To CGY: Edward Sciardi
Sima farm csere, ott bizony bőven van mit alakítani, mert nagyon szar helyzetben van.

To SJ: Magnus Paajarvi + Dmitri Makarichev
To NYI: Rasmus Ristolainen + 2017 SJ 2nd + 2017 TOR 2nd
Első komolyabb csere ami később meghatározó is lehet majd. Risto nagyon stabil és jó védő jó szerződéssel, de a védelem nem áll annyira rosszul a Sharks-nál, Paajarvi viszont abszolút top szélső aki még mindig fiatal és alá is van íratva még két évre + TO-val. Makarichev fejlődése érdekes lesz majd. Az offenzív védők nagyon nehezen fejlődnek, de ha kijön a max potenciálja akkor elég jó lehet. 

To SJ: Justin Abdelkader + Lev Ignatov
To TB: Jonathan Drouin + 2017 WPG 4th round pick
Three-way csere során született ez meg, Drouin-féle támadóból rengeteg van a franchise-nál, Abdelkader stabil two-way player aki kicsit talán drága de kell a Sharks-nak a cap hit, Ignatov pedig egy brutál kemény ütköző védő lesz aki bunyózni is jól tud.

To SJ: ANA's 1st pick in 2017 + ANA's 1st pick in 2018 + Mark Fistric + Nicolas Deschamps

A szezon közben nem érkezett és nem is távozott játékos, úgy éreztem, hogy nincs rá szükség, Chamber jól összerakta ezt a csapatot és csupán meg kell várni, hogy összeérjenek.

Ez végül bevált, a Stars sokáig vezette a divíziót is, ám végül a hajrázó Anaheim ismét elvitte a címet előlük.

Ennél a csapatnál az egyetlen aggodalmam a kapus kérdés volt: Chamber álláspontja szerint szinte semmit nem számít, hogy milyen kapusod van, így nem is költött jó kapusokra. Hiller és Pickard vitték tandemben a szezont, Pickard volt az, aki többet és jobban védett, és így a Calder is kinéz neki: 46 mérkőzésen védett, ebből 30 mérkőzést nyert 91.7%-os védési hatékonysággal és 1.48-as GAA-val. Ez egyébként NHL szinten a legjobb eredmény, a védési hatékonyság pedig a 3. legjobb eredmény NHL szinten a Blues kapusok után, így akár egy Vezina is összejöhet...

Volt néhány sérülés is szezon közben, Umberger, Byfuglien, Gionta, Vincour és Malone sérülései mind elősegítették, hogy az eddig elhanyagolt fiatalokat beépítsük a csapatba, Tousignant és Marcantuoni kaptak több-kevesebb lehetőséget, és a fejlődésüknek jót is tett, főleg Marcantuoni esetében, ő készen áll a teljes szezon terhelésre.

A rájátszásban aztán a Stars az egyik legnehezebb ellenfelet kapta: a tavalyi és tavalyelőtti bajnok Chicago Blackhawks ellen kellett helyt állniuk. Az első két mérkőzést kapásból el is veszítették. Ez némi változtatást követelt a taktikai felállásban, ami sorozatban megnyert 4 mérkőzést hozott. A Stars győzelmének kulcsembere viszont Joe Thornton volt. Ha ő nincs, garantáltan máshogy alakul az egész párharc. Thornton egymaga 33 percet töltött büntetésben (megjegyzem, ezzel vezeti az NHL ranglistát a rájátszásban, pedig mindössze 6 meccsen lépett a jégre), és pár a Dallas nem remekelt az emberelőnyös szituációk gólra váltásában, ezt az időt akkor is emberelőnyben játszhatta a csapat...

A Chicago legyőzése után úgy sejtettem, hogy a Nashville könnyebb ellenfél lesz, és meglepetésre söprés lett a vége. Nem voltak könnyű mérkőzések - főleg Nashville-ben nem, ahol bőven túllőttek minket a ragadozók -, de Pickard nagyot alakított, és lehozta a szériát vesztett mérkőzés nélkül.

A következő - és egyben utolsó - állomás a Conference Finals volt a St. Louis Blues ellen, avagy a kapusok csatája. Az NHL (statisztika szerinti) 3 legjobb kapusa csapott össze, és eleinte úgy tűnt, hogy jól alakulnak a dolgok. Pickard remekelt, és az első mérkőzésen 21 védéssel (1 GA), a másodikon 23 védéssel (2 GA) hozta a mérkőzéseket, miközben először Bishop, majd pedig Elliot lett megszórva 4, illetve 5 góllal.

A harmadik mérkőzésen aztán elromlott a széria. A Blues egy sokkal támadóbb alakulattal jött fel a jégre, és 7 gólt szórtak a hálóba (felmerül a kérdés, hogy a vezetőedző Marc Crawford tudja-e, hogy van lehetőség kapust cserélni?), miközben Pickardot a csapatnál betöltött pozíciója is aggasztotta, és egyre frusztráltabbá vált. Mivel betöltötte a 23. életévét, a liga szabályai szerint már nem lehetett rá "prospect"-ként tekinteni, az ügyvezető GM pedig elmulasztotta figyelni a Dallas hírfolyamát, így nem vette észre, hogy Pickard egyre frusztráltabb.

A 7 gólos mérkőzés után egy 4 gólos mérkőzés következett, és végül a Blues 4-2 arányban nyerte meg a konferencia döntőt és jutott a Stanley Kupa döntőbe.

A legfontosabb tanulság: figyeld a csapatod hírfolyamát, és ne hagyd, hogy bárki frusztrált legyen. Add meg nekik, amit akarnak, és figyelj az öltözőbeli hangulatra is.

Briere és Robidas visszavonul a szezon végén. A helyükre fiatalok érkeznek, és így épül majd tovább a csapat. A következő szezon az utolsó nagy esély Dallasban a kupára, utána valószínűleg Datsyuk távozik, és legalább egy retool szükséges hogy nélküle is versenyképes maradjon a Stars.

Sajnos a túl jó teljesítmény rossz picket jelent, a 28. helyen választhat majd a Dallas. Itt már nem számíthatunk világmegváltó játékosokra, de azért lehet még hasznos játékost húzni. A Stars védelme nagyon rendben van, a támadójátékra se lehet panasz, de nem sok ütközni tudó játékos van a csapatban, és a védekező felfogású csatárokból sincsen túl sok, előbbit garantáltan nem az idei draftból fogjuk orvosolni...

Cap space az nincs sok, de ahhoz épp elegendő, hogy a csapat tudjon egy kicsit erősödni, illetve pótolni a visszavonuló játékosokat.

A következő év a Stars éve lesz, persze a legjobb az lenne, ha Chamber visszatérne a csapat élére...

Elérkezett az idő, hogy én is bemutatkozzam, mint az új Habs GM. Tetszett a keret felépítése, ezért választottam a csapatot. Viszont nagyon nehéz lesz, mert nem csak itt van a keleti bajnok hanem 2 éven belül innen jön majd a kihívó is a Bruins személyében is.

Na de nézzük az első nagy lépésemet, mint GM:

To Florida Panthers: Tristan Lamoureaux 

A csapat idei sikerét röviden így lehet összefoglalni:

New York Rangers traded Derek Stepan and Marc Staal to Philadelphia Flyers for Wayne Simmonds and James van Riemsdyk

Egy kiváló kis offseason csere, amiben érkezett az a két kulcsjátékos, akinek köszönhető az idei kiváló teljesítmény.

JVR karrierje eddigi legjobbját túlszárnyalva 58 pontot termelt, ezzel pedig vezette is a Rangers házi pontlistáját. Stabil PP és SH teljesítményt nyújtott, ütközött, korongot szerzett, mindent megtett a győzelemért. Nehéz eldönteni, hogy McDonagh vagy ő a csapat idei MVP-je, de remélhetőleg ez a rájátszás során egyértelműen kiderül majd.

Simmonds pedig hozta azt a keménységet, ami eddig hiányzott a csapatból. Ütközött, korongot szerzett, bunyózott és nem mellesleg eközben valahogyan lőtt 24 gólt és adott 21 gólpasszt.

A sérülések szerencsére elkerülték a csapatot, természetesen ez nagyban hozzájárult a sikerhez.

Úgyhogy három év kihagyás után ismét rájátszás következik!

Az ellenfél a rájátszás első körében a Boston lesz.

Több pontot szereztek, mint mi, de a hazai pálya előnye így is nálunk van.

A tippverseny alapján mindenki a Bruinst tartja esélyesebbnek (kivéve a Tampát, köszike a bizalmat, reméljük találkozunk valamelyik későbbi körben ), és valószínűleg igazuk is van.

Viszont ennek a csapatnak már a rájátszásba jutás is hatalmas öröm, ezért a játékosok ki fognak élvezni minden lehetőséget, hogy playoff hokit játszhassanak, és ki fognak használni minden lehetőséget, hogy megszerezzék a győzelmet.

És persze a Boston ellen is be lehet vetni néhány trükköt. :

Ez a csapat bajnok lehetett volna az idei szezonban, egy remekül összerakott együttes volt, amit mutat az is, hogy a szezon során nem érkezett és nem is távozott játékos.

Ellenben a sérülések nem kímélték őket. A csapat legjobbja, Ryan O'Reilly az első mérkőzések egyikén kidőlt egész szezonra, majd rá pár napra Latendresse esett ki hónapokra, de úgy általánosságban elmondható, hogy alig volt olyan mérkőzés, amikor nem sérült meg valaki rövidebb-hosszabb időre.

Van ugyan depth a csapatban, de egy idő után olyan játékosok szerepeltek stabilan az NHL lineupban, akiknek nem sok dolguk lenne ott egyébként.

O'Reilly és a többiek sérülése persze lehetőséget adott más játékosoknak, hogy nagyobb szerephez jussanak, és így Brendan Gaunce teljesen integráns része lett a csapatnak. 82 mérkőzésen 37 pontot szerzett (13+24) és szinte minden tekintetben ki is fejlődte magát, és van esélye a Calder megnyerésére is.

A sok sérülés, és a tény, hogy az ügyvezető GM csak meglehetősen későn realizálta, hogy O'Reilly csak a rájátszásban tér vissza, így pedig a fizetését fel lehetne használni UFA játékosok szerződtetésére (később érkezett Vokoun, Nick Schultz és Ryan Jones is), azt eredményezte, hogy a Colorado - nagy versenyben az Edmontonnal - az utolsó rájátszást érő helyen csusszant be a playoff-ba, ahol így a Nyugat legjobbjával, az Anaheim Ducks-szal kellett szembenéznie...

És könnyedén mentek tovább! Azzal ugyanis nem számolt a Ducks, hogy pont a rájátszásra visszatér mindenki: pár nappal az első mérkőzés előtt felépült Scottie Upshall, Jason Spezza, Ryan O'Reilly, hogy csak a nagyobb neveket említsük. Az egyetlen sérült Peter Mueller volt a széria kezdetén.

Ez pedig egy bajnok csapat, amelyik könnyedén nyerné a Stanley Kupát (ha eljutna odáig), így pedig szoros mérkőzéseken ugyan, de átgyalogoltak a kacsákon.

A következő ellenfél a St. Louis Blues volt, ahol tudták az ellenszerét az Avs menetelésének: sérülések.

Rögtön az első mérkőzésen kiütötték O'Reilly-t. Sokáig volt egészséges...

Ezt követően a Colorado még visszahozta a szériát 2-2-re, de a Blues menetelését már nem tudták megállítani a srácok.

A körülményeket figyelembe véve nem volt rossz szezon, de következő szezonban lehetnének jobb körülmények is...

Talán csak a New York Rangers szívott nagyobbat a sérülésekkel az egész NHL-ben, így igazából még a playoff szereplés is csoda...

A következő szezonra az Avs elenged néhány depth játékost (pl. az UFA-ról szerződtetett játékosok), Vokoun visszavonul, így az ő hiányuk pótlására az UFA piacot fogjuk megcélozni. A csapat nem bővelkedik a pickekben (legalábbis használhatókban nem), de a 15. választással be lehet húzni egy jó játékost, aki hozzájárul majd a csapat sikereihez.

Az idei sérülésekkel teletűzdelt szezon azt mutatta meg, hogy a rebuildnek semmiképpen nincs itt az ideje: ha ennyi sérüléssel - még ha nehezen is - összejön a rájátszás úgy, hogy közben fiatalokat építünk be a csapatba, akkor itt még hosszú évekig rendben lehet a teljesítmény.

Az Edmonton 2016-ban nagy rebuildbe kezdett amikor távozott Taylor Hall, Jordan Eberle, Magnus Paajarvi, Marian Hossa, Curtis Hamilton és azóta még sokan mások.

Cserébe érkezett rengeteg pick és néhány olyan kulcsfontosságú játékos, akire a következő szezont építeni tudjuk...

A következő szezonban az Oilers már harcban lesz a rájátszásért, bár a bejutás egyáltalán nem garantált. A cél a játékosok szintre hozása.

Nézzük át az idei offseason során történt kulcsfontosságú érkezéseket...

T.J. Oshie
Kellett a csapatba egy védekezni is tudó csatár, hogy a shorthanded szituációkban ne a CFHL legalján kullogjon a csapat. Oshie erre kiválóan alkalmas, és 30 évesen még nem is annyira vészesen öreg, ismerve, hogy ő a rájátszásban szokott remekelni, 2018 vagy 2019 nagy ugródeszka lehet számára.

Nem ő fogja megmenteni a világot, de a cserék során úgy alakult, hogy center hiányos állapotba került a csapat. Frolík ezt hivatott pótolni, valószínűleg a harmadik sorba szorul majd, ahol egy Blues stílusú Dump&Chase sor irányítására minden adottnak tűnik.

Vele szintén az emberhátrányos szituációkat tervezi orvosolni az Oilers. Ő sem tartozik a világmegváltó kategóriába, de

Kíváncsi vagyok, hogy mennyi van még az öreg ruszkiban. Ha kettő vagy több szezon, akkor az Edmonton hatalmasat nyert vele, ha csupán egy szezon, már akkor is el tudja látni a feladatát: az első sorban kell egy sniper a szélre amíg az utódja magára szed egy kis skillt a farm csapatban.

Ez a csapat a támadásban nagyon erős lett mostanra, a draftra pedig már megvan a stratégia is. Van három 1st pick és egy early 2nd pick a tarsolyban. Ezek közül legalább az egyik picket úgy kellene megválasztani, hogy roster helyfoglalás és teljesítmény csökkenés nélkül azonnal bevethető játékost kapjon az Oilers.

De a vége: Lord Stanley!!!

Előző szezon során a cap miatt kénytelen volt megválni a csapat több kulcsjátékostól is, a legfontosabb talán Shane Doan távozása volt.

A meggyengült csapatnak sajnos esélye sem volt felvenni a versenyt a sztárokkal kitömött Washington Capitals csapatával a dívizió elsőségért, de idén nem is ez volt a cél.

A Canes a nagyobb sérüléseket (legalábbis kulcsjátékosok esetében) megúszta, cserébe egymással civakodtak a játékosok, és általános rossz hangulat uralkodott az öltözőben egész szezon alatt, és ezzel a problémával az ügyvezető GM nem foglalkozott megfelelően, ezt mindenképpen orvosolni kell a következő szezonra.

A Carolina bejutott ugyan a rájátszásba, ám ott 7 mérkőzés alatt alulmaradt a Pittsburgh Penguins csapatával szemben. Nem volt túl nagy csalódás ez az eredmény, a Pens nagyságrendekkel jobb csapat, míg minket a salary cap, amit nem hatékonyan használtunk ki. Még így is sikerült megszorongatni őket...

A következő szezon sokkal vidámabban fest. Kifutottak a Godard által kötött rettenetesen túlfizetett szerződések (pl. Havlat, Ballard) és Iginla visszavonul a szezon végén, így közel $10M cap space szabadul fel, amivel a csapat belevetheti magát az UFA piac közepébe, és számíthatunk néhány cserére is a közeljövőben: az öltözőben nem maradhatnak a rendbontók!

Az idei drafton értékelhető pickek közül a 20. és az 50. választással rendelkezik a csapat, amivel valószínűleg védekező szellemű támadó játékosokat választ majd a csapat.

Kevin Boguski 85/64 (99/62/95 ; 69/72/51) Parisé utódja lehet, amennyiben végre hajlandó lesz POT-ot ugrani
Chris Dunwich 86/54 (60/99/99 ; 52/62/47) RW-ként lehet nem fog beférni a csapatba, beáldozható lesz cserébe
Michael McKillen 83/64 (88/62/99 ; 51/80/59) a konzija miatt biztos cserélve lesz
Edmond Kinley 77/72 (58/90/83 ; 99/58/58) szintén csere alap lesz

Védelembe idén érkezett Edler és Wideman. Wideman-ért egy 3. picket adtunk az idei draftról amiből semmi értelmeset nem tudtunk volna húzni, úgyhogy kihoztuk a maximumot. Az enduja alacsony Widemannak ezért a 3, sorba bárminemű egyéb feladat nélkül használható lesz. Edler már egy más tészta, igazából nem rég vettem észre, hogy Yandle enduja is a béka segge alatt van, ezért akartam még egy védőt aki bevethető akár első sorban is és nagyobb teherbírással dolgozik. Azért Yandle 28 évesen jó lenne ha vissza szerezné az enduját mert botrány az 57-es érték. A védelem teljesen ki van fejlődve itt már nem kell várni semmire:

Alex Pietrangelo 81/92     -  Alex Edler 77/77
(81/81/81 ; 92/88/97)          (76/76/80 ; 78/77/76)
Brandon Gormley 75/81   - Keith Yandle 80/75
(76/76/80 ; 99/76/70)          (80/84/78 ; 77/78/71)
Tomy Cross 48/81             - Dennis Wideman 77/73
(52/46/46 ; 76/99/68)          (78/75/78 ; 76/75/67)

Nagyjából kiegyensúlyozott a védelem, adhat egy biztos alapot a támadóknak és az életkoruk is rendben van egy kivétellel. Wideman helyett egy-két éven belül kell találnunk valakit aki tudja majd pótolni, de a támadóknál van bőven mihez nyúlni ellenértékként mert hát sajnos az utánpótlás nem túl acélos:

Connor Murphy 70/72 (66/77/66 ; 70/78/67) beugrósnak jó lehet több nem
Luc Leloup 62/75 (62/62/62 ; 95/62/66) beugrós Murphy mögött

Kapus fronton rendben vagyunk. Vasilevskit szeretjük egészen addig amíg majd nem akar majd új szerződést. Akkor már nagyon fogjuk utálni a 116-es greedjével együtt. Mögötte Visentin el tudja látni a backup szerepet:
Andrei Vasilevski 88/85
Mark Visentin 78/78

Ez a keret két évig biztos egyben marad, utána lesznek gondok bőven. Idén nem lesz baj a cap-el és a hosszabbításokkal, a pro csapatból csak Parisé, Boedker, Korpi és Yandle szerződése jár le. Parisé-n tudunk spórolni, nem kér 7 milliót. Boedkernek és Korpinak fiatalokból lesz utódjuk és Yandle sem kér többet mint amit most keres. Kicsit több mint 3 millióval indulunk neki a szezonnak, úgyhogy idén pénzt kell gyűjteni jövőre mert nagy bajok lesznek. Felsorolnám a jövőre lejáró szerződéseket a pro-ból:
Támadók: Seguin, Richards, Turris, McAmmond, Rodrigues, Borisova, Wudrick, Brown
Védők: Yandle, Wideman
Kapus: Vasilevski
Nagyjából kéne 20 millió majd az SB-re hogy mindenkit alacsonyan tudjak majd tartani, majd megyek kéregetni a gazdagokhoz.
 

Talán a CFHL legegészségtelenebb fizetési struktúrájával bírt ez a csapat.

A Pens 5 legjobban fizetett játékosa több, mint 36 milliót vitt el, ez több, mint a salary cap fele. A top 10 legjobb fizetésű játékos (ez ugye a csapat fele) pedig több, mint 52 milliót keres, így pedig kevesebb, mint 13 millió dollárból kell kigazdálkodni a maradék 10 (+ 2 vagy 3 tartalék) játékos fizetését.

Fun fact, a top 5 fizetésben csak az Anaheim fizetési struktúrája egészségtelenebb, ahol 36.750.000$ a top 5 játékos fizetése, a top 10 fizetésben pedig a Toronto viszi a pálmát 54.218.333$ fizetéssel, de a Pittsburgh szorosan ott van a nyomukban mindkét esetben.

Idén ez az egészségtelen fizetési struktúra megbosszulta magát és a sérülések rámutattak arra, hogy mennyire hiányzik a csapatban a depth. Comeau többször is kidőlt, legutóbb már végleg. McGinn is sérülten tölti a szezon nagyobb részét, bár ő még az alapszakasz vége előtt visszatérhet majd. A csodasor tagjai, Burrows, Kesler és Malkin is kidőltek hosszabb időkre, és nem volt elég tartalék a keretben ahhoz, hogy a Pittsburgh tudja tartani a tempót a liga elitjével, ezért le is csúsztak a rájátszást érő helyekről.

Szintén nagyobb problémát jelent, hogy ez a Pittsburgh Malkin köré lett felépítve, és a Burrows-Kesler-Malkin soron kívül csak Crosby és Granlund van értékelhető játékos, viszont számukra nincsen megfelelő csapattárs, akivel tudnának játszani.

A sérülések érkezésével az UFA piacról kezdtük el feltölteni a csapatot: szezon közben érkezett Jim O'Brien, Trevor Lewis, Guillaume Desbiens, Viktor Tikhonov, Tommy Wingels és Alexei Ponikarovsky is.

Comeau hosszú távú sérülése aztán lehetőséget adott arra, hogy aktívan beszálljon a Pittsburgh a csere piacra.

A rossz fizetési struktúrát orvosolandó a trade deadline alkalmával több cserét is nyélbe ütött a csapat.

To Columbus: Mikael Granlund + Nick Ebert + Kevin Griem + Zbynek Michalek
To Pittsburgh: Kevin Lynch + Brenden Morrow + Colby Armstrong + Scott Harrington + Marc Methot

A Pittsburgh idén ismét nekifut a rájátszásnak, és megpróbálnak az utolsó pár mérkőzésen becsusszani az utolsó bejutó helyre. Ezt segítendő érkezett Crosby mellé sortársként Morrow és Armstrong, akik clickben is egyeznek vele, és egészen jó sort fognak alkotni.

Érkezett még Kevin Lynch, aki a harmadik sor centere lehet majd, kiváló H&G vagy NZT sort irányíthat majd. Scott Harrington és Marc Methot pedig segítik kissé stabilabbá tenni a védelmet.

Távozott persze Granlund. Kicsivel talán jobb, mint Lynch, de a Pens egy védekezőbb felfogású játékost keresett, és persze Lynch alacsonyabb fizetése segíti enyhíteni a cap hellt is. Ebert elit védő, fiatal is, de a fizetése meglehetősen magas volt, és a Pittsburgh a védelem terén nem állt olyan rosszul. És persze Harrington és Methot segítségével jobban szét tudjuk teríteni a védelmet a sorokon, nem az történik, hogy az első két sorban all-star védők vannak, a harmadik sorban meg a teletabik.

To Pittsburgh: Kyle Brodziak + Jordan Weal

To Calgary: Timo Meier + Juri Lasovsky + 2016 PIT 2nd pick

Ha pedig komolyan gondolja a csapat a playoff runt, akkor be kell ruházni megfelelően, ezért megszerezte a csapat Brodziakot és Jordan Wealt is. Brodziak a védekező sort és az SH-t fogja segíteni, Weal pedig a negyedik sort fogja egyelőre irányítani, de valószínűleg fog esélyt kapni Crosby mellett is, elvégre clickben egyezik vele. És ami nagyon fontos: nagyon kedvező fizetése van még sok-sok évig.

Fel kellett adni Timo Meiert, aki a tavalyi 1. körös választás volt, és egy 2nd picket is, ami húzós ár, de valahogyan kénytelen voltam kiegyensúlyozni a Pens keretet. Lasovsky-ból senki nem lesz, úgyhogy ő nem számít.

Mivel alapvetően a Pittsburgh a kedvenc csapatom, némi örömmel tölt el, hogy a csapat tele van volt/jelenlegi Pens játékossal. Crosby, Malkin, Letang, Fleury, Orpik, Strait, Despres, Comeau, Morrow, Armstrong, Harrington, Pouliot, Bennett, Ponikarovsky, Glass mind játszottak vagy játszanak a Pittsburghben, Brodziak pedig a Baby Pens játékosa volt.

Ezen kívül waiverről sikerült behúzni Robert Scuderit, akinek a 2009-es SCF 6. mérkőzésén bemutatott utolsó perces védéséhez hasonlóra valószínűleg szükség lesz ebben a csapatban is.

Próbáltuk megszerezni Hörnqvistet is (barom Rutherford), de sajnos nem sikerült, így nélküle kell boldogulnia a csapatnak. Jordan Staal visszaszerzésére sem volt sajnos lehetőség, mivel CPU csapatnál van, ráadásul a Blues le sem mondana róla.

Összességében azt mondanám, hogy a trade deadline segítségével sikerült egy annyira ütőképes csapatot összerakni, ami akár be is juthat a rájátszásba, és ott akár mehet is néhány kört. Azt, hogy mennyit, az már a programon múlik és az ellenfeleken.

Ha McGinn felépült, akkor a tervezett felállás az alábbi lesz, bár szerencsére a cseréknek köszönhetően van lehetőség a variálásra is, és a tartalék játékosok (Ponikarovsky, Tikhonov, Wingels, Pouliot, Scuderi) is elfogadhatóak, így végre van a csapatban depth is.

Morrow - Crosby - Weal

Burrows - Kesler - Malkin

Armstrong - Lynch - Brodziak

McGinn - O'Brien - Bennett

Despres - Letang

Orpik - Methot

Harrington - Strait

Fleury | Poulin

Az NHL legtöbb nyert mérkőzésével bíró csapat jelenleg a Los Angeles Kings, és ez talán őket lepte meg leginkább.

Tavaly ilyenkor a pocsék kezdeti szereplést követően erőteljes rebuildbe kezdett a csapat, és arra számítottak, hogy az 1/1-ért lesznek erőteljes versenyben: a koncepció a "Make America Great Again!"  - azt most hagyjuk, hogy Amerika nem csak az Egyesült Államok - jegyében csak USA állampolgárokra alapozott csapat volt.

Legelsőként távozott Drew Doughty, Dwight King, Martin Jones és Antonin Romanov. Ez elég nagy blockbuster trade volt akkoriban, talán sokat elmond a csapatról, hogy az ellenértékként érkezett 7 játékos közül már csak Justin Faulk és Dylan Larkin vannak a csapatnál, ugyanakkor többen fontos csere alapanyagnak bizonyultak a későbbiekben, hiszen Patrick Henderson volt a fő ellenérték amikor Kory Burns érkezett Anaheimből.

Távozott Mike Richards is, Floridába utazott, ahol persze nem találta meg a számításait. Ellenértékként érkezett a 2015. évi Florida 1st pick (12th overall), amit a Kings Kyle Connor-ra váltott be. Érkezett továbbá Zach Budish, akit a Florida méltatlanul a farmba száműzött, és amikor az NHL-ben játszott, akkor sem jó helyen játszatták, ezért a Panthers színeiben kettő szezon alatt 40 mérkőzésen mindössze 10 pontot szerzett. Az idei szezonban eddig 28 mérkőzés alatt 12 pontot gyűjtött, a második legtöbb gólt ő lőtte a csapatban és vezeti a csapatot +/- értékekben. Sajnos sok csapatban vannak még ilyen csiszolatlan gyémántok, akiket méltánytalanul a farmba száműztek, a Kings be is gyűjtött még pár ilyen embert, de sajnos többeket nem sikerült megszerezni.

Ezen kívül kiváló prospectek távoztak Simon Daniel és Josef Simon személyében, hogy érkezhessen Mario Lucia és Raymond Leander, mind-mind igazi amerikaiak, Leander úgy megörült a lehetőségnek, hogy a legamerikaibb csapatban játszhat, hogy még a konzisztenciája is megugrott.

Kory Burns is ugrott amikor megérkezett Los Angelesbe. Nagyon humorosan 49-ről 51-re...

Dustin Brown érkezése újabb mérföldkőnek számított, érkezett Jack Skille, egy újabb farmba száműzött játékos, a Nashville 2015. évi 2nd pickje (Timo Pasanen) és a 2016. évi 1st pick.

A lépés amit féltem meglépni az Anze Kopitar elcserélése volt. Egyik kedvenc játékosom, a játékban is nagyon jó skillekkel rendelkezik, de nem lehetett mit tenni, az amerikai állampolgárságot nem vette fel. A jelen szempontjából fontos ellenérték Drew Stafford és a Tampa 2015. évi 1st pickje volt, ez utóbbit Oscar Möller társaságában elküldtük Winnipegbe Colin Wilson-ért cserébe.

Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy ez a csapat nincs elveszve teljesen, és várhatóan rövidebb lesz a rebuild időszaka. Ez tovább erősödött, amikor - már az idei szezonban - Washingtonból érkezett Patrick O'Sullivan és Cases Borer (ismét egy kiváló játékos, akit a Florida csak parkoltatott a farmban).

A csapat tehát adott, NHL szinten a backup kapus (Ilya Bryzgalov) az egyetlen külföldi játékos, de a farmban is többségben vannak a hazai játékosok. Rengeteg fiatal és ígéretes játékossal kezdte meg a szezont a Kings, Dylan Larkin, Kory Burns, Mario Lucia, Tony DeAngelo és Raymond Leander mind-mind úgy kezdték meg a szezont, hogy még messze jártak a kifejlődéstől, a többségük a farmban kezdte a szezont, csupán Larkin és Lucia játszott végig az NHL csapatban, Lucia pedig csupán kényszerből.

A csapat legjobb sorát egyértelműen az O'Sullivan - Wilson - Killorn hármas adja amikor egészségesek, és a ponttermelésben is ők magasan a legjobbak, a többi sor pedig erőteljes kiegészítő szerepet játszik, de mindenki kiválóan megtalálta a helyét.

A Kings jelenleg éppen nehéz napokat él, hiszen először Killorn dőlt ki egy kis időre, majd most Lucia dőlt ki 99 napra. A sérülések miatt immár Kory Burns is bemutatkozott a csapatban, és valószínűleg maradni is fog, hiszen ő már készen áll arra, hogy az NHL-ben játsszon.

Az eredmény - miszerint holtversenyben a Kings vezeti az NHL-t - ugyanakkor meglepő, és várható némi visszaesés. A Los Angeles a 7. legkevesebb gólt lőtte, és a 7. legkevesebb gólt kapta, ilyen szempontból tehát nem meglepő, a jó eredmény, de az némileg meglepett, hogy ilyen jól összerakott védelme van a csapatnak.

Ez a Los Angeles nagyjából a tavalyi St. Louis Blues és a tavalyelőtti Ottawa Senators csapatépítésének egy keveréke, és így a rájátszásra mindenképp számítanak az angyalok városában.

A hazai közönség mostanra viszont megérkezni látszik. A szezon első hazai mérkőzésére mindössze 7600 ember volt kíváncsi, azóta ez fokozatosan nőtt, novemberben pedig már az összes hazai mérkőzés telt házas volt, és ami talán még fontosabb: a Los Angeles eddig az összes hazai mérkőzését megnyerte (11-0-0-0), bár az is igaz, hogy ebből sok a hosszabbításos és szétlövéses győzelem.

Ez sem fog örökké tartani, ugyanakkor a jó eredmény jót tesz a nézettségnek, ami pedig jót tesz a jegybevételnek. Figyelembe véve, hogy tavaly a Kings a csőd szélén állt, mostanra pedig már van készpénz tartalék és a legfontosabb lejáró szerződésű játékossal (Jonathan Quick) már hosszabbítottak is.

A jelenlegi eredmény tükrében talán elmondható, hogy ez volt talán minden idők legrövidebb rebuild-je. A Los Angeles a tavalyi utolsó előtti helyről a liga élvonalába repült, a farmban van jó pár hamarosan bevethető fiatal játékos, depth player is akad néhány, van jó néhány kiváló minőségű junior játékos joga is a Kingsnél, és még a pickek száma is több a rebuild előtti időszakhoz képest.