem hibátlan csapat. A legnagyobb probléma jelenleg a támadóhatékonyság. Bár a csapat sok helyzetet alakít ki, nincs igazán domináns gólvágójuk. Jack Hughes, Travis Konecny és Kaapo Kakko még nem hoznak olyan stabil ponttermelést, amit egy bajnokesélyes csapat elvárna a top6 támadóitól.
Szintén problémát jelenthet a puck possession és a párharcstatisztika. A challenge mutató alapján a Capitals sokszor elveszíti az egyéni csatákat, ami playoff-szinten veszélyes lehet erősebb korongtartó csapatok ellen.
Összességében a Washington Capitals jelenleg egy playoff-szintű, fizikális és jól szervezett csapat benyomását kelti. A védelem és a kapusteljesítmény stabil alapot biztosít, miközben a támadójátékban még van tartalék. Ha Eichel hatékonyabban kezd pontokat termelni, Kakko és Hughes fejlődik, valamint a második-harmadik sor több gólt szerez, akkor a Capitals könnyen a konferencia egyik legerősebb csapatává válhat.
A Capitals már az első harmadban jelezte, hogy támadásban nem lesz hiány: Kaapo Kakko emberelőnyből szerzett góljával megszerezték a vezetést, de a Jets gyorsan válaszolt. A washingtoniak végig fölényben hokiztak, amit a 42–24-es lövési arány is jól mutat, mégis rendre visszaengedték ellenfelüket a meccsbe.
A második játékrészben Travis Konecny és Scott Niedermayer találataival kétszer is előnybe került a hazai csapat, de a Winnipeg mindig talált választ. A vendégek különösen hatékonyan használták ki a Capitals védekezési kihagyásait, így a harmadik harmad elején Patrice Cormier góljával ismét egyenlő volt az állás.
Szerencsére Kaapo Kakko nem csak a korcsolyáját hozta magával a meccsre, hanem a góllövő formáját is. A finn támadó második emberelőnyös találatával újra vezetéshez jutott a Washington, azonban Nico Sacchetti második góljával a Jets a hajrában ismét egalizált, így jöhetett a hosszabbítás.
A ráadás nem hozott döntést, így büntetők következtek. Itt már a Capitals játékosai mutatták a nyugodtabb kezet: Mike Green, Jack Eichel és Tyson Barrie is eredményes volt, míg a Winnipeg oldaláról Cole Caufield hibázott a döntő pillanatban. A győzelem így Washingtonban maradt.
A meccs hőse Kaapo Kakko volt két góljával, de Josh Tucker két gólpasszal és Jack Hughes két előkészítéssel szintén komoly szerepet vállalt a sikerből. Érdemes kiemelni Scott Niedermayert is, aki hátvéd létére gólt szerzett és stabil teljesítményt nyújtott.
Ami viszont némi csipkelődésre ad okot: a Capitals 42 lövésből csak négy gólt tudott szerezni rendes játékidőben, miközben a Jets 24 lövésből négyszer talált be. Ez a fajta „minden második helyzetből gólt kapunk” védekezés hosszú távon nem lesz életbiztosítás. A támadójáték remekül működött, az emberelőnyök is ültek (2/4), de a védelem és Petr Mrazek körül azért maradt néhány kérdőjel.
A lényeg azonban a két pont: a Capitals látványos hokival, rengeteg helyzettel és némi drámával behúzta a mérkőzést. A szurkolók jól szórakozhattak, az edzői stáb viszont valószínűleg másnap újra előveszi a védekezési videókat – nem kis mennyiségű kávé társaságában.
A Washington Capitals továbbra is bizonyítja, hogy amikor elöl összeáll a játék, akkor bárkire veszélyes tud lenni. Ezúttal a Montreal Canadiens távozott üres kézzel a fővárosból, miután a hazaiak egy szórakoztató mérkőzésen 5–3-as győzelmet arattak.
Az első harmadban sokáig úgy tűnt, hogy a kapusok főszerepet vállalnak, majd Zigmund Palffy gondoskodott róla, hogy a közönség ne unatkozzon. Az ifjú támadó 11 mérkőzéses gólcsendjét törte meg, és láthatóan megkönnyebbült, hogy végre nem csak a statisztikusok emlékeznek arra, hogy tud gólt lőni.
A második játékrészben igazi adok-kapok alakult ki. Elias Lindholm egyenlített, Jack Hughes gyorsan visszavette a vezetést, majd Ryan McDonagh emberelőnyből ismét egalizált. A Canadiens talán még ünnepelte a gólt, amikor Mike Green egy percen belül visszaállította a washingtoni előnyt. A veterán hátvéd nemcsak gólt szerzett, hanem egy gólpasszt is kiosztott, bizonyítva, hogy támadásban továbbra is komoly tényező.
A harmadik harmadban Kaapo Kakko vette át a főszerepet. Előbb emberelőnyből növelte a különbséget, majd a hajrában egy újabb találattal végleg lezárta a mérkőzést. A finn szélső két góllal zárt, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a szezon eleji visszafogottabb termés már a múlté.
Jack Hughes szintén remek napot fogott ki egy góllal és egy assziszttal, míg Scott Niedermayer és Josh Tucker egyaránt fontos előkészítésekkel segítették a csapatot. Petr Mrazek 28 védéssel járult hozzá a sikerhez, és több alkalommal is megakadályozta, hogy a Canadiens komolyabban veszélyeztesse a Capitals előnyét.
A statisztikák alapján érdekes meccs volt: a Montreal többet lőtt kapura (31–25), mégis a Washington használta ki sokkal hatékonyabban a helyzeteit. A Capitals emberelőnye is működött, míg a Canadiens hiába próbált kapaszkodni, mindig érkezett egy újabb hazai válasz.
Külön említést érdemel Robert Oppenheimer, aki végre pontot szerzett egy 11 meccses böjt után. Úgy tűnik, nemcsak atomokat lehet hasítani, hanem hosszú pontnélküli sorozatokat is.
Összességében magabiztos washingtoni győzelem született. A Capitals támadósora eredményesen dolgozott, a kulcsjátékosok hozták a pontokat, és bár a védelem néha hagyott némi munkát Mrazeknek, ezúttal nem forgott veszélyben a két pont sorsa. A szurkolók elégedetten távozhattak, a Canadiens pedig valószínűleg azon gondolkodhatott hazafelé, hogyan sikerült öt gólt kapni egy olyan csapattól, amely kevesebbet lőtt kapura. Ez a fajta hatékonyság Washingtonban mostanában kezd kellemes szokássá válni.
A végeredmény alapján akár azt is hihetnénk, hogy szoros mérkőzést játszott egymással a Washington Capitals és a rebuild üzemmódban működő Buffalo Sabres. A statisztikák azonban gyorsan eloszlatják ezt a tévhitet: a Capitals 48–11-re nyerte a kapura lövések csatáját, ami már inkább emlékeztetett egy ostromra, mint kiegyenlített hokimeccsre.
A Buffalo jelenleg még építkezik, fiatalít, keretet formál, magyarul: nem most várják a Stanley-kupa-parádét. Ennek megfelelően a Capitals az első perctől kezdve fölényben játszott, és az első harmadban két emberelőnyös góllal gyorsan jelezte, hogy nem szeretne izgalmas estét rendezni. Előbb Zack Kassian törte meg kilenc meccses gólcsendjét, majd Jack Eichel villant, aki később még egyszer beköszönt.
A második harmad elején Eichel második góljával már 3–0 volt az állás, és ekkor úgy tűnt, hogy a Sabres számára még a korong birtoklása is külön engedélyhez kötött. A Washington támadói gyakorlatilag folyamatosan a vendéglátók harmadában táboroztak, Peter Forsberg nyolc lövésig jutott, Eichel kilencszer próbálkozott, a csapat pedig összesen 21 emberelőnyös lövést produkált.
Amiért a mérkőzés mégsem végződött kiütéssel, annak neve: Ilpo Torkkeli. A buffaloi kapus 45 védéssel zárt és gyakorlatilag egy személyben akadályozta meg, hogy a Capitals játékosai baseballeredményt rakjanak ki az eredményjelzőre. Nem véletlen, hogy maximális értékelést kapott a találkozó után. Amikor egy kapus három gólt kap és mégis a mezőny egyik legjobbja, abból sejthető, milyen forgalom volt előtte.
A Sabres végül Martin Necas révén a hajrában megszerezte a becsületgólt, de ez inkább a statisztikai lap szépítésére volt elegendő. Petr Mrazeknek mindössze 11 lövéssel kellett szembenéznie egész este, ami nagyjából egy átlagos bemelegítés terhelésének felel meg.
A Capitals oldalán Jack Eichel két góllal vezette a támadásokat, Zack Kassian góllal és remek mezőnymunkával jelentkezett, míg Peter Forsberg két gólpasszt osztott ki. Nick Ebert megszerezte idénybeli tizedik asszisztját, Kassian pedig végre megszabadult a kilencmeccses gólínségtől.
Az egyetlen washingtoni játékos, aki valószínűleg nem a mérkőzés videóját fogja bekereteztetni, Robert Oppenheimer. A védő összesen 14 perc büntetést gyűjtött össze, köztük egy fegyelmit is. Úgy tűnik, úgy döntött, ha már a Buffalo támadói nem jelentenek különösebb veszélyt, akkor legalább ő teremtsen némi káoszt a jégen.
Összességében ez egy kötelező győzelem volt a Capitals számára, és ezt teljesítette is a csapat. Az eredmény ugyan csak 3–1 lett, de a játék képe alapján a különbség jóval nagyobb volt. A Sabres még mindig az újjáépítés szakaszában jár, és ezen az estén inkább a túlélésért küzdött, mint a pontszerzésért. Washingtonban viszont aligha bánkódnak: két pont a zsebben, és egy olyan meccs, ahol az ellenfél kapusa akadályozta meg a kiütést. Ennél rosszabb problémája ne legyen egy csapatnak.
A Washington Capitals újabb idegenbeli győzelmet pipált ki, ezúttal a New York Islanders otthonából hozta el a két pontot egy magabiztos 4–1-es sikerrel. A végeredmény ugyan nem tűnik kiütésnek, de a játék képe alapján a Capitals végig kézben tartotta a mérkőzést.
Az első harmad közepén Zack Kassian folytatta remek formáját, amikor Nick Ebert és Scott Niedermayer előkészítése után megszerezte a vezetést Washingtonnak. Az Islanders ugyan a második játékrész elején Bohumil Stranick révén egyenlített, de ez inkább csak átmeneti kellemetlenséget jelentett a vendégek számára.
A Capitals válasza nem késett sokat. A második harmad végén Lyle Clark talált be, megszakítva saját hatmeccses gólcsendjét. Az Islanders ekkor még reménykedhetett, de a harmadik harmadban Washington gyorsan lezárta a vitát.
Előbb Jack Eichel növelte az előnyt Kassian és Niedermayer passzaiból, majd bő három perccel a vége előtt Jack Hughes is beköszönt Tyson Barrie előkészítéséből. A Nassau Coliseum közönsége ekkor már leginkább a kijáratok helyét tanulmányozhatta.
Kassian: gól, gólpassz és egy kis balhé
A meccs embere egyértelműen Zack Kassian volt. Egy gól, egy assziszt, hat kapura lövés és +2-es mutató került a neve mellé. Igaz, azért egy ötperces "kísérlet sérülés okozására" büntetést is összeszedett, mintha attól tartott volna, hogy túl unalmas lesz a statisztikai lapja.
Darren Sutter nyugodt estét kapott
A washingtoni kapuban ezúttal Darren Sutter kezdett, és 17 védéssel lehozta a mérkőzést. Nem kellett emberfeletti teljesítményt nyújtania, mert a védelem kiváló munkát végzett előtte.
Niedermayer csendben gyűjtöget
Miközben a reflektorfény Kassianra és Eichelre vetült, Scott Niedermayer két gólpasszt osztott ki, Nick Ebert pedig újabb ponttal gazdagodott. Tyson Barrie megszerezte idénybeli 10. asszisztját, ami mutatja, hogy a Capitals hátvédsora támadásban is folyamatosan termel.
Összegzés
Az Islanders becsülettel próbálkozott, de a Washington egyszerűen több minőséget vonultatott fel. A hazaiak négy emberelőnyből sem tudtak betalálni, míg a Capitals öt fórból ugyan szintén nem szerzett gólt, de öt az öt ellen így is fölényben hokizott.
A végén maradt a 4–1-es washingtoni siker, Kassian főszereplésével. Az Islanders számára pedig annyi vigasz maradt, hogy legalább nem Jack Eichel lőtte az összes gólt. Ezúttal meghagyott egyet Clarknak és Hughesnak is.
A Washington Capitals remek sorozatban érkezett Floridába, de a Panthers gondoskodott róla, hogy ne legyen túl kellemes a kirándulás. A hazaiak 2–0-ra győztek egy olyan mérkőzésen, ahol a Capitals nem játszott rosszul, csak éppen belefutott egy kapusba, aki aznap este úgy döntött, hogy semmit nem enged át.
Az első harmadban még mindkét csapat kereste a fogást a másikon. A Washington már a nyitó másodpercben emberelőnybe került, de ebből mindössze egyetlen kapura lövést sikerült kihozni. Ez nagyjából olyan hatékonyság volt, mint amikor valaki egész nap a hűtőt nyitogatja, aztán mégis étterembe megy vacsorázni.
A második harmadban aztán megtört a gólcsend. Judd Blackwater kiállítása után a Panthers kihasználta az emberelőnyt, és Mika Skriko megszerezte a vezetést. Nem sokkal később érkezett az újabb floridai találat: Mo Anton, aki egészen 17 meccsen keresztül nem talált a kapuba, most gondoskodott róla, hogy véget érjen a hosszú böjt.
A Capitals próbált válaszolni, de minden út John Gibsonba ütközött. A Panthers hálóőre 22 védéssel kapott gól nélkül zárt, és teljesen megérdemelten lett a mérkőzés első csillaga. Nem arról volt szó, hogy Washington ötven helyzetet alakított volna ki, de amikor kellett, Gibson mindig ott volt.
A fővárosiak támadójátéka ezúttal meglepően tompa volt. A csapat mindössze 22 lövésig jutott, és a legtöbb sztárjátékos neve mellett nulla pont szerepelt. Jack Eichel, Kaapo Kakko, Peter Forsberg, Zack Kassian és Jack Hughes együtt sem tudta feltörni a floridai védelmet. Ritka látvány az idei Capitalsnál.
Különösen sajnálhatja az estét Petr Mrazek, aki 23 védéssel és 92%-os hatékonysággal védett, mégis vesztesként hagyta el a jeget. A két kapott gól közül az egyik emberhátrányból érkezett, a másik pedig egy jól kijátszott támadás végén.
Ez nem az a vereség volt, ahol a Capitals-t lesöpörték a pályáról. Inkább az a fajta este, amikor az ellenfél kapusa mindent megfog, a saját emberelőnyök nem működnek, és a korong makacsul nem akar bemenni.
A Panthers számára a siker kulcsa John Gibson volt, míg Washington számára ez egy olyan mérkőzés marad, amit valószínűleg gyorsan szeretnének elfelejteni. A támadósor egy estére szabadságot vett ki, a Florida pedig köszönte szépen és besöpörte a két pontot.
Nem sikerült szépen zárni a washingtoni idegenbeli túrát: a Pittsburgh Penguins 3–1-re legyőzte a Capitals csapatát egy olyan mérkőzésen, ahol a vendégek támadójátéka szinte végig parkolópályán volt. A 13 kapura lövés önmagában sem hangzik félelmetesen, de egy olyan kerettől, amelyben Eichel, Forsberg, Kakko és Hughes is szerepel, kifejezetten sovány teljesítmény.
A Penguins villámrajtot vett. Alig telt el két perc, amikor Dmitri Orlov megszerezte a vezetést, ezzel lezárva egy 18 meccses gólínséget. Úgy tűnik, a Capitals ellen még a leghosszabb böjtök is véget érnek.
A második harmadban tovább romlott a washingtoni helyzet. Miro Heiskanen emberelőnyből növelte a különbséget, majd a játékrész végén Kris Chucko is betalált. Ő sem panaszkodhatott: egy 11 meccses gólcsendet tört meg. Pittsburghben ezen az estén valóságos rehabilitációs program működött a hosszú ideje eredménytelen játékosok számára.
A Kassian-show rossz értelemben
A mérkőzés fordulópontja azonban nem egy gól volt, hanem Zack Kassian újabb fegyelmezetlensége.
A második harmad elején még csak egy szokásos kakaskodás miatt ült ki két percre, de 22:36-nál elszakadt nála a cérna. Az "attempt to injure" büntetés mellé azonnal érkezett a 10 perces végleges fegyelmi büntetés, és Kassian idő előtt mehetett zuhanyozni.
A liga pedig nem viccelt: az eset után 15 mérkőzéses eltiltással sújtották a Capitals erőcsatárát.
Ez óriási veszteség Washington számára. Kassian ugyan nem mindig a finom megoldásairól híres, de az idény során fontos gólokat szerzett, fizikailag domináns volt, és az ellenfelek idegrendszerét is rendszeresen tesztelte. Most viszont másfél tucat meccsen át csak a lelátóról figyelheti társait. A Capitals vezetősége valószínűleg nem pontosan ezt értette azon, hogy "vegyük ki a részünket a csapatból".
A végén csak a szépítés maradt
A harmadik harmad közepén Jere Lehtinen legalább megszakított egy kellemetlen sorozatot. Josh Tucker és Jack Eichel előkészítése után megszerezte idénybeli második gólját, egyben lezárva saját 16 meccses gólcsendjét.
Sajnos ez már csak kozmetikázásra volt elég. A Penguins kapujában Geoff Shaw mindössze 13 lövésből 12-t hárított, ami nem hangzik heroikus teljesítménynek, de amikor ennyi munkája van, nem is kell annak lennie.
Petr Mrazekre nem lehet panasz, a 25 védésével megtette, amit lehetett, de amikor a csapat összesen egy gólt szerez és alig találja el a kaput, a kapus sem tud csodát tenni.
A Penguins megérdemelten nyert 3–1-re, a Capitals pedig egy különösen drága estét hagyott maga mögött Pittsburghben. Nemcsak a két pont maradt ott, hanem Zack Kassian is, aki a következő hetekben legfeljebb a büntetőpad kényelméről tud majd szakértői véleményt mondani.
Washington számára most az lesz a kérdés, hogy ki tudja pótolni a hiányzó keménységet és a pontokat. Mert Kassian ezúttal nem az ellenfelet ütötte ki a meccsből, hanem saját magát a következő tizenötből.
Capitals–Hurricanes 5–1: Kassian nélkül is gázolt a Washington
A Pittsburgh elleni zakó után sokan kíváncsiak voltak, hogyan reagál a Washington, főleg úgy, hogy Zack Kassian megkapta a 15 meccses eltiltását. A válasz röviden: egészen jól. A Carolina lett az első áldozat.
Pedig a meccs nem indult szépen. A Hurricanes már a 7. percben vezetett Luke Adam góljával, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy a Capitals még mindig a Pittsburgh elleni pofon hatása alatt van.
Aztán felébredtek.
Kotkaniemi: végre vége a sivatagnak
Jesperi Kotkaniemi 10 meccses gólcsend után talált be, ráadásul kiosztott egy asszisztot is. Nem véletlenül lett az első csillag. A finn center végre úgy nézett ki, mint aki emlékszik rá, hogy a korongot nem csak passzolni, hanem a kapuba is lehet lőni.
A második harmadban Lyle Clark is betalált, majd Mike Green gondoskodott róla, hogy a Carolina önbizalma gyorsabban tűnjön el, mint Kassian a játékvezető jegyzőkönyvéből.
Harmadik harmad = kivégzés
A Hurricanes még reménykedhetett 3–1-nél, de aztán jött Tyson Barrie, aki 16 meccses gólszárazságát törte meg. Ezzel gyakorlatilag lezárta a találkozót.
Nem sokkal később Zigmund Palffy is betalált, így a vége sima 5–1 lett.
A Washington 35–22-re nyerte a lövéseket, és teljesen kontrollálta a mérkőzést. A végeredmény még hízelgő is a Carolinára nézve.
Mike Green és Niedermayer hátulról irányították a műsort
Mike Green gólt szerzett és 10-es értékelést kapott. A Hurricanes támadói valószínűleg többet látták őt, mint a saját csapattársaikat.
Scott Niedermayer ismét hozta a veterán klasszist: assziszt, rengeteg játékidő, stabil védekezés. Kassian hiányában több felelősség hárul a rutinos magra, és eddig ezt remekül kezelik.
Eichel: ha már nincs Kassian, akkor bokszolok én
A meccs egyik váratlan jelenete Jack Eichel és Vasili Podkolzin bunyója volt. Eichel valószínűleg úgy gondolta, hogy valakinek át kell vennie Kassian szerepkörének egy részét.
A különbség csak annyi, hogy Eichel a meccs végén még a jégen volt, Kassian pedig jelenleg a lelátón számolja vissza a 15 meccses eltiltását.
Carolina oldalán
A Hurricanes számára ez egy hosszú este volt. A korai vezetés után gyakorlatilag semmi sem működött. A speciális egységek nem segítettek, a védelem szétesett, és Chet Pickard hiába fogott 30 lövést, ekkora nyomás alatt előbb-utóbb minden kapus beadja a derekát.
Bernard Lehoux -4-es mutatóval zárt, ami nagyjából olyan statisztika, amit az ember gyorsan el akar felejteni.
A nagy kérdés most már az, hogy a Washington hosszabb távon is tudja-e tartani ezt a szintet Kassian nélkül. Egy meccs alapján igen, de a 15 találkozós eltiltás maraton, nem sprint.
Egy biztos: a Carolina ellen úgy nézett ki a Capitals, mint egy élcsapat.
A Hurricanes pedig úgy, mint akik szívesen visszaülnének a buszra már a második harmad végén.